�ppen a v�rakoz�ban voltam. Justin a nagymam�j�hoz utazott… �gy volt, hogy ma j�n haza. M�r t�bb �r�ja a poros, koszos v�rakoz�ban �ltem s ijeszt�en nagy szem� gyerekek vettek k�r�l. T�nyleg ijeszt� volt. Pr�b�ltam m�r telefonon is felh�vni, de semmi… egyszer�en nem veszi f�l. Vagy csak beleejtette az �gynevezett „ nagymama leves�be”. Az�rt megjegyezn�m, hogy Justin nagymam�ja igen zs�rosan f�z. �ppen fel akartam �llni, �s haza indulni, hiszen nehogy azt higgye m�r Justin, hogy �r�kat v�rok r�, csak az�rt mert � a vil�g legnagyobb popszt�rja. �n n�b�l vagyok, jogom van „nem v�rni �r�kat egy pasira.”

De nem �lltam f�l. Egy k�r�lbel�l 18 �ves sr�c �s egy 9 �ves kisl�ny v�ltott jegyet a k�vetkez� vonatra. Valami furcsa m�don, nagyon felkeltett�k az �rdekl�d�semet, �s ha m�g ez sem lett volna el�g, pont a velem szemen l�v� padra �ltek le. Ami m�g enn�l is furcs�bb volt, hogy csak egy b�r�nd volt n�luk. Nem l�tszott rajtuk, hogy k�gazdagok. S�t ink�bb a „norm�lisan” �l�kn�l is szer�nyebben �lhettek.
- Valami gond van? – sz�l�tott meg a fi�. El�g furcsa volt… olyan hangja volt mint Justinnak, csak kicsivel m�lyebb..
- Nem, semmi gond. – ok�, kicsit sok�ig id�ztem rajtuk a szememet, �s ez el�g felt�n� lehetett neki(k).
- Will, n�zd! Ez nem az a l�ny? – n�zett r�m csillog� szemekkel. � ne. Nem akartam felfordul�st kelteni, f�leg nem itt.
-  A Fairview-b�l Stratford tart� vonat 2 �r�t k�sik. – hallottam egy n�i hangot a hangosbemond�b�l. Ok�, akkor kb most j�tt el bennem az a pillanat, hogy kiverem a v�rakoz� fal oldal�t.
- Szia. – huppant le mell�m a kisl�ny. Aranybarna haja volt �s �des eper illata. Nagy k�k szemeivel b�mult r�m. Azonnal elsz�llt minden d�h�m.
- Georgie gyere vissza, ne zaklasd! – sz�lalt meg a fi�, s k�zben kedvesen mosolygott. Sz�k�sbarna haja volt, �s es�k�k sz�n� szeme.
- Merre mentek? – tettem fel a sr�cnak a k�rd�st.
-Strathallanba. – sz�lalt meg mellettem a kisl�ny.
- Az messze van. – n�ztem a kisl�nyra. – �s megl�togattok valakit? – k�rdeztem kedvesen.
- Nem. – v�laszolt h�v�sen a sr�c.
- El.. Eln�z�st. – megrettentem egy kicsit ett�l a hangnemt�l. Hiszen nem szerettem volna �n ’belefurakodni’ az � �let�kbe. Csak egy szimpla k�rd�s volt.. de m�r meg is b�ntam...
- Will! Nyugodj m�r meg. – csit�ttatta a l�ny a sr�cot. – Az�rt megy�nk, mert anyuk�nk kidobott otthonr�l. – hirtelen k�pni-nyelni nem tudtam. Kidobott? Az anyjuk?! A saj�t tulajdon anyjuk?! Nem akartam mondani, hogy viszl�t. Seg�teni akartam rajtuk. Nagyon seg�teni…
- Tess�k? – ny�gtem ki halkan.
- Georgie! – d�rm�gte a sr�c.
- Will, – halkult el a kisl�ny hangja. – szerintem nem titkolhatunk el egy ilyen dolgot.
- Szerintem meg igen! – morogta Will.
- K�sz�n�m, hogy elmondtad. – simogattam meg Georgiet. – De mit kezden�tek ti ott, an�lk�l hogy lenne a fejetek felett tet�?
- Majd j�n ami j�n. – r�ntotta meg a v�ll�t a sr�c. Tudtam, hogy valamit kell tennem. Hiszen ha j�n a t�l, akkor itt el�g hideg van. Csak�gy mint b�rmelyik v�rosban, itt Kanad�ban. Gondolkodtam. Mi lenne ha befogadn�nk �ket? Csak ameddig nem tudnak talpra �llni. Justin meg biztosan nem b�nn�…
- K�lt�zzetek hozz�nk. – n�ztem a sr�c es�k�k szem�be.
- Nem engedhetj�k ezt meg… - gondolkodott el.
- De, megtehetitek. Jogotok van elfogadni. L�ss�tok be…j�n a t�l… hideg lesz. Nincs a fejetek felett tet�. Mit tesztek? �s n�zz csak r�. – b�ktem a fejemmel a kisl�nyra. – Kicsi � m�g az utcai �lethez. Van n�lunk hely.
- Will! K�rlek… - n�zett Georgie a sr�cra. Will feln�zett, s oldalasan mosolygott r�m. Nem mertem bevallani magamnak.. de mintha most … felgyorsult volna a sz�vver�sem.
- Messze laksz?