Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.
Csak néztem, ahogy szuszog. Annyira át akartam ölelni, magamhoz szorítani s fejemet a pólójába tenni. Majd azt a bizonyos ismerős, ám néha mégis ismeretlen illatot mélyen belélegezni. Minden egyes porcikájára vágytam. Újra az ölében akarok aludni. Újra, újra és újra.
Behunytam szememet, de nem akartam elaludni. Csak kiélvezni a pillanatot. Megállítani az időt.
- Kicsim! – hallottam meg egy halk hangot. Kicsit hunyorított, haja kócos volt. De tökéletes. Tökéletes.
-Jus! –fölhajoltam hozzá, és szorosan magamhoz húztam. Megöleltem. Amilyen szorosan csak tudtam. Mindent be akartam pótolni, amíg távol volt.
- Minden rendben van? – mosolygott rám azokkal a hófehér fogaival. Szemei gyönyörűen csillogtak.
- Persze. – beletúrtam hajamba. Pár másodpercre becsuktam a szememet. Csak élvezni akartam a pillanatot. Minden rendben. Minden. Soha nem volt még ilyen. Nem kell tartanom semmitől.
- Jaj te. – húzott magához. Puha haját a vállamon éreztem.  – Nagyon szeretlek. –suttogta fülembe. Szívem egyre lassabban vert. Megnyugodtam. Tudtam, hogy most tényleg minden tökéletes. Csak egymás karjaiban, s hallani, hogy szívünk egyszerre dobban.
De hirtelen minden jó dolog elszállt belőlem. Eszembe jutottak a testvérek.
- Justin… én nem tudom, mit csináljak. Te vagy itt az okos. – nem akartam a szemébe nézni. Nem akartam azt látni, hogy összeszűkül a szeme és gonoszan néz rám. Azt meg végképp nem akartam hallani tőle, hogy „megint hülyeséget csináltam”.
- Te is tudod, hogy mindig kitalálunk valamit. – emelte fel a fejemet. Belenéztem gesztenyebarna szemeibe. Próbáltam hinni neki. Próbáltam. – Ha nem lennék ilyen okos… - nevetett halkan.
- … nem is lennénk együtt. – fejeztem be mondatát. És igaza volt.
Emlékeztemben újra lejátszott mikor először találkoztunk. Minden megfelelő volt.
- Gyere, menjünk le. – mosolygott rám. Felálltam majd ő is. Még megfogtam a kezemet s közel húzott magához. Fejemet vállára hajtottam. Belélegeztem pólója frissen mosott illatát.
-  Akkor gyerünk. – húztam magam után. Lementünk a lépcsőn. Will éppen a kanapén nevetgélt (nevetgélt?!) Pattival, Georgie pedig a konyhában falatozott.
- Sziasztok. – intett Jus.
- Úristen! – sikított Georgie. Nem hiányzott ez. Még egy visító rajongó. De most nem számít ez. Lényeg, hogy most jó helyen vannak. (…)
- Szia! – nevetett fel Justin, majd átölelte az új kis rajongóját. Igazán aranyosak voltak együtt.
A srác felállt a kanapéról, majd Justin elé lépett.
- Will vagyok. – nyújtotta kezét.
- Justin. – mosolygott Jus.
Letelepedtünk a kanapéra. Én a fotelben ültem, velem szemben Justin ült, mellette Will, mellette pedig Georgie ült. Pattie a másik fotelben ült.
- Szóval... titeket biztosan kidobtak? – kérdezte Pattie. Kidobtak? Nem túl erős ez a megfogalmazás?
- Nem szeretnék erről beszélni. – nézett maga elé Will.
- Csak nem szeretnénk, ha egyszer valaki beállítana hozzánk „gyeremekrablás” miatt. –mondta Justin. Hangjából ki lehetett venni, hogy tényleg együtt érez velük és tényleg segíteni akar rajtuk.
- Akkor ti a vendégszobát kapjátok meg. – mutogatott Pattie. – Miranda majd alszik Justinnal. – ránéztem Pattiera. Elég furcsa volt, hogy ezt rezzenéstelen arccal mondta ki, azután a „dolog” után. – Én meg a saját szobámban alszok. – felállt, s rögtön a konyhába suhant.
- Akkor mit csináljunk most? – tettem fel a kérdést.
- DVD-zünk! – kiáltott fel Georgie.
- Mit nézzünk? – állt fel Jus, majd a DVD-s állványhoz lépett. – Van itt…
- HORROR! – vágott közbe a kislány.
- Georgie! – kiáltott fel Will. – Nyugodj már meg. – nevetett aranyosan.
- Akkor nézzünk… hm. Némó nyomában? – nézett rám. Megrántottam a vállamat, majd elnevettem magam. Utoljára mikor ezt a mesét láttam, pont a húgommal néztem. Anya sütit sütött. Kimentem a konyhába és hatalmasat csúsztam a frissen felmosott padlón.
- Az jóóó! – kiáltozott a kislány. Pattie hozott egy tál pattogatott kukoricát. Jus berakta a DVD-t. Átültem a kanapéra. Mellettem Will ült. Néha lopva rápillantottam. Valamiért felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon…
Justin mellém ült. Átkarolt. Valahogy most nem tudtam annyira beleélni magamat. Egész végig ez a különös szituáció járt a fejemben.
Viszont nem tudtam ellent mondani annak, hogy ne feküdjek az ölébe. Lassan behunytam a szemeimet. Nem tudtam aludni. De olyan jó érzés volt, annak az ölében feküdni, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz. Örökké. ♥