Justin szemszöge:

Amint beültünk a kocsiba, Miranda egyből hozzám bújt, és a kezem is megfogta, így fél kézzel kellett vezetnem hazáig. Így sokkal tovább tartott az út, de nem bántam. Időnként a fejemmel hozzábújtam, és mélyen beszívtam a hajának finom illatát.
Egy szót sem szóltunk egymáshoz az út alatt, de felesleges is lett volna. Biztos voltam benne, hogy ugyan arra gondolunk mind ketten.
  Lassan megérkeztünk a házunkhoz. Leparkoltam a garázsban, majd Mirandához fordultam.
- Ébresztő, kicsim! - súgtam neki halkan. - Megjöttünk.
Olyan aranyosan nézett rám, hogy legszívesebben megcsókoltam volna.
- Nem aludtam – motyogta. - Csak jó volt hozzád bújni - mondta egy halvány mosollyal. Egyszerűen nem bírtam ki, és lágyan megcsókoltam. Miranda finoman átölelte a nyakam és úgy tűnt, hogy egy darabig nem fogunk elszakadni egymástól. Miután sikerült, kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk. Nagyon csendben volt, és nem is tudtam, mit mondjak neki.
- Valami gond van? – nézek rá kedvesen. Megrázza fejét idegesen, majd leült a kanapéra, és betett egy DVD-t.
- Hangulatfokozás. – mormolta ajkaimba. Teljesen tűzbe hozott. Főleg az illata. Mindig is imádtam. Visszafogott, de mégis szexis.
- Mindjárt jövök. – pattantam fel a kanapéról, mikor eszembe jutott, hogy még van valami, amit nem adtam neki oda. Gyorsan felrohantam a szobámba, majd lehoztam egy kis dobozkát.
- Remélem a te színed. – néztem rá könyörgő tekintettel. Felhúzott szemöldökkel néz rám, majd elmosolyodik.
 - Köszönöm - motyogta, és átölelt. Éreztem pólója finom, édes illatát. Megint. Annyira felcsigázott ez az egész érzés.
- Szívesen. Ha tehetném akár a csillagokat is elhoznám neked.
- Tudom, de nekem csak te kellesz és semmi más. - Majd ismételten egy szenvedélyes, hosszú csókban forrtunk össze.
Végül kibontotta az ajándékot, és nagy szemekkel nézett rám.
- Fehérnemű? – néz s elmosolyodik.
- Nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg. – nevetek fel, majd megcsókolom. Felálltunk. Még mindig forró csókban forrtunk össze.
- Melegem van itt. – sóhajtott fel szenvedélyes csókunk között.
- Fürödjünk le. – láttam szemében a csillogást, majd ördögien mosolyodtam rá.
- Megyek. Fürdeni. – nézett rám ártatlanul.
- És velem mi lesz? – tettem nyávogásomat. – Nehogy, itt hagyj.
Körülbelül 2 percet várhattam, de már nem bírtam tovább. Felálltam, és bementem a fürdőszobába.  Egy fürdőköntös volt rajta, és a mosógépnek támaszkodott.
- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy csak rám vártál. Majd szép lassan levettem róla a köntöst.
Viszonzásul ő is elkezdett megszabadítani a ruháimtól. Majd szép lassan a fürdő felé tereltem, ami nem volt ellenére. Talán most először fordult elő, hogy ennyire nyíltan én kezdeményeztem.
Mikor végre beértünk a zuhany alá, egyből megnyitottam a meleg vizet, közben egy pillanatra sem váltunk el egymás ajakitól. Miután Miranda mégis csak megszakította a csókunkat, hogy nyakam kényeztetésével folytassa, a testem szinte vibrált az érintésétől. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Közben én is lágyan végigsimítottam a testén mindenhol aprólékosan. Mintha csak egy előre megírt forgatókönyv szerint történne minden mozdulat. A vágyamat csak még jobban fokozta, hogy minden egyes apró csókom után, amit a testére adtam kellemes sóhaj hagyta el az ajkát. Ezt már nehezen bírtam, és egy mozdulattal felkaptam, mire kedvesem máris bilincsbe zárt a lábaival, jelezve, hogy nincs ellenére, hogy egybeforrjunk. Úgy tűnt, Miranda egy kicsit türelmetlen, mert olyan erősen szorított magához, hogy gyorsítottam a tempón, ami újabb és újabb kéjes nyögéseket hozott elő belőle. Most már én is igazán bajban voltam, hisz nem jártam messze a gyönyörtől. Szerencsére nem is kellett visszatartanom magam, mert Miranda pár pillanat múlva felnyögött ezzel jelezve, hogy elérte a csodás érzést, ami attól volt tökéletes, hogy én is abban a pillanatban csatlakoztam hozzá. Miután a légzésünk visszaállt a normálisra, hosszasan csókoltuk egymást. Ha nehezen is, de jó sokára sikerült elválni egymástól, így megtörölköztünk, és felöltöztünk.

Miranda szemszöge:

- Mit szeretnél csinálni? – mosolyog rám kedvesen. Arca rákvörös. Gondolom az előbbi „mutatványunk” miatt. Beletúrtam vizes hajamba, majd magam elé meredtem.
- Hangos voltál. – nevetek fel.
- Te szoktál hangoskodni. – lép közel hozzám, és szorosan magához húz.
- Ne hazudj. – nézek rá vigyorogva.
- Ééén? Soha! – mosolyodik el.
- Álmos vagyok. – ásítozok, majd fejemet vállgödrébe rejtem.
- Olyan cuki vagy. – cuki?
- C…cuki? – nézek rá furcsán.
- Édes, kedves, az egyetlen akit szeretek. – hadarja, majd ajkát az enyémre illeszti.
- Menjünk aludni. – megfogom kezét, és felhúzom az emeletre.
- És, mit csinálunk ott? – csillan fel szeme.
- Nehogy azt mondd, hogy még maradt benned energia. – forgatom szemem mosolyogva.
- Adrenalin-bomba vagyok! – égnek emelem szemem, majd Justin felé nézek kölyökkutya szemekkel.
- Adsz egy pólót?
- Egy valamiért cserébe. – húzogatja szemöldökét. – A tőlem kapott fehérneműben alszol velem.