Az elkövetkező két hétben bent tartottak megfigyelésen. Minden családtagommal találkoztam, de úgy éreztem, hogy ez nem az én családom. Legalábbis, hogy valakik mintha hiányoznának belőle. Végül összepakoltuk bőröndjeimet, és elindultunk hazafele. Egy közepes méretű házban találtam magam. Gyönyörű kanapé, előtte pedig plazma tévé.
- Felmegyek a szobámba. – mondtam anyának, majd elindultam a lépcsőn. Benyitottam szobámba. Mintha már évek óta nem járt volna itt senki. De nem volt poros egy bútor sem. Rend volt.
  Kipakoltam bőröndjeimből, majd betettem a szennyesbe a cuccaimat. Már elég későre járt. Anya és a húgom már aludhattak. Halkan visszaosontam a szobámba, majd az éjjeliszekrényen felkaptam mobilom. Száznyolc nem fogadott hívás, kétszáz sms.
- Uramisten. – nyögtem ki meglepődötten. Hiszen a suliban sem volta valami nagy jelenség, nem volt sok barátom. Sőt. A kómám után talán nem is maradt, és mindenki elfelejtett. Gyorsan átöltöztem pizsamába, és behuppantam az ágyba. Lehet, hogy nyár volt, de én még mindig reszkettem az ágyban. Hamar elnyomott az álom, és csak arra vártam, hogy holnap legyen.

- Shelly! Shay! SHELEEEY! – rázogatott meg egy kar. Nagyon izgatott lehetett, hiszen majdnem kirántott az ágyból.
- Mivanmivan? – kérdeztem rekedt, kómás fejjel.
- Ma van a Justin Bieber koncert! – kiáltozott tizennégy éves húgom. Pfú. Ki is az a Justin Bieber?
- Kicsoda? – vakartam meg kócos hajam.
- JUSTIN BIEBER!!! – visítozott örömében. Össze vissza ugrált a szobámban.
- Komolyan, mintha állatkertbe lennék. – motyogtam orrom alatt, majd elindultam a fürdőszobába. – De várj. Nekem mi közöm van ehhez? – húztam fel szemöldököm, majd kivettem a szekréynből egy fekete csőfarmert, és egy fehér pólót, meg fehérneműt.
- El kell kísérned. – nézett rám szemforgatva.
- Mi van?! – háborodok fel s kiesik a kezemből a ruha. – Azt sem tudom, ki az a Justin Bieber! – kalimpálok kezeimmel, majd ruháim után nyúlok, hogy összeszedjem. Hirtelen kattan az ajtó, és anya lép be mosolyogva.
- Pont most akartalak megkérni, hogy elkísérnéd? Nem szeretném elengedni egyedül…
- De ott lesz egy csomó barátnőm! – nyafogott Lucie.
- Ja igen, de vettem két backstage jegyet, szóval mind a ketten mentek és kész. – vágta be anya dühösen az ajtót.
- Kösz, jól megcsináltad a programot. De elmondanád ki ez a Blustin Biejer? Vagy ki…
- AZ ISTEN! – égnek emeltem a szemem. Hogy lehet valaki ekkora megszállott?! – Mindenki szereti! És majd rá fogok nyomulni a backstageben! – majd fogta magát, és kiszaladt a szobámból. Tátott szájjal néztem utána. Ez az egész… egy fúj. Mindegy. Megrántottam vállam, majd elindultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, fogat mostam, smink,  majd lazán hagytam hajam.
- Anya, mi a kaja? – ordítoztam az emeletről.
- Most nincs reggeli.
- Miért? – döbbentem meg.
- Szombat van. Ilyenkor nem szokott lenni. Tudod, hogy ilyenkor nagyszabású családi ebéd szokott lenni! – a mondat végére elhalványult hangja. Megértem miért, hiszen…
- Nem, anya nem tudom, több mint egy évig aludtam. – forgattam szemem. Anya nem szólt vissza semmit. Jobbnak gondoltam inkább lemenni, és belevetni magam a kanapéba. Hm. Több óra lustálkodás, DVD-zés. Már előre élvezem.

