- Egész héten azon gondolkodtam, hogy el kéne mennünk valahova. – rettentően nagy kő esett le szívemről. Teljesen megnyugodtam, és szívem heves kapálózása is lassúlt.
- Annyira keveset vagyunk együtt.. – húztam a számat. Fejemet vállára döntöttem. Beszívtam fekete bőrdzsekijének illatát hihetetlenül kellemes illatát.
- És ez a fél év, alig tudtunk együtt lenni. – halkan szuszogott. Kezemet combjára fektettem.
- Azt hittem haragszol.
- Miranda. Sosem haragudnék rád. – mutatóujjával felemeli állam. Tekintetünk találkozik, és úgy érzem, senki nem szakíthat szét minket. Szemében ugyanúgy látni a vágyakozást, a szerelmet.  –  Minden nap úgy érzem máris fokozhatatlanul szeretlek. De másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap. – nem bírom ki mosolygás nélkül. Meg kell csókolnom. Nem bírom tovább hihetetlenül puha ajkai nélkül. Kell. Szükségem van rá. Most.
  De megelőzött. Hosszas csókban forrtunk össze. Testem minden porcikája égett, és soha nem akartam elszakadni tőle. Be akartam pótolni azt a szörnyű fél évet, amit mindenféle ölelkezés vagy bármi egyéb nélkül kellett eltöltenünk.
- Hiányzott ez a Justin. – mosolygok rá szerényen.
- Hát még nekem.  – kezemet átkulcsolom nyakán és még szorosabban húzódom hozzá. Felsőtestünk minden centije összeér.
 - Menjünk le. – suttogom nyakába.
- Neee már. – hirtelen ledönt a ágyra s közben szememet fürkészi.
- Á-á. – rázom meg fejemet. – Menjünk. – kibújok alóla majd megfogom kezét.
   Lemegyünk a lépcsőn de Pattie ijedten néz ránk.
- Minden rendben? – kérdezi remegő hangon.
- Persze. – mosolygok, s leülünk mellé a kanapéra. Jus lassan átkarolta derekamat, és még jobban mellé húzódtam.
- Anyuu! Éhes vagyok! – éppen most végeztek a karácsonyfa díszítésével. Gyönyörű lett. Melegség, és boldogság töltötte el lelkem minden részét. Kíváncsi vagyok, lehetek-e ennél boldogabb még az életben.
- Akkor gyerünk enni! – nevetett fel anya kedvesen. Leültünk az asztalhoz. Justin mellém ült, s velem szemben pedig Pattie ült, mellette Lucie, majd az asztal végén anya. Már meg volt terítve az asztal. Anya nagy tálba hozta be a levest. Húsleves. Imádtam anya húslevesét. Minden karácsonykor húsleves van. Mikor megtölti az egész házat az illat, olyan boldog leszek.
 
  Segítettem anyának a mosogatóba rakni a leveses tányérokat. Gyorsan visszaültem Justin mellé.
- Mondtad már anyukádnak, hogy mit tervezel? – suttogtam.
- Még nem. – a szalvéta szélét piszkálta. – De el fog engedni. – szünetet tartott. – Biztos. – belenéztem szemébe. Annyira… ragyogott szeme. Kedvesen nézett rám, de emögött a kedves nézés mögött, a vágyakozás bujkált.
- Kicsim, milyen húst kérsz? – hús..hús… Uh. Összerándult a gyomrom. Mostanában a hideg futkos rajtam, a hús hallatán.
- Nem kérek. – mindenki felkapta fejét. – Mi van? – néztem rájuk értetlenül. – Nem vagyok húsmániás. –nevettem fel. – Csak nem kívánom most a húst. – emeltem fel kezemet.
- Tegnap se ettél… - néz rám anya aggódó tekintettel.
- És a turnén sem. – rázza meg Pattie a fejét.
- Minden rendben van? – Justin a kezét a combomra helyezte. Farmer nadrág volt rajtam, de mégis éreztem,meleg, puha, égető kezét. Teljesen felcsigázott.
- Persze. –válaszoltam zavaromban.
- Akkor hozzak salátát? – nézett rám anya kedvesen, majd lerakta a tálcát az asztalra. AZ egész tálca meg volt pakolva hússal.
- Köszi. –mosolyogtam rá.
- Fúúj. Saláta.  Blőő. – nyavalygott Lucie. Ránéztem,s szememet forgattam. Nem akarom veszekedéssel elrontani ezt a szép, idilli karácsonyt.
- Lucie! – szólt anyám hangosan húgomra.
  Befejeztük a vacsorát, és mindenki a kanapén ült.
- Jasmine? –kérdezte anya Pattiera nézve.
- Jeremyéknél karácsonyozik Erinnel. – hajtotta le szomorúan a fejét. Justinnal összenéztünk. Egyből tudtuk, hogy mit gondol a másik. „Pattie-t össze kell hozni Jeremyvel.”
- Erin? –tátogtam, hogy nehogy más valaki is meghallja a tervünket.
- Sosem szerettem. – suttogja halkan.
- Akkor, mindjárt jövök. – kacsint rám Justin. Egyből vettem az adást és Lucie-t felcsalogattam az emeletre.
- Most mit csinálunk? – kérdezte halkan.
- Hallgatózzunk, mikor jöna Jézuska. – nevettem fel.
- Mint tavaly? – csillant fel húgom szeme. Igen. Ez nálunk szokás volt. De tavaly csak anyával karácsonyoztunk, és most itt van minden ember akit szeretek…. Kivéve Emilyt.
 A turnén rengeteget beszélgettünk, webkameráztunk. Már visszafele számoltuk a napokat, hogy mikor találkozhatunk újra. De rögvest másnapra az anyjával el kellett utazniuk Angliába valami üzleti ügyben, és nem hagyhatta egyedül Emilyt. Bármit megadnék, hogy most ő is itt legyen velünk.
- MENNYI AJÁNDÉK! – kiabált anya hangosan, hogy meghalljuk. Gyorsan leszaladtunk a lépcsőn. Lucie azonnal rávetette magát az óriási majdhogynem egy méteres dobozra. Én pedig leültem Justin mellé. Egymás karjában,szorosan összebújva s mosolyogva figyeltük az eseményt.
- Ez az enyém? – csillant fel Lucie szeme.
- Az a tiéd. Tőlem és Justintól. – mondta Pattie fülig érő mosollyal, majd megsimogatta húgom haját. Gepárdgyorsasággal letépte róla a piros, fényes papírt, mit sem törődve azzal, hogy Pattie negyven-öt percig bajlódott az egy méteres doboz csomagolásával.
- EGY XBOX?! – pattant föl Lucie, s egyből Pattiera vetette magát. – Egy volt minden vágyam! – mindenki fölnevetett.
 Ám hirtelen kattant a zár az ajtóban. Síri csend lett a szobában. Megfagyott bennünk a vér. Végülis szenteste van, minden ember már vagy alszik, vagy az ajándékokat bontogatja. Mindenki szemfülesen figyelte az ajtót. Justinba kapaszkodtam, de éreztem, hogy ha ő mellettem van, akkor nincs okom a félelemre. Bárki is fog belépni azon az ajtón, biztos vagyok benne, hogy csak ártani fog nekünk.