Mélyen beszívtam pólója illatát. Hirtelen elálmosodtam.  Letett az ágyra. Még mindig törülközőben volt.
- Tudsz adni ruhát? – bólintott, majd a szekrénye felé indult. Lassan lépkedett a sötétségben. Kivett a felső polcról egy lila pólót, és egy fekete alsónadrágot. Odajött hozzám.
- Ezt vedd fel. – majd egy puszit nyomott a frufrumra.
- Fordulj el! – nevettem felé.
- Nem. – mosolygott rám.
- Justin…
- Oké, vettem. – megfordult, én pedig gyorsan eldobtam magamról a törülközőt, és felvettem a tőle kapott ruhát. A felső kicsit hosszú volt. De az illata kárpótolt mindenért. Olyan illata volt mint Justinnak.
- Miért van ilyen jó illatod? – szegeztem neki félénken a kérdést, és még mindig a ruháját szagolgattam.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. – felállt és odalépett mellém. Megölelt. Szorosan magához szorított. Megint éreztem az illatát. Hirtelen elkezdtem szédülni,szívem hihetetlenül gyorsan vert. Felvett és ismét lerakott az ágyra.

- Törülközz meg. – mondtam s becsuktam a szememet.
- De úgyis melegünk lesz. – mászott rám Justin.
- Justin. Kérlek.
- Utálom mikor igazad van. –nevetett majd kiment az emeleti fürdőszobába. Úgy éreztem elnyom az álmosság. Már majdnem lecsuktam a szememet, mikor hallottam, hogy Justin jön be.
- Álmos vagy? – huppant mellém. Óvatosan megsimogatta hajamat. Kirázott a hideg. Észrevettem, hogy nincs is rajta póló. Csak egy alsónadrág. Behalok!
- Nagyon. – suttogtam. Nem volt már erőm beszélni. Hozott egy takarót. Óvatosan betakart, majd mellém bújt. Egész testemet átjárta a melegség. Hallottam, hogy Justin halkan dúdolászik.

- Minden vágy csak te hozzád húz. Tiéd az életem. Hány ölelés, csók az életünk. – még jobban húzódtam hozzá. Kellett az érintése, kellett az, hogy halljam ahogyan szuszog. Minden egyes levegővétele újabb és újabb reményt adott.
- Tudod mit mondanak az igaz szerelmesek? – fordultam Justin felé.
- Mit? – mosolygott rám iszonyatosan édesen.
- Hogy, szívből szeretni annyi, mint érted mindent föladni. – suttogtam.
- És azt is mondták már neked, hogy szívből szeretni híven, nincs szebb égni-e tűzben? – nem tudtam már válaszolni. Ajkát hirtelen az enyémre nyomta.
- Jus, most nincs kedvem hozzá. – láttam arcán a szomorúságot. – Sajnálom, de… nincs kedvem hozzá.

- Szeretsz? – kérdezte alig hallhatóan, rekedt hangon.
- Persze, hogy szeretlek. De nagyon álmos vagyok. – átöleltem a nyakát, majd még szorosabban hozzá bújtam.
- Miért vagy ennyire gonosz? – hogy fokozzam a hangulatot, lábamat átkulcsoltam az ő lábán. – Mondom én, te nagyon gonosz vagy! – becsukta a szemét, majd folytatta.-  Holnap még kapsz. – megrázta a haját.
- Ez hihetetlenül aranyos! – mutattam a hajára. A többire már nem is emlékszek, de itt már nagyon álmos voltam. Hirtelen minden elsötétedett, majd mély álomba zuhantam.

- Jó reggel álomszuszék! – kinyitottam a szememet, és Jus édes arcát láttam.  Egy puszit nyomott az arcomra.
- Hány óra…?
- 7:23.
- Uh. – felkeltem az ágyból, majd az ajtó felé vettem az irányt. Legalábbis ez lett volna a tervem, ha Justin nem ránt vissza félúton. Megint ott feküdtem mellette. Felső testén nem volt takaró. Még jobban odahúzódtam hozzá. Ujjaimat lassan végighúztam hasán.
- Ne csikizz! –nevetett. Majd ő is támadásba lendült. Leugrottam az ágyról, de ő is utánam jött. Annyira szexi volt egy szál alsógatyában. Hirtelen elkezdett futni felém.
- Neee! Légyszi! – épp ki akartam menni az ajtón, de Justin elkapott hátulról. Lerángatta rólam a lila felsőjét, és eldobta. Felvett az ölébe, majd ledobott az ágyra. Annyira csiklandozott, hogy majd megfulladtam a röhögéstől. Mikor abba hagyta, kirohantam az ajtón, és a fürdőszobába rohantam.

- Bejöhetek? – hallottam Justin hangját.
- Nyugodtan. Egy feltétellel! – kinyitottam résre az ajtót.
- És mi az?
- Csinálsz nekem szendvicset! – mondtam nevetve.
- Igenis. – hallottam, hogy leszalad a konyhába. Utána szaladtam. Lementem a lépcsőn, és ott leskelődtem, és mosolyogva figyeltem, ahogyan elkészíti a szendvicset. Háttal állt nekem. Oda lépdeltem halkan, nehogy meghallja.
- Psszt! – két kezemet a szemére tettem. – Na ki az? – nevettem fel.
- Miranda? – fordult meg nevetve. Szorosan átölelt. Eszembe jutott egy ötlet. A háta mögött lévő félig kész szendvicset megfogtam a kezembe, majd elengedtem Justint. Gyorsan leültem a kanapéra, és elkezdte enni az ellopott szendvicset
- Hol a szendvics? – fordult felém ijedt arckifejezéssel.
- Ezt keresed? – mutattam mosolyogva a félig megevett szendvicsre.
- Mondtam már hogy rossz vagy? – leült mellém a kanapéra. – Elmehetnénk ma az uszodába.

- Okés. Akkor, öltözök. – elindultam a fürdőszoba felé.  Felkaptam a tegnapi ruhámat. Örömmel láttam, hogy már megszáradt. Tizenöt perc alatt elkészültem. Leültem a konyhaasztal előtti székre.
- Mehetünk. – jött le Justin az emeletről. – Tessék. – nyomta oda Justin a kezembe egy fehér fürdőruhát. – Gondoltam kell. De fürödhetünk ruha nélkül is. – csillant fel a szeme.
- Nem. Kell a fürdőruha. – kikaptam a kezéből. – Majd ha lesz jackuzzitok, akkor majd meg lehet oldani. – kacsintottam rá. Elindultunk az edzőterem felé.
- Akkor majd holnap hívok egy szerelőt aki beszereli nekünk! – mondta kacéran. Én erre csak annyit válaszoltam, hogy megforgattam a szemeimet. Az egész utat végig beszélgettük. Mikor odaértünk, Justin előre ment, és kinyitotta nekem az ajtót.
- AHW. Köszönöm. – kacsintottam rá kacéran.
- A legszebb nőnek a világon mindent megteszek! – éreztem, hogy epirultam. Nem mertem Jusra nézni, így elindultam az öltöző felé.
- Ez női-férfi öltöző? – kérdeztem Justint.
- Nem, a női jobbra van. Csak a zuhanyzó közös.
- Akkor elmegyek zuhanyozni. – mosolyogtam Justinra. Kinyitottam az ajtót, majd becsuktam.

- NATHAN?!  Te meg mit keresel itt?! – az expasim állt ott előttem.
- Te mit keresel itt? – aztaa. Olyan régen láttam. Sokkal jobban nézett ki. De még mindig nagyon bejött. Az a két év sok. Rengeteg emlék fűz hozzá.
- Úszni jöttünk, de én inkább megyek is. – forgattam a szemeimet.
- Menj csak… - mondta szomorúan. Megfogtam a kilincset, és lenyomtam. De nem nyílt. Párszor megrángattam, de semmi.
- Nem mész? – jött oda hozzám. Mélybarna szemeivel engem nézett.
- Nem nyílik. – leültem az ajtó melletti padra. Rettentően ideges voltam. Kezem remegett, szívem a torkomban dobogott. És óriási gombóc keletkezett. Talán azért, mert féltem, hogy be vagyunk zárva, de talán azért, mert itt volt mellettem Nathan, akit már nagyon régen láttam. És az elmúlt együtt töltött 2 év minden emléke lepergett előttem.