- Minket egym�snak teremtett az �g. �s most mintha bennem l�ngra lobbant mind az amit r�g �reztem. Nem akarlak elengedni. – suttogta halkan, de valahogy helytelennek tartottam. Helytelennek. Ezt az eg�szet.
- Na j�, elmegyek a Baham�kra de csak az�rt, hogy ne kelljen enyelegnem most veled. – fel�lltam de egyb�l egy nagy adag paparazzis vett k�r�l minket.
- Direkt k�nzol?! – morgom az orrom alatt az �gre n�zve.
- Egy�tt vagytok? – k�rdezi az egyik fot�s, mik�zben egy sor k�pet k�sz�t r�lunk. De m�g v�laszolni, vagy r�f�rmedni sem tudok, mivel k�zben k�r�lbel�l sz�z k�rd�st tettek fel m�sodpercenk�nt.
- Csend legyen m�r! – ord�tom hangosan, majd elviharzok. L�bam m�lyen a homokba s�pped, �s egyre t�volabb ker�l�k ebb�l az �r�lts�gb�l. Haza kell mennem. Vissza abba a h�zba, ahol megindult a f�ld. Beborulok az �gyba, �s majd holnap lust�lkodhatok eg�sz nap. Vagyis lust�lkodhatn�k. Kellett nekem mondanom, hogy megyek vel�k. Most olyan mintha �k „gy�ztek” volna. Ki kell tal�lnom valamit. Tal�n, nem megyek haza. Bek�lt�z�k Black Jackhez. Hm, mes�s. Kiv�ve azt a r�szt amikor megtal�lnak a rend�r�k. Fasza, mondhatom.
  A sz�l er�sen f�jt, amikor egy meleg kezet �reztem v�llamon. Tal�lgatnom sem kellet, hogy ki lehetett az.
- Mi van?! – fordulok meg d�h�sen.
- Ne haragudj. – szegezi le fej�t Justin.
- M�g hogy ne haragudjak? – hadon�szok kezeimmel. – Akkor m�gis mit tegyek?! Ugr�ljak? – �s megfordultam, �s ott hagytam. Valahol furdalt a lelki ismeret, de k�zben marha j�l �reztem magam.
 Hirtelen hatalmas l�k�st �reztem magam m�g�tt, �s egyb�l a f�ld�n tal�ltam magam. Egy m�zsa homokot nyelhettem le, �s futott v�gig a torkomon, eg�szen a gyomromig.

-Miranda! �bredezik! –magam mellett hangos kiab�l�sokat hallottam. Mi van? Hol vagyok? �vatosan kinyitottam szemem, �s k�rbetekintettem. Kezemet egy hideg, puha k�z simogatta �vatosan.
- Kicsim… - sz�logatatt egy ismer�s, l�gy hang. Olyan volt mint egy csoda. Mintha m�r v�rtam volna r�, csak eddig nem j�tt.
- Hm? – ny�gtem ki. Torkomban hatalmas gomb�c vert tany�t. Nem nagyon tudtam megsz�lalni, ink�bb csak n�ztem a k�r�l�ttem s�rg�-forg� embereket. Egyik az inf�zi�t kapcsolgatta, m�sik pedig egy g�p k�perny�j�re volt r�tapadva. De sz�vem hirtelen lelassult, �s norm�lis temp�ra v�ltott. Tekintet�nk tal�lkozott. M�lybarna szemei lelass�tott�k a bennem l�v� z�rzavart, �s �gy �reztem, hogy helyre�llt minden. J� �rz�s volt magam mellett tudni bar�tomat, �s hogy eg�sz id� alatt fogta kezemet.
- Mi t�rt�nt? – suttogom halkan, mik�zben �gy �reztem torkomat er�sen szorongatja valami. Valami nagy �s er�s f�jdalom.
- �sszeest�l, �s azonnal behoztunk ide. H�rom napja mozdulatlanul fek�dt�l itt. Tudod milyen rossz volt ilyen esetlennek l�tni t�ged? Mintha egy t�rt sz�rtak volna a sz�vem k�zep�be. F�leg, hogy hallottam m�r olyanr�l is, hogy valaki t�z �vig volt k�m�ban.– mondogatja k�nnyes szemekkel, �s apr� puszikkal hinti be arcom minden egyes szeglet�t.
- H�rom nap? – r�m�l�k meg, s nagy szemekkel keresem tekintet�t. Annyira j�l estek szavai.
- Igen. – simogatja kezemet. – De v�ge van. Legal�bbis rem�lem. Am�gy itt van a telefonod. J�tt sms-ed… nemr�g. – ny�jtja telefonomat kezembe. Megnyitom, majd olvasni kezdem.
„Kellemes napot Miranda Shay. Az apja, Adam Shay �nt megjel�lte az �r�ks�g�ben. K�rem ma j�jj�n el a Boulevard Street 8-ra, m�sk�l�nben Anne Shay fogja megkapni. K�sz�nettel: Damen Finklerman”
- Wow. Meghalt az ap�m? �s ki az az Anne? – n�zegettem a telefon k�perny�j�t. Majd Justinra pillantottam. – M�g ma ott kell lennem. Sz�val. – felk�h�gtem. – Menn�nk kell.
- Nem megy maga sehova. – �llt el�m egy orvos. – M�g egy napig maradjon bent, azt�n mehet a maga �tj�ra.
- De nekem ma el kell mennem. Azt�n majd visszaj�v�k. – s azzal kez�be nyomtam mobilom. Elolvasta az �zenetet, majd nagy nehezen b�lintott.
- De k�rem k�s�rje el. – �t�gette meg Justin v�ll�t. � pedig f�lig �r� vigyorral b�logatott. Az orvos kiment
- Hoztam be neked ruh�t. – b�k�tt a kis fekete b�r�ndre.
- K�sz�n�m. – szor�tom meg kez�t.
- De cser�be k�rek valamit. – n�z r�m kac�ran.
- �s mit? – nevetek fel.
- Amit h�rom napja nem adt�l.
- �s az mi? – h�zom agy�t, de nem sok sikerrel, mivel azonnal lecsapott ajkaimra. �vatosan belet�rtam selymes haj�ba. Nyelv�nk egy pillanatra �ssze�rt, de �gy is maradt. Elh�z�dtam t�le, majd lassan fel�lltam, �s a b�r�nd�m fel� l�pkedtem.
Kih�ztam egy sz�rke nadr�g, �s egy feh�r mint�s p�l�t. Jusra n�ztem, aki egyb�l fogta az ad�st, �s elfordult. Pillanatok alatt fel�lt�ztem.
- Mehet�nk? – mosolygok r� kedvesen. – Am�gy hol vannak anyu�k?
- Haza mentek. Aludni. K�t napig folyamatosan itt voltak, de m�r nem b�rt�k tov�bb alv�s n�lk�l. Akkor menj�nk. – megfogja kezemet, majd kil�p�nk az ajt�n. �m ekkor olyan t�rt�nt, amire �letemben nem sz�m�tottam volna. Legal�bbis eddig nem.