104.rész
alex 2011.01.03. 20:55
Csak egy közös délután...
2 hét múlva
- Nee, kérlek ne! – sikítoztam és hangosan nevetgéltem. A kanapén feküdtem Justinnal együtt… és hát épp halálra csikizett. Nem volt ez megszokott dolog, hogy nálunk van. Az elmúlt héten a szüleivel volt. Vagy csak az én pofámból lett elege. Kitudja…
- Soha nem fogsz tőlem megszabadulni. – nevetett fel, s hangját gonosz kacaj kísérte. Szerettem a hangját, főleg hogyha nevet. Olyan.. megnyugszom tőle.
- Kéérlek. Anyuék nemsoká hazajönnek.
- Majd elküldjük őket. – mosolygott rám. Most szívem szerint beletúrtam volna a hajába. Persze ha lett volna haja. Nem, most nem arra célzok, hogy fogta a borotváját, és Britney Spearst játszott… hanem a másik oldalra van fésülve a haja, és ez a partyszemöldök. Mi lett evvel? Mert én szeretem Justint, és engem nem érdekel, hogy néz ki az ember. Főleg akit teljes szívemből szeretek.
- Te Jus.. találkoztál már a Bocival? – nézek rá kiskutyaszemekkel.
- Haaat. Amiko’ aaatmentem díííl európaaba… - hangosan elnevettem magam. – Één szoktam Európába járni. – váltotta komolyra a hangot.
- MINDÍÍÍÍG MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT?! – röhögtem hangosan.
- Hülye vagy. – dőlt hátra a nevetéstől. És olyan fejet vágott, mint amikor el szokott menni. Najó, viccet félretéve… - Csak tartom a távolságot a tehenektől.
- TÁVOLSÁGOT?... TÁVOLSÁGOT? .. TUDOD MIT. KAPDBE A FASZOMAT. – tettem csípőre a kezemet, és mélyen bevágtam a durcás fejemet.
- Na a távolságoddal menjél a … ha elhoznánk az európai bocikánkat ide USA-ba, úgyis visszakefélné magát Európába. És ez a durcafej nem áll jól baby. – mosolygott rám édesen.
- Egy újabb fejezet következik most és pont ezért fogom ezt papirost. Azt a rengeteg szart ami volt körülöttem, elhajítom mert már rá jöttem, hogy nem az számít mennyire rossz, hanem hogy mennyi szép emléket okoz. A spanokkal töltött őrült percek, vagy az egymást megviccelő heccek, akkor mennyire tetszettek azok az esték mikor széjjelvertük konyha padlót. – rappeltem. Na nem, ez csak viccnek szántam, és elég hatalmasra nyíltak a szemei.
- Te ilyet mióta tudsz? – lepődött meg.
- Na tessék akkor folytatom én, ha megkérsz, de nem adom az életem, mert kérdezni félsz. Találj magadnak te is egy álmot, a zenét, a bulikat vagy esetleg a táncot. És meglátod hogy igazam volt, s majd ez az érzés téged is felkarol.
- Ittál? – nevetett rám.
- Nem is díjazod, hogy így pörög a nyelvem? – nevettem fel.
- A nyelved máshol is pöröghetne…
- Most mi van? – ijedtem meg. Most rosszat mondtam vagy mi?
- Nem úgy értem… tutajos a csókod.
- Tutajos? Mi a bajod ?
- Nem tudod mi a tutajos csók? – nevetett hangosan.
- Nem. - csodálkoztam. – Most a bocira gondolsz? Vagy mivan?
- Zárjuk ki a bocikat most jó?
- Zárjuk ki mindííg, minden körülmények között a bocikat? Aki lerágta a hajadat…?
- Zárjuk…
- Mindííg minden körülmények között zárjuk ki a bocikat?
- Itt, és most zárjuk ki ebből a beszélgetésből.
- Mindííg, minden körülmények között? Mert én nem akarom kizárni. Csak egy fához kötözni, és rárakni egy táblát, amire az lesz írva, hogy FODRÁSZ. Ha már ennyire jól levágta a hajadat. - nevettem fel.
- Próbáljuk meg leszarni most a bocikat jó?
- Mindííg minden körülmények között?
- Öö.. aha.
- Most megismétlem… mindííg… mindííg minden körülmények között?
- Na jól van. Tutajos csókos. Állítunk tutajt? – röhögött hangosan. Tutajt állítani…? Úristeeeeen. Basszus leesett.
- Te perverz állat. – vágtam a vállába.
|