- ANYA! SHALLY NEM HALAD SEHOVA! EL FOGUNK KÉSNI! JUSTINT AKAROM!!!! – visítozott húgom. Még a szekrényem előtt álltam. Nem tudom mit vegyek fel. A piros répanadrág nagyon vonzotta tekintetem. Felvettem hozzá egy fekete pólót. Minek csinosítsam ki magam egy szar koncertre? Belibbentem a fürdőszobába, és belenéztem tükörbe. Kit érdekel, hogy megyek el a koncertre ahova nem is akarok?
- Végreee! Induljunk már! – kiabált húgom, mikor kiléptem a fürdőszobából. Egy mélydekoltázsú rózsaszín combig érő ruha volt rajta. Nem akartam megszólni, de azért ez egy kicsit kihívó. Főleg az az öt kiló smink az arcán. Visszataszító.

- Úristenem! Mindjárt kezdődik! – lihegett a fülembe Lucie.
- Tök mindegy. Itt nincs valahol egy kanapé vagy szék? – kérdeztem Lucie-t. Nem válaszolt. – Lucie…?
- Ez a kérdezz-felelek! Kuss legyen már Shally! – elképedve néztem rá. Mit eszik ennyire ezen a Justinon?
- A backstage-ben leszek a kanapén. Ott fogom „élvezni” a koncertet. Majd ébressz fel ha vége ennek az őrületnek. – és ezzel elindultam a kanapé felé. Végre. Belehuppantam, majd hátradőltem. Kintről beszűrődtek a hangok.
- Hozzám jössz Justin? – kérdezte egy lány. Nagyot nevettem. Szegény még tizenhét éves sincs. És elég gáz, ha egy csaj kéri meg a pasit, hogy menjen hozzá.
- Nincs időm a házasságra. – felelt nevetve.
- Bejövök neked? Randizunk? – kérdezte egy ismerős hang. Lucie. Gondoltam, hogy valami ilyesmit fog kérdezni.
- Erre muszáj válaszolnom mindenki előtt? – nevetett fel, majd tovább válaszolgatott a sablonkérdésekre. Nagyon álmos voltam ahhoz képest, hogy egész nap lustálkodtam. Úgy éreztem, hogy elnyom az álom, és muszáj aludnom. Ez az egész hangzavar az idegeimre megy. Hirtelen azt éreztem, hogy valaki mellém ült.
- Szia, Pattie vagyok. – mosolygott rám egy kedves nő.
- Shelley. De csak Shally. – mondtam félálomba. Nem is nagyon beszélgettünk, én inkább csak elmerengtem gondolataimban.
- Még nem is láttam Justint. Pedig kíváncsi lennék rá. Lucie azt mondta, hogy jófej, és helyes is. – gondolkodtam magamban.
- Hát, igen, sokan gondolják ezt. – nézett ki Pattie a fejéből. Ez gondolatolvasó vagy mi?! Vagy csak…
- Hangosan mondtam? – pirultam el.
- Hát igen. – nevet fel. – Húgoddal jöttél? – mosolyog rám kedvesen. Gondolom ő is valami fan lehet. De nem öreg már ő ehhez? Bár kicsit sem látszik öregnek…
- Igen. Imádja Justint… - forgattam szemem. De meg is bántam.  Pattie mérgesen nézett rám. – Őő… nem úgy értettem. Mármint, hogy én nem szeretem Justint. Vagyis nem is ismerem… mármint…
- Nyugi, majd megismered. Kedves lánynak tűnsz. – arca ismét bájossá, és örömtelivé változott. Kínos csend következett. A koncert hangos zaja beszűrődött a backstagbe, és el kell, hogy ismerjem. Justinnak tényleg jó hangja van. Éreztem, hogy elnyom az álom, és mélyen magamba zuhanok. Mindenhol feketeség.

- Te ez elaludt a koncerteden? – hallom Lucie visítozó hangját. Óvatosan kinyitom a szemem. És arra kell, hogy ébredjek, hogy rengetek vaku villan, és engem fényképeznek. El tudom képzelni milyen fejem lehet a képeken. Már hallottam magamban a szalagcímet:
 „Az több mint egy évig kómában lévő lány, ismét kómába esett. Ráadásul a tinipopsztár Justin Bieber koncertjén”.
Mondhatom, hát ez fasza. Magam mellé néztem. De már nem volt ott Pattie. Hanem Lucie és (gondolom) Justin. Egymás kezét fogták.
  Várjunk. Szóval ezek járnak? És van egy olyan fura érzésem, mintha láttam volna már ezt a Justin srácot valahol. És ahogy együtt enyelegtek ott a kanapén. Hát fúj. Tüdőm hirtelen szorított, és szívem hevesen kezdett verni. Valami furcsa melegséget éreztem szívemben amikor ránéztem Justinra. Hirtelen találkozott tekintetünk.