Nagy szemekkel n�zek r�juk, mintha nem csin�ltam volna semmit. Beinvit�lom �ket az ajt�n. Le�lnek a kanap�ra.
- Miranda... besz�ln�nk k�ne. – h�t gondoltam, hogy nem pudingot k�rni j�ttek. T�gra ny�lt szemekkel b�lintok.
- Sz�val. Justinnak elkezd�dik hamarosan a koncertk�r�tja. M�g ezen a h�ten koncertje lesz itt helyben. �s arra gondoltunk, hogy felvehetn�tek egy k�z�s dalt.  – hadarta Usher.

- Persze. – b�logatok, de �rzem, hogy itt ennek m�g nincs v�ge.
- A k�r�t decemberig tartana. T�vol a csal�dodt�l. �gy is v�llaln�d? – folytatta Jeremy. Szem�be n�ztem, �s l�ttam, hogy rem�nykedik az „igen” v�laszomban.
- F�l �v? – rettentem meg. El�g volt nekem egy h�nap abban a tudatban, hogy „nincsen csal�dom”.
- Igen. – sz�lalt meg Justin halkan. – De szeretn�nk ha vel�nk j�nn�l. – gesztenyebarna, sug�rz� szemei sz� szerint k�rlelt. Nagy a k�sztet�s, hogy igent mondjak.
- Any�val meg kellene besz�lnem. Meg persze Lucie… -h�ztam szomor�an a sz�mat. – Jazzy hol lesz addig? – b�ktem a kisl�nyra, aki Justin �l�ben �lt.
- Apun�l! –ki�ltott fel hangosan. Mosolyogva n�ztem r�. Barn�s-sz�ke frufruja a majdnem a szem�be l�gott. Annyira hasonl�tanak egym�sra Jussal.

Hirtelen kattant a kilincs, �s anya meg Lucie l�ptek be az ajt�n.

- Sziasztok… - v�ltogatta anya a r�m�lt tekintet�t k�ztem, �s az �sszegy�lt kis „n�pen”.
- Anya… elmehetek Justinal… a turn�ra? – nagy, sz�nakoz� szemekkel n�ztem r�. Any�ra n�ztem. Ijedten meredt r�m, �s a r�m�lts�gt�l a fotelbe huppant.
- Vigy�zn�k r�juk. – hadarta gyorsan Pattie.
- Ez nagyon neh�z d�nt�s… - f�jta ki a leveg�t a sz�j�n. A semmibe n�zett, �s nagyon gondolkodott. – Miranda… nek�nk m�g besz�ln�nk k�ne. 
- Mondjad. – v�gtam r� gyorsan.
- N�gyszemk�zt…
- Majd a t�bbiek becsukj�k a szem�ket. – s�rgetni pr�b�ltam. Erre a kijelent�semre mindenki nagy nevet�sbe t�rt ki. De �n csak any�ra meredtem, �s pr�b�ltam n�gatni.
- Ne komolytalankodj… - odal�pett el�m, er�sen megszor�tottam a kezemet, �s a konyha fel� h�zott. M�g egy utols� sz�nakoz� pillant�st vetettem Justinra. Rem�nyekkel teli volt a szeme.
- Sz�val mir�l is lenne sz�? – n�ztem any�ra. Neki d�lt a falnak, �s hangosan szuszogott.
- A sz�linapodon akartam elmondani… de. – m�ly leveg�t vett, �s k�ny�rg�en r�mn�zett.
-  De mi?  Anyaa, ne ny�zz m�r. – nyafogtam.
- Ok�. Sz�val. Mikor kicsi volt�l…. Akkor �n igaz�b�l nem is ismertelek. – �sszer�ncoltam homlokomat. R�n�ztem any�ra, de nem mert a szemembe n�zni. M�r �ppen k�rdeztem volna, hogy ezt most, hogy �rted? De megel�z�tt. – �n… �r.. –megk�sz�r�lte a tork�t. – Sz�val. �r�kbe fogadtalak.  – �r�kbe fogadtalak… �r�kbe fogadtalak… �r�kbe fogadtalak… �r�kbe fogadtalak… �r�kbe fogadtalak… Anya szavai keringtek a fejemben. �gy �reztem m�r nem is l�legzem. Kapkodva vettem a leveg�t, torkomban hatalmas gomb�c keletkezett. L�bam, kezem elkezdett remegni, sz�vem �r�ltem kalap�lt.

- Kicsim, n�zd…. �n… - nem tudtam r�n�zni, ez�rt jobbnak l�tta, ha nem is menteget�zik.
- UT�LLAK! – kiviharoztam a konyh�b�l. Nyugalomra van sz�ks�gem.

- H�, hova m�sz? – sz�lt ut�nam Justin. Nem fordultam h�tra, csak becsaptam magam m�g�tt az ajt�t. M�g az utols� szavait hallottam.. –Miranda!

V�gig futottam az utc�kon. Az emberek furcsa tekintet�ket legeltett�k rajtam. Nem �rdekelt.
A forr� homok l�bamat �gette.  Le�ltem egy szikl�ra. A hull�mok �desen nyaldost�k a homokot. Szememben k�nnyek gy�lekeztek. Hogy tehette ezt velem? �s a sz�let�snapomon akarta elmondani?! Elrontani az eg�sz �letemet?! Hogy a francba k�pes valaki ilyenekre?

Hirtelen egy puha kezet �reztem v�llamon.

- Kicsim. – Justin hangja volt. Nem akartam r�n�zni. �reztem, hogy szemem felduzzadt, �s l�ngol. Sz�gyelltem magam. Le�lt mell�m. Hossz� hajamba er�sen belekapott a sz�l. L�bamat felh�ztam, s elrejtettem az arcomat. Csendben �lt�nk egym�s mellett. H�l�s voltam �rte, hogy nem faggatott.
- Mi t�rt�nt? – �h. Kellett nekem megsz�lalnom.
- Anya.. azt mondta, hogy �r�kbe fogadtak. – m�g mindig nem n�ztem r�. Hideg k�nnycseppek g�rd�ltek v�gig az arcomon.
- Komolyan?! – d�bbent meg. Nem sz�ltam semmit. �tkarolta derekamat, �s k�zelebb h�z�dott hozz�m. – Itt vagyok. Melletted. Ne s�rj. – k�zel hajolt. �reztem nyakamon forr� lehelet�t. A bizserg�s j�rta �t eg�sz testemet.
- K�sz�n�m. – suttogtam alig hallhat�an.
- Anya �s Usher besz�lt az anyuk�ddal. Azt mondta elenged. Csak Lucie-t sajn�lja. