- Justin.. jesszusom. Mi történt veled? - rohantam oda hozzá. Hallottam, hogy még szuszog. A meleg lehellete az arcomat bizsergette.
-Mi?.. Hol.. Miranda...? - ébredezett fel Justin. Nagy kő esett le a szívemről. Hiszen ha úgy vesszük, akkor miattam fekszik itt lent a földön. Leültem mellé, majd szorosan átöleltem.
- Azt hittem, hogy örökre elveszítettelek...-nézett mélyen a szemembe... azok a gesztenyebarna szemei teljesen megigéztek.
- Tudod, hogy soha nem hagynálak el. Semmi pénzért sem. -megöleltem mégegyszer. Majd megpusziltam az ajkát. Olyannyira puha, és édes szája teljes melegséggel töltött el. Érezte, hogy soha, semmi nem állhat közénk...
- Rosszul nézel ki.. Jól vagy ? - az arca beesedt, és teljesen sápadt volt. A falfehér arcáról nem is lehetett felismerni. Mindig boldog, mosolyog és nevet, de most semmi jele nem volt ennek az örömnek és ettől nagyon szmorú lettem.
-Kösz, nem csak hogy rosszul vagyok, de még neked sem tetszem. Mi lett ezzel a világgal. -erőltette az arcára egy mosolyt.
- Jaj, de nem úgy értettem..
-Tudom. -majd megfogta a kezemet, és mélyen a szemembe nézett. Éreztem, hogy az egész testemet átjárja a libabőr.
- Túl zsúfolt, és szomorú volt ez a hét.. nem is. Hónap. Szeretném, ha elmennénk nyarlani. Csak mi. Ketten. Együtt. - a hangja kicsit remegő volt. A szeme az enyémet követte, majd láttam, hogy elpirult. Milyen aranyos...:)
- De... hova? És.. mikor? Hétfőn lesz a First Dance forgatása...
- Igen, és most vasárnap este van. Nem ezen a héten forgatunk, hanem a jövőhéten. És.. a.. Bahamákra gondoltam. És 3 óra múlva indulna a gépünk...
- Bahamákra? Komolyan? - ragyogott fel a szemem. Nagyon boldog lettem. Világ életembe el akartam menni a Bahamákra. Láttam, ahogy Jus arca felragyog, és visszatér az arcára a boldogság.
- Igen, persze. Reméltem, hogy igent mondasz, szóval összepakoltam a cuccaimat...
-Oh, szóval ennyire kiszámítható vagyok? Akkor, gyerünk hozzánk összepakolni!-fepattantam a földről, majd megfogtam Jus kezét.
-Gyere máár.-rángattam a kezét. JB megfogta a 2 barna húzós bőröndjét, majd lement a fölszintre, kimentünk az ajtón, majd bezárta az ajtót. A hozzánk vezető úton nem szóltunk egymáshoz. Csak élveztük a csendet... Mikor már ott voltunk nállunk, felszaladtam az emeletre. Rossz volt újra haza jönni. Hiszen nem várt itthon senki. Nem szaladt elém Lucie és nem ölelte a lábamat. És anya.. hol van az a finom paradicsomfőzelék illat, amit csak ő tud olyan isteni finom elkészíteni... Felmentem az emeletre, látta, hogy Justin letette a bőröndjeit a nappali közepén, majd utánam rohant. Benyitottam a szobámba. Megállt bennem a lélegzet. Olyan érzés volt, mintha már évek óta nem jártam volna itthon. Legalábbis a szobámba. Eltereltem a gonolataimat, és csak rám és Jusra gondoltam. Megnyugodtam. Lelki nyugalomra leltem. Elővetem a 2 fekete bőröndömet, majd belepakoltam a cuccaimat. JB az ajtófélfát támasztotta. Éreztem, hogy a fenekemet nézi.
- Ne néézd. -nevettem.
- Miért ne?- erőlködött majd elnevette magát.
- Mert ne...
- A barátnőm vagy, nézhetem. -elhúztam a bőröndjeim cipzárját.
-Készen is vagy?
- Mehetünk. -odaléptem hozzá, majd megcsókoltam. Annyira szenvedélyesen, és érzékien csókolt vissza, mint amikor először találkoztunk. A házunk elé jött az autó, beszálltunk, majd Jus megmondta a soffőrnek, hogy a reptérre vigyen minket. A kezét a lábamra helyezte, és simogatta... Rámnézett, és a szememet bogarászta.
- Mi az? - nevettem.
- Annyira gyönyörű vagy... - olyan jól estek a szavai. A szívem hirtelen gyors fokozatba kapcsolt.
- Nem kell a fagyitölcsér.-rántottam meg a vállamat. Csak kíváncsi vagyok rá, hogy mit reagál.
- Fagyitölcsér?-kuncogott.
- Tudod, itt egy kis valami és légy boldog. Ami öt perc múlva már nem is lesz.
- Jaj, ne hülyíts. -rácsapott a combomra. Én csak egy "au"-t mondtam. Persze mondtam volna többet is, de lekapott, és megcsókolt.
-Megérkeztünk. -ez az átkozott sofőr... mindig mindenki a rosszkor szakít félbe.
Kiszálltunk az autóból, kivettük a bőröndöket a csomagtartóból, és bementünk a Canada Airport nevű reptérre. Az őrök végezték a szokásos dolgukat, mire kiértünk a repülőhöz, már indulásra készen állt. Felmentünk a lépcsőn, majd  a bőrönöket beadtuk a csomag megőrzőbe, és elfoglaltuk a helyünket. Nagyon álmos voltam. A fejemet Jus vállára tettem, mire ő meg a combomat simogatta. Annyira kellemes, nyugodt érzés tölötte be a szívemet, hogy rögtön el is aludtam.
- Miranda.. kicsim. Itt vagyunk.-rázott fel az álomból Justin. Aminek nagyon örültem, hiszen már alig vártam hogy megérkezzünk. Elmentünk a bőröndökért, majd leszálltunk a repülőgépről levezető lépcsőről. Elballagtunk a szállodáig, majd átbeszéltük Justinnal, hogy mit fogunk csinálni holnap, hiszen ma már egy kicsit fáradtak vagyunk. Bementünk a szállodába. Egy márványból készített pulthoz mentünk, hogy bejelentkezhessünk. Elindultunk a szobánk felé, majd amikor benyitottunk. A szánk is kiesett a helyéről. Olyan volt mint egy luxusszoba. Pedig ez a hotel négy csillagos, és nem öt.. de hát ők tudják :D. Lehuppatunk az ágyra, majd JB rámvetette magát.
Éreztük, hogy most senki sem fog zavarni, és most már tényleg itt az ideje, hogy megtörténjen.