-Mi van veled Miranda? – �ll fel Justin, �s a f�rd�szob�ba veszi az ir�nyt. Nyitva hagyja az ajt�t.
- Mi lenne? – �rtetlenkedek.
- Annyira megv�ltozt�l. – s�hajt fel, majd ledobja mag�r�l a t�r�lk�z�t. Egy sz�l boxerben az ajt�f�lf�t t�masztja. Sz�vem hevesen ver, szaggatottan veszem a leveg�t.
- Hogy �rted? – f�szkel�dni kezdek, �s megpr�b�lom ler�zni magamr�l a pillant�s�t.

- Hova lett az �n agyh�z�s Mirand�m? – n�z r�m nagy szemekkel, majd elindul a b�r�ndjei fel�. Nem tudok mit v�laszolni r�. Egy r�vidgaty�t h�z fel, majd mell�m �l. Csak n�zek magam el�. Iszonyatosan cikinek �rzem most magam. Nem �rtem.
- Hol vannak a cuccaim? – k�rdezem halkan, de m�g mindig nem merek a szem�be n�zni.
- Ott. – mutatott a fekete b�r�ndjeimre, amik a tv mellett voltak. B�lintottam, �s kivettem bel�le egy k�r�lbel�l n�gy sz�mmal nagyobb p�l�t �s egy franciabugyit. Bementem a f�rd�szob�ba, ledobtam magamr�l a t�r�lk�z�t, �s gyorsan lecser�ltem a bugyimat, �s felkaptam a p�l�t. Justin m�g mindig ott �l egyhelyben. Nem mozdult az�ta. Nem „merek” a k�zel�be menni. Most megtartom a t�vols�got t�le. Elhideg�lt�nk egym�st�l…
�gy letelepedek a kanap�ra. Felh�zom l�bamat, �s csak n�zek magam el. Negyed �r�ig m�g a l�gy z�mm�g�s�t is meg lehetett volna hallani.
- Mi t�rt�nik k�zt�nk? – k�rdezi, s mell�m huppan. Csak mered maga el�. Nem n�z r�m. Rettent�en neh�z.
- Szeretn�k �tlagos l�ny lenni. Akiben semmi k�l�n�s nincs, aki…. – nem ismeri Justin Biebert.
- �n is. – szomor�an tekintek magam el.
- Tal�n sz�netet k�ne tartanunk. – b�k�m ki, de m�g magam is meglep�d�k.
- Mi?! Miranda… gondold �t k�rlek. S�hajtok, nem hiszem, hogy meggondolom magamat. De b�lintok. Justin fel�ll �s lecsukja a villanyt, majd vissza�l mell�m.
- Szerinted norm�lis dolog ez? – �rtetlen�l n�zek r�.
- Micsoda?

- Ez. Hogy ennyire elhideg�lt�nk egym�st�l. Kezdem azt hinni, hogy nem is vagy a bar�tn�m. – mondja, s megr�zza a haj�t. Nem merem bevallani, de �n is kezdek �gy �rezni. Nem v�laszolok. Fel�llok, �s kimegyek az erk�lyre. K�zben felkapok egy leped�t. Le�l�k a a padra, �s magam k�r� tekerem a leped�t. Felh�zom l�bamat. Hajamba er�sen belekap a h�v�s sz�l. Gondolkodnom kell. Erre van most sz�ks�gem. Gy�ny�r� a v�ros. A foly�part gy�ny�r�en ki van vil�g�tva.
- Kicsim…k�rlek. – le�l mell�m.  „Adok” neki is a takar�b�l. Szorosan mell�m b�jik. �rzem �des illat�t, amiben a gyomromban a pillang�k �jabb t�ncot lejtenek. – Nem akarlak elvesz�teni. – szemeibe n�zek. Azokba a gy�ny�r� csillog�, m�lybarna szemeibe, amik most is ugyan�gy ragyogtak, rem�nyre v�rva.
- �n se. – suttogom alig hallhat�an. Karj�val �tkarolja a v�llamat, �s cs�kolgatni kezdi a nyakamat. Ez.. ez az amire v�rtam. Most m�r �rzem, hogy t�nyleg „egym�snak vagyunk teremtve”. V�rjunk csak… honnan szedtem ezt?... Nem akarok elvesz�teni. Most nem. Most sz�ks�gem van r�. Sz�ks�gem van r� eg�sz �letemben. Hogyan tudn�k n�lk�le �lni?
- Szeretlek. – b�ktem ki, majd k�zel hajoltam hozz�. Arcomon �reztem szuszog�s�t. Forr� lehelett�t, szemeiben a felt�rekv� v�gyat.

- Im�dlak. – suttogja alig hallhat� rekedt hangon. Sz�vem hevesen ver, kezem remeg, ereim megfesz�lnek, mind a ketten heves kapkodjuk a leveg�t. Csak mi sz�m�tunk az �r�kk�val�s�gig. Mind�r�kk�.
Fejemet v�ll�ra d�nt�ttem, �s �reztem, hogy elnyom az �lmoss�g. �s csak zuhanok egy s�t�t, v�gtelen m�lys�g fel�…
- Miranda, Justin! Hasatokra s�t a nap! – trappol ki az erk�lyre Usher. Erk�lyre..? Sz�val az erk�lyen aludtunk.
- ’Reggelt. – ny�jt�zkodok, majd Justint is �bresztgetni kezdem.
- Mimii?! M�r reggel van? �risten hol vagyok?! – hadarta gyorsan, majd egy puszit nyomtam az arc�ra.
- J� kezekben. – k�t kezemmel �t�leltem, majd fel�lltam, �s ler�ntottam Justinr�l a takar�t.
- Anyaaa. Ne m��r. – mosolygott r�m azzal a t�nd�ri g�dr�csk�ivel az arc�n. �rzem, hogy arcom elpirul. Fogom magam,�s a b�r�nd fel� veszem az ir�nyt. Kiveszek egy lila melltart�t, feh�rnem�t, egy feh�r hossz�tott p�ntos fels�t, �s egy vil�gos farmer nadr�got. Gyorsan magamra kaptam, �s kisiettem Justinhoz, aki megint vissza aludt. Lehajoltam hozz�, �s �vatosan megb�kd�stem.
- Jus… - nem �bred. Na j�. Majd �neklek, azzal a sz�rny� hangommal. – Love me, Love me say…

- Miranda… �nekelj m�g. – k�rlelt csukott szemmekkel.
- Na tess�k, �s be sem fejeztem a refr�nt. – v�g�l felkelt a padr�l, �s egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szeretlek. – r�mosolyogtam, �s bement a szob�ba. El�kaptam mobilom, �s gyorsan t�rcs�ztam. K�r�lbel�l 2 percig cs�r�ghetett ki, mikor ismer�s hangot hallottam.
- Dorina?