Justin Bieber 1994. március 1.-jén született az Ontario állambeli Londonban, és Stratfordbannevelkedett. Édesanyja, Pattie Mallette 18 éves volt,amikor terhes lett Justinnal. 2007 elején, 12 éves korában második helyezést ért el egy stratfordi énekversenyen. Később Pattie rengeteg videót tett fel a YouTube-ra, melyeken Bieber számtalan R&B dalt dolgozott fel, majd a videók egyre növekvő népszerűségre tettek szert.Scooter Braun videókat keresett egy másik énekesről, és véletlen kattintott Justin egyik videójára, amely lenyűgözte, és felvette Pattie-vel a kapcsolatot. 2008 októberében Usher az Island Records lemezkiadóval szerződtette le Biebert.
- Hmm, még forró. – áradt a pizza illata felém. Kay vágott mindenkinek 2 szeletet, majd leültünk a kanapéra.
Jess bekapcsolta a tv-t.
- Kérlek, kapcsold el! – újra könnyek gyűltek a szemembe. Mikor megpillantottam Justint, szívem elkezdett zakatolni a szokásosnál gyorsabban, a gyomrom is összehúzódott. Jessica elkapcsolta, de nagy szerencsémre újra Justint közvetítették.
- Ez is csak velem történhet meg. – szememből patakként kezdek el hullni a könnyek. Mikor újra megláttam, a régi emlékek merültek fel bennem. Mindent megtennék azért, hogy újra átélhessem.
- Sajnálom! – mondtam Kaynak és Jessnek. Letettem a tányéromat az asztalra.
- Majd még beszélünk! – törölgettem könnyeimet, s kijöttem a házból.
Minél hamarabb el akartam intézni az ügyet Justinnal. Lehet, hogy ő nem szeretné folytatni, de megér még egyszer utoljára beszélni vele. Hazafelé a hosszabb utat választottam, ami Justin háza előtt is el elmegy. Kezdett az ég beborulni, s egyre jobban kezdtem fázni. Gyorsítottam a tempómon, az arcomon is éreztem, hogy a sminkem feladta magát. Bár ez most nem lényeg. Ha szeret így is elfogad. Minden jóra gondoltam, de eszemben sem fordult meg az a szó, hogy végzet. Ha Justin nem szeretné velem folytatni… Jobbat érdemel, mint én. Ott van neki Destiny, vagy több száz lány, bár nem tudhatja őszintén, hogy milyen szándékokkal. Lelkemet abban a pillanatban feldúlták a kavargó, kínos gondolatok. Már közeledtem a ház felé, de éreztem, hogy lábaim kezdik feladni a munkálatukat. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Vártam, vártam, s vártam… Nem nyílt ki a kapu, de a kaputelefonba se szólt bele senki, csak a nyári szellő kellemes huhogását lehetett hallani. Alig bírtam már megállni a lábamon, olyan gyöngeség fogott el, hogy leültem a ház előtti nagy kőre, s tíz perc hosszat sírtam magamban. Ködös lett az idő, már a partig se láttam el. Összekuporodtam, és próbáltam rendesen levegőt venni. Bele kellett törődnöm, hogy a bánat a szerelem ára. Próbáltam felidézni utolsó halk, gyöngéd szavait. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de attól még nem lesz rosszabb a kapcsolat, sőt még erősödhet is. Rossz csak akkor lesz, ha a felek nem oldják meg a benne lévő problémát, és hagyják, hogy a probléma uralkodjon el a kapcsolaton, s rajtuk is egyaránt. Én nem ezt akartam.
Mikor már a köd annyira erős volt, hogy semmit sem láttam, behunytam szemeimet, s erősen koncentráltam. Éreztem, hogy erősen valami fényszóró világít rám, de többre nem emlékeztem. Hangos ajtócsapkodást hallottam, s a fények egyre jobban világítottak rám. Minden kivilágosodott, de semmit sem láttam még. Halk lépteket hallottam.
- Allyson? – Justin hangját hallottam meg. Éreztem, ahogyan rám néz, bár én ezt nem láttam. Szívemet melegség töltötte el újra és újra, mikor hangját hallottam. Gyengéd karjai átkaroltak, s éreztem, ahogyan óvatosan megemel. A nyakába kapaszkodtam. Biztonságban éreztem magamat.
- Menjetek be. – talán a testőre, Kenny hangja lehetett. Erősen a nyaka köré fontam kezemet, s úgy mentünk be az ajtón. Becsapta a lábával az ajtót, és letett a kanapéra, majd hozott ez takarót.
- Takarózz be! Hozok valami forró teát. – mondta Jus, és elindult a konyhába. Magam alá húztam lábamat, s behunytam a szememet. Éreztem, ahogy a melegség járja át kihűlt testemet. Zavaromban egyre jobban próbáltam magamat összehúzni. Rettenetesen fáztam, még úgy is, hogy tudtam, Justin ott van mellettem. Kezembe nyomott egy kék bögrét. Leült mellém, s átkarolta a derekamat. Nem értettem miért teszi ezt, hisz nem úgy láttam, hogy még ez a kapcsolat kettőnk között él.
- Kicsim! Ne… kérlek! Ne sírj. – mondta Justin.
- ’Cuz whenever U smile I smile, but when U cry I cry. – énekelte a mély, pubertás koron átívelő, szívmelengető hangjával.
- Jól vagy? – mélyen a szemembe nézett. Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ő tudja a választ. Szipogtam egyet és csak szorongattam a kezemben a bögrét.
- Tegnap este Chaz, Ryan, és én deszkáztunk a parkban. Destinyvel ma találkoztam másodjára a szakításunk óta. És az sms amit ma küldött – félbeszakítottam – azért küldte, mert tudta, hogy veled leszek ebéd után. – fejeztem be a mondatát.
- Szeretlek. – közeledett felém, mint az első csókunknál. Nem tudtam visszautasítani, így hevesen elkezdett csókolgatni.
- Nem vagyok jól. – nyögtem ki még az utolsó szusz levegővel, ami a bordámon kiáramlott. Erősen magához szorított, belemarkoltam a frissen mosott pólójába, s a mellére döntöttem a fejemet, mint mikor kicsi voltam.
- Megkérhetlek valamire? – fogta meg az államat Justin, hogy egy szemmagasságba kerüljünk. Csak néztem rá vacogó arccal.
- Majd ha legközelebb úgy döntesz megint, hogy el akarsz hagyni, kérlek, szólj előtte az érdekemben. – egy kis halvány mosoly ült ki az arcára.
- Nem vicces. – mosolyogtam.
- Azt hiszem az agyam sosem fog jól működni melletted. – nézett rám kacéran.
- Rossz hatással vagyok rád? – felvontam a szemöldököm, de még mindig erősen szorítottam magamhoz.
- Csak rád kell néznem. – végigmért a derekamtól a fejemig. Elnevettem magam.
- Szeretlek. – csendült fel újra a szájából halkan.
- Szeretlek. Nem azért, mert szép vagy – erősen felvonta a szemöldökét – és főleg nem azért, mert gazdag, – ijedt tekintete az enyémet fürkészte – sokkal jobban örülnék, ha egyik sem lenne. – nagy levegőt veszek, feljebb húzom a takarót, majd folytatom.
- Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig te lennél a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb fiú, akivel valaha is találkoztam. – lehajtom a fejemet, s a nyakához bújok.
- Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. – próbál visszavágni.
- Nagyon fázok. – már annyira közel volt egymáshoz az arcunk, hogy amit ő kifújt levegőt a száján, én beszívtam, s szétterjedt a testem minden egyes porcikájában. Az ajkaim hihetetlen gyorsasággal remegni kezdtek, és egyenesen Justin ajkára vándoroltak. Szememet lehunytam, s Jus erősen magához szorított, már amennyire csak tudott. Beletúrtam a hajába, de még mindig csukva volt a szemem. Tudtam, hogy a szemét kell utoljára hagynom. Ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.
- Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem hunynád le a szemedet. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem, tovább már nem bírnék meglenni nélküle. – halkan a fülembe súgta.
- Nem kívánhatod meg, ami már úgy is a tied. – kuncogtam, majd úgy éreztem ajkunk összeforrt, s már teljesen megbizonyosodtam, átestem abba a bizonyos másik világba.
- Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.
- De Justin… - húztam magamra a leesett takarót, de még mindig az ölében ültem.
- Sss! – mutatóujját a szám közepére tapasztotta, míg a másik keze a vállamra vándorolt, s azzal a lendülettel lehúzva rólam félig a mellényemet.