K�T �VVEL K�S�BB

K�t teljes �ve, hogy nem l�ttam Justint. Ezek a napok, amiket �t�ltem n�lk�le, rettenetesen f�jdalamasak voltak. Minden n�lk�le elt�lt�tt perc k�nz� v�gyat �bresztett fel bennem, hogy besz�ljek vele, vagy legal�bb egy SMS-t k�ldjek neki. De nem tudtam belenyugodni, hogy t�nkrev�gta a k�zt�nk l�v� er�s k�tel�ket. �ri�si t�rt d�f�tt a sz�vembe, amit soha nem fogok megobcs�jtani neki. �m ezalatt az id� alatt, rengeteg SMS-t kaptam, hogy szeretne velem tal�lkozni, �s elmondani ezt az eg�szet n�gyszem k�z�tt. T�bbek k�z�tt koncerteket mondott le, �s t�bb �js�g f�cikkje volt az, hogy Justin maga alatt van, �s v�gezni akar mag�val. Rengeteg aj�nd�kot k�ld�tt.
 Ami�ta szak�tottam vele, az�ta is Gin�val j�r. B�r egyik k�pen sem mosolyognak, vagy cs�kol�znak egy�tt. De ez a nap m�s lesz. V�laszt�s el� �ll�tott. �gy k�t �v ut�n.
Nemr�g bet�lt�ttem a tiznyolc �let�vemet. Csaptunk egy kis bulit. De kinek van kedve olyankor bulizni, amikor k�t �vig nem l�tod a sz�modra legkedvesebb embert? Nem tudok r� haragudni. Pedig kellene. S�t kell is.
Tegnap kaptam t�le egy e-mailt, hogy szeretne megh�vni az � Tizennyolcadik Party-j�ra. Hatalmas bulit akar rendezni, csajokkal, rajong�kkal. Semmi kedvem nincs elmenni. De pof�tlans�g lenne nem elmenni.
*csiing.*
Ez biztos Emily lesz…
- Szija! – pattanok fel a kanap�r�l, �s a nyak�ba vetem magam.
- Csaaaj! Mi �js�g? – n�z r�m boldogan. Majd � is szorosan meg�lel. Annyira hi�nyzott m�r a jelenl�te, �s �gy az eg�sz emberi l�nye.
- H�t, semmi nagyon. – nevetek fel, majd felr�ncig�lom a szob�mba.
- Sz�val akkor megy�nk? – d�l le boldogan az �gyamra.
- �n nem. – tekergettem szememet, majd behuppantam a fotelbe.
- Nehogy m��r! Att�l mert te nem h�vtad meg a tizennyolcadik bulidra, ett�l meg elmehetn�l az � partij�ra.
- Ah. Ne legy�lm m�r te is ellenem. – tekergettem szemem, majd hozz�v�gtam egy p�rn�t.
- H�, �n nem vagyok ellened, csak szeretn�lek �jra boldognak l�tni. Justin mellett. – tette hozz� halkan.
- Nem �rdekel Justin. �s semmi ami hozz� kapcsol�dik. – pedig igenis �rdekelt. Jobban mint b�rki m�s. T�l sok�ig h�ztam az id�t. T�l sok�ig. De meg�rdemeltem. �s � is. Nem hallgattam meg. Amit rettent�en b�ntam.
Hiszen csak �gy sz�p az �let, ha k�t ember �sszetal�lkozik, �s er�sen megfogja egym�s kez�t, �s megbecs�lik �s szeretni tudj�k egym�st, �s egy�tt �p�tgetik az �let�ket.
Teli voltunk �lettel, szabad volt a sz�v�nk �s �n �gy hittem sose kell f�ln�nk. De bek�vetkezett, �s ez esett a legrosszabbul az �letemben. Amit sohasem tudn�k megbocs�jtani. Legal�bbis azt hiszem, hogy soha. Hiszen ha csak megl�tok egy k�z�s k�pet, elfog a v�gy, hogy felh�vjam, �s megbesz�ljek vele mindent. K�t �ve, hogy nem tudok teljes sz�vemb�l boldog lenni, �s nevetni. Olyan voltam, mint egy elt�vedt hold - a plan�ta, amely k�r�l keringtem, megsemmis�lt valamilyen katasztr�fafilm-szer� kataklizm�ban -, de �n csak kerengtem tov�bb szorosan a h�lt helye k�r�l, fittyet h�nyva a gravit�ci� t�rv�nyeire. A szerelem meditat�v �llapot: elaltatja a logik�t, k�l�nben nem kock�ztatn�nk meg... az emberek csak �gy tal�lnak egym�sra
 �s ez miattam van.
 - Min kattog az agyad? – hallottam Emily hangj�t, de k�zben a plafont n�zegette.
- Nem fontos.
- Justin? L�tom a szemeiden. Mindig csillognak a szemeid, amikor csak meghallod a nev�t, vagy ezsedbe jut. Az �szlel�s a n�z�ponton m�lik, nem csak azon, amit l�tsz. A feh�r f�nyben benne van a sziv�rv�ny minden sz�ne, de nem l�tod, hacsak nem v�ltoztatsz azon, ahogyan n�zed. – v�ltott komoly hangra. Igaz�b�l nem tudom mir�l besz�lt, de legbel�l �reztem, hogy igaza van. Ha v�ltoztatok a n�z�ponton, akkor tal�n siker�l. Ha �gy tekintek erre az eg�szre, hogy el tudn�m felejteni Justint…
�m hirtelen �jra csengettek.
- Ki ez m�����r?! – ki�ltott fel Emily d�h�sen majd haj�t borzolgatta.
- Kinyitom. – mondtam mosolyogva.
Leszaladtam a l�pcs�n, �s megfogtam a kilincset, majd kinyitottam az ajt�t. De akit ott l�ttam, att�l �gy �reztem, hogy sz�vem �r�kre meg�llt. Szapor�n kezdtem szedni a leveg�t. Torkomban hatalmas gomb�c keletkezett, amit�l �gy �reztem, hogy visszaszor�tja az �let minden apr� jel�t. Se nyelni, se k�pni nem tudtam.
Alig f�l m�ternyire �lltunk egym�st�l, �s m�gis, mintha ezer m�rf�ldn�l is sz�lesebb szakad�k t�tongott volna k�z�tt�nk. N�ha hi�ba gyalogolsz napokon, �r�kon �t, m�g ezt a f�lm�ternyi t�vols�got sem tudod lek�zdeni, mert vannak olyan szakad�kok, amiket csak agym�dos�t�ssal lehetne �tugrani. Azaz sehogy. Csak �lltunk h�t a kett�nk k�zt kavarg� �rtetlens�g-, f�jdalom- �s szerelemkatyvasz felett. Az eg�sz l�tv�nya felbor�tott bennem mindent.