Miután kifurakodtunk ( megjegyezném, hogy még midig fogta a kezemet ) a sok paparazzis és újságíró hadából, és már jó messze jártunk tőlük, Justin feltett egy kérdést...
- Feljössz hozzánk? Ebédre? - nézett rám. Mosolygott és csillogott a szeme. A testemet eláraszotta a melegség, és éreztem, hogy a kezem hideg lett.
- Öhm, nem tudom, de még haza kell mennem szólnom anyána, hogy mehetek-e.-ebéd? Justin szüleivel? És mi van ha felborítom az asztalat, vagy kiesik a kezemből a kanál és feldönti a levest és kiborul, és ehhez hasonló dolgok keringtek a fejemben. Na, akkor rögtön el is felejthetem Justin-t.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Anyám kicsit régi módi, de apa irtó jófej. Szerintem jól fog sikerülni. És este ott aludhatnál nálam... - úgy nézett mint egy kiskutya... olyan tágra nyílt szemekkel.. de ha ott aludnék könnyűvérű csajnak látszódnék, akitől mindenki " bármit " megkaphat. Ezt nem szeretném.
- Neem, köszi a meghívást de, most nem..- mosolyogtam rá. Láttam, hogy szomorúbb lett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy harcolnom kell érted? - nevetett. Olyan kellemesen nevetett, jó érzéssel töltött el.
- Úgylátszik. - nevettem vele. Elértünk a házunkhoz.
- Akkor úgy jó, hogy 18:00-ra jövök érted? - mosolygott rám. El tudtam volna olvadni a nézéstől...
- Rendben..- vissza mosolyogtam. Láttam, hogy felderült az arca. - De mit vegyek fel?
- Hát, ne túl dögöset, mert anyám beájul, végülis én örülnék neki, nah szóval. Ne túl dögöset, de én ájuljak el tőled. - nevetgélt.
- Rendben. - megölelt és szájon puszilt. Olyan jó illata volt. Leperegtek előttem az eseméynek amit eddig átéltem vele. A lopott csók a buli rejtett helyszínén, az ölelések, a csók a Csókok Sétányán...
- Szeretlek. - súgta a fülembe. A meleg lehellete az arcomat bizsergette. Átjárt a melegség.
- Én is. - majd elengedett, és elment egy óriási mosollyal az arcán. Kinyitottam a kaput, és bementem az ajtón. Az anyukám már ott várt, és egy nagy öleléssel üdvözölt.
- Kicsiiim! De jó már végre látni téged! Úgy hiányoztal.! - éreztem az illatát, amit 1 hétig nélkülöznöm kellet. Olyan jó, hogy ha már hazajövök vár itthon valaki.... Nagy dübörgést hallottam a lépcsőről.
- Mirandaaaaa! - ez Lucie, az én édes kicsi 8 éves tesókám. Nagyon szeretem őt, nem szoktunk veszekedni. Megértjük egymást, és mindent elmondunk egymásnak.- De jóó! Már úgy hiányoztál!!! Miújság? - ragyogott a szeme.
- Luciiekéém! Szijaaa. Nekem is hiányoztál. - leguggoltam és megöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Anya! Beszélnünk kellene... - néztem rá kiskutya szemekkel. Nem mintha tartanék tőle, és mindent meg tudunk beszélni. Megérti azt, hogy éppen a kamaszkorban vagyok, és ha néha ki is készítem, akkor is megérti...
- Mondjad kicsim. - leültünk a konyhában. Lucie is ott volt. Nem zavarásztam el, hiszem tudom, hogy milyen megértő, és nem szól bele...
- Szakítottam Nathannal...- néztem szomorúan. Megint elöntöttek az emlékek... az első csókunk a szekrényben, az együtt alvások, a vacsorázások, a randik... de nem érdekelnek. Legalábbis megpróbálok felejteni.
- Óh, kicsim... - nézett rám szomorúan. Láttam, hogy komolyan gondolja, és tényleg, TÉNYLEG megért. - sajnálom..
- De, mert összejöttem valakivel.- láttam, hogy az arca ismét ragyog.
- Ééés? Kivel? - nevetgélt Lucie.
- Öhm.. Justin Bieberrel..- éreztem, hogy elpirultam.
- JUSTIN BIEBERREL?! EZ KOMOLY? Hűű, Miranda, te szerencsés lány vagy. - Lucie is ismeri Justin-t? Ezt sem tudtam még :)
- Örülök, hogy örülesz. - mosolygotam rá. - Ígérem,  hogy majd személyes is találkozhatsz vele. - láttam, ahogy Lucie arca felvidult, annyira, mint akinek telitalálata lett a lottón.
- ÁÁÁÁ! Miranda ! SZERETLEEEK! - kiabált. És elkezdett össze vissza táncikálni. Szeretem, mikor ilyen kis őrült. :)
- Kicsim, ennek nagyon örülök.
- Öhm, Justin elvitt engem és Emilyt, Usherhez, és tehetségesnek talált minket, és felajánlottak, hogy egy tv sorozatban eljátszam a főszereplőt. És Justin este meghívott magukhoz, hogy bemutasson a szüleinek.
- TV FŐSZEREPLŐ ? NEEEM! KICSIM EZT NEM ENGEDHETEM! - ilyen dühösnek még életemben nem láttam. Tönkre akarja tenni az életemet ? Az álmaimat törte össze...