� J   N A P R A   � B R E D S Z

-Szia. – k�sz�n f�l�nken. – Zavarok? – n�z r�m boci szemekkel.
- Igen. – v�gom r� h�v�s hanggal. De egyb�l meg is b�ntam. Nem b�nhatok �gy vele, m�g akkor sem ha megcsalt.
- Csak hadd mondjak el valamit, ami m�r t�bb mint k�t �ve k�noz. – r�vid id�re behunyja szemeit, �s �sszeszor�tja ajkait. V�gign�ztem rajta. Sokat n�tt, de ugyanolyan babaarca van. Sz�vem �r�lten vert, �s minden felt�rt bennem.
- Mit akarsz megmagyar�zni, ami t�bb �ve t�rt�nt?!
- Ha elmondom rem�lem …. – ny�gte ki halkan az utols� szavait. Nem tudtam magamnak parancsolni. �vatosan b�lintottam, majd megv�rtam m�g bes�t�l az ajt�n. Iszonyatosan furcsa volt, hogy �jra az otthonunkban van. A jelenl�te sz�vem minden egyes zug�t bej�rta. Le�ltem a kanap� sz�l�re, majd � is le�lt mell�m. L�tszott rajta, hogy zavarban van.
- Sz�val. Hogy is kezdjem… - dadogott. – Ez az eg�sz Gin�s �gy. �gy kezd�d�tt, hogy �rt egy sms-t amiben megfenyegetett, hogy b�ntja az anyuk�mat. Nem hittem neki, hiszen el� szokott fordulni, hogy gy�l�lk�d� smseket kapok. De azt�n j�tt a k�vetkez�. Azt �rta, hogy ha nem szak�tok veled, akkor b�ntani fog t�ged. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megl�ttam mit �rt. Amikor megl�tt�l minket a k�v�z�ban, akkor �ppen megbesz�ltem vele, hogy mi ez az eg�sz. De te �pp megl�tt�l minket. �s �pp ezel�tt mondta el, hogy valami maffi�z� az apja, aki egy szempillant�s alatt meg�lne t�ged. Megk�rt, hogy „b�jcsevelyegj�nk”. �s te ezt megl�ttad. Fel sem tudn�d milyen neh�z volt ez a k�t teljes, hossz� �v, an�lk�l, hogy meghallgatt�l volna. Amikor nem volt mellettem Gina akkor pr�b�ltalak h�vni t�ged. �rted? Nem b�rok n�lk�led �lni. Te jelented sz�momra az �letet. Nekem te vagy a mindenem. Megbocs�jtasz? – mondta m�r-m�r k�nnyes szemeivel. Meg sem b�rtam sz�lalni. Miattam volt ez az eg�sz?! �s ha �n legal�bb egyszer felemeltem volna a kagyl�t, akkor nem lett volna ez egyik�nknek sem ilyen sz�rny� id�szak. Nem b�rtam egy szavat sem kiny�gni. Torkomban hatalmas gomb�c keletkezett, amit�l nehezen kaptam levegpt. N�ha szavak n�lk�l kell megbocs�tani. �rteni a szavakban ki nem fejezett b�nat �s a j�v�t�telre igyekv� sz�nd�k apr� jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feled�sre van sz�ks�g, megr�ni m�skor azt, akinek sz�ks�ge van a megrov�sra. Az igazi megbocs�t�s, mint a szeretet �ltal�ban, intelligens �s lelem�nyes. �s al�zatos is, legf�k�ppen tal�n  al�zatos.
- Miranda, j�l vagy? – puha kez�t v�llamra teszi. Ez volt az a pont, ahol elszakadt bennem minden c�rna. Nem b�rtam m�r. Eddig soha nem b�rtam magamnak bevallani, hogy mennyire rohadtul hi�nyzott minden egyes mozdulata. Soha nem �reztem �gy senki ir�nt.
- Istenem. – vetettem magamat az �l�be. Fekete pulcsij�nak illata annyira mag�val r�ntott, hogy legsz�vesebben let�ptem volna r�la minden egyes ruhadarabot. S�rtam. Hi�nyzott. Jobban mint b�rmi, vagy b�rki m�s. Kellett. Fontos volt a sz�momra. Olyan volt mint a leveg�.
- Kicsim. – ny�g�tt fel halkan. A szavai, minden egyes mozdulati egyre jobban fokozta bennem a v�gyat, hogy egyre jobban �leljem magamhoz.  B�rmi lesz is a v�g, nem fog elv�lasztani minket.
- Jus. – �leltem sokkal jobban magamhoz. Az a legcsod�latosabb az �letben, ha r�tal�lunk arra az emberre, akivel a kapcsolatunk az �vek m�l�s�val folyamatosan m�ly�l, sz�p�l �s �r�mmel telik meg. A szerelemnek ez a bens�s�ge k�t ember k�z�tt a legb�mulatosabb jelens�g, isteni v�letlen.
- �r�l�k, hogy elj�ttem. – suttogja f�lembe.
- Tudod amikor megl�ttalak elhom�lyosult szemem el�tt minden �s t�z fut v�gig testemen. �s a hangod zen�je csaknem al�ltt� tesz, �s �get �s borzongat, mintha j�gdarabbal �rinten�nek. �s remeg�s fut v�gig tagjaimon �s siket�t� zsong�s zeng �s bong f�lemben, �s nem tudom olyankor, hogy mit�v� legyek. �s k�nnyek gy�lnek szemembe, de m�gis kacagni szeretn�k �r�m�mben, �s ha besz�lni pr�b�lok, reszket a hangom, �s valami g�rcs�sen �sszeszor�tja a torkomat, hogy nem b�rok l�legezni, s a k�n �sszefacsarja sz�vemet. �s hogy mit �rzek m�g, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az �let, �s mikor elhagysz, az a hal�l. – hadartam �s kalimp�ltam kezeimmel, de k�zben csak Justin csodasz�p szemeivel voltam elfoglalva.
- Milyen nap van ma? – k�rdeztem zavartan.
- Febru�r huszonnyolc.
- Mi van? – k�rdem kiss� magas hangon.
- Febru�r huszonnyolc. – nevet fel �des hangon.
- Holnap sz�linapod.
- Ez�rt j�ttem. Elj�ssz akkor? – n�z r�m m�lybarna szemeivel.
- Ha m�g vihetn�k magammal k�t embert akkor igen. – simogatom puha arc�t.
- Evi is j�n? Mert ha igen, akkor nagy baj lesz. – nevet fel.
- Mert? – d�bbenek meg.
- Tudod, mikor elment�l, akkor Evi �s Gina kicsit �sszeverekedtek.
- Kicsit? – r�h�g�k hangosan.
- Akkor j�tt�k? – terelte a sz�t.
- Persze, hogy megy�nk. De majd viszek m�g k�t embert magammal.
- Ryan �gyis mag�nyos. – ny�jtja ki nyelv�t r�m. Majd v�gig n�z rajtam.
- Most elkalandoztam. – nevet fel. Csak megforgatom szemeimet. A k�vetkez� pillanatban az ajka ott volt az eny�men, �s �n m�r nem k�zd�ttem ellene. Nem az�rt, mert ezerszer er�sebb n�lam, hanem az�rt, mert az akarater�m abban a pillanatban porr� omlott, amint az ajkunk tal�lkozott. Ez a cs�k nem volt olyan �vatos, mint az eml�keimben �l�k, �s ez r�szemr�l nagyon rendben volt �gy. Ha m�r az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legal�bb annyi �r�m�t akarok cser�ben kisajtolni a pillanatb�l, amennyit csak lehet. �gy h�t visszacs�koltam, a sz�vem �sszevissza vert, elfulladva kapkodtam a leveg�t, �s az ujjaim moh�n k�boroltak az arc�n. M�rv�ny teste az eny�mnek fesz�lt, �s boldog voltam, mert nincs az a szenved�s, amit ne viseltem volna el mindez�rt cser�be. Azokban a r�vid pillanatokban, amikor nem a sz�mat cs�kolta, a nevemet suttogta.