M�g mindig szakadt az es�. Olyan s�t�t volt, mintha este nyolc �ra lenne.
Err�l egyb�l az jutott eszembe, mikor egy�tt futottunk haza Mirand�val a s�t�t utc�kon…
Nem tudom meddig �lhettem ott. V�rtam ap�t. Nem tudtam semmivel sem elterelni a gondolataimat Mirand�r�l. Minden egyes gondolatom hozz� vezetett. Ak�rmire n�ztem, csakis � jutott eszembe.
Hirtelen l�pteket hallottam az �t mell�l. Tudtam, hogy apa lesz az. Hiszen semmi es�ly arra, hogy Miranda el�ker�lj�n. Nincs m�r nekem akkora szerencs�m.
- Just! – kiab�lt hangosan egy ismer�s hang. M�rf�ldekr�l felismerem, hogy ez csakis apa lehet.
- Hangosabban nem lehetne? – nevettem el magam k�nomban.
- Hol lehet? – j�tt fel�m apa nagy l�ptekkel. Odafutottam hozz�, �s szorosan meg�leltem. – Hi�nyozt�l m�r. – mosolygott r�m s �sszek�colta a hajamat. Feln�ztem r�. – Tudod m�g, hogy mit mondtam? – n�zett r�m szigor� arccal.
- Melyiket? – mosolyogtam m�r-m�r k�nyelmetlen�l.
- Ne vesz�tsd el Mirand�t. � az egyetlen, akit �n is b�rok. J� fej, aranyos, sz�p �s… olyan hozz�d val�. N�zd Justin… az, amit a n�kr�l tudok… h�t, nem lehetne k�nyvet �rni r�la. De ami l�nyeges, hogy sose b�ntsd meg. Mindig legy�l ott mellette, v�dd meg, m�g akkor is, ha nincs igaza. F�rfib�l vagy – �t�tte meg a v�llamat b�ztat�s k�ppen. – csin�ld azt, ami egy f�rfihoz illik. Ne legy�l gy�va kimutatni, amit �rzel. – ezen valahogy elgondolkoztam. Igaza van… elengedtem, hagytam, hogy elfusson, az akit a legjobban szeretek, aki p�tolhatatlan, akiben az eg�sz j�v�met l�tom.
- K�sz. – b�lintottam. Percekig nem sz�ltunk egym�shoz, csak fel-al� j�rk�ltunk az erd�ben. A p�l�m teljesen el�zott, ap��r�l nem is besz�lve. A nadr�gomr�l m�r kaparni lehetett volna a r�sz�radt sarat.

Ha vesz�tett�l m�r el valakit, tudod, hogy a veszt�s pillanat�ban szeretted a legjobban �s a legigazabban. Amikor szembes�lt�l azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors let�pi r�lunk azt, akit szeret�nk, s ott maradunk kifosztva, egyed�l – a hi�nyban d�bben�nk r�, mennyire szerett�k. Ut�lag. �s j�nnek az eml�kek: a k�z�ny�s h�tk�znapok, a sz�rke reggelek, a f�radt f�lkel�sek, a rosszkedv� morg�sok, veszeked�sek, �sszez�rd�l�sek, a kellemetlen est�k, amikor nem t�rt�nt semmi, csak �ltetek egym�s mellett, �resen – a hi�ny f�jdalmas �rz�s�vel visszan�zve l�tod meg a m�ltadat, s azt ki�ltod:
- Milyen h�lye voltam! Nem l�ttam, milyen kincset sz�rok sz�t minden percben �s �r�ban!... B�r akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy aj�nd�k volt vele az �let! B�r visszat�rhetne, ak�r csak egyetlen percre is! M�sk�pp sz�ln�k hozz�? M�sk�pp l�tn�m, m�sk�pp �leln�m… �s elmondan�m neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

Miranda szemsz�ge:

Nem tudom, hogy mi�rt futottam el. Mi�rt hagytam ott �ket. Nyugalomra volt m�r sz�ks�gem.
Most, hogy Justin elhajtott, tal�n soha t�bbet nem l�tom… de �n nem vagyok hib�s!
Nem vagyok hib�s! Nem hib�ztathat. Azok ut�n, amikor �t�ltem… a csajozgat�sai meg m�g sorolhatn�nk. A nagysegg� Kardashianr�l nem is besz�lve…
Ez az eset meg sem kottyanhatna neki. Most is �n vagyok be�ll�tva hib�snak.
�n ezt a kapcsolatot teljesen �t�rt�kelem. Mostant�l…

Nem tudom, hogy hol lehetettem. Valamif�le erd�be... tal�n. (?) M�r t�bb �r�ja bolyongtam k�rbe-k�rbe. Emellett szakadt az es�. Borzaszt�an n�zhettem ki. A feh�r p�l�m tiszta v�z, a fekete melltart�m gy�ny�r�en �tl�tsz�dott, a nadr�gom tiszta s�r, a cip�mr�l nem is besz�lve.
De hirtelen l�pteket hallottam. �gy �reztem, hogy el kell futnom. Messzire. De a l�bam a f�ldbe gy�kerezett. Mozdulni sem tudtam. �gy �reztem, valami itt tart, amit�l mozdulni sem lehet.

-Miranda!- hallottam egy ismer�s hangot. Ez nem lehet…
- Miranda! – ez nem igaz… � is itt van?!  Hirtelen nem tudtam, hogy most �r�ljek vagy legyek m�rges.
Minden �rz�s kavargott bennem. Valamif�le szerelemkatyvasz…
- Justin? – k�rdeztem alig hallhat� rekedt hangon. Nem volt er�m ordib�lni, kiab�lni. Csak �lltam egyhelyben. �reztem, hogy az es� leghidegebb cseppjei a kezemen landolnak, �s hal�l lassan folynak v�gig. Nem tudtam felfogni a helyzetet... nem jutott el az agyamig.
Egyre hangosabban hallottam a l�ptei k�zeledni.
Ahogy az arc�t megl�ttam a s�r� f�k k�z�tt megd�bbentem - annyira elgy�t�rt, majdhogynem f�jdalmas volt, �s olyan hihetetlen�l vad �s gy�ny�r�, hogy megint fellobbant bennem a v�gy, hogy meg�rintsem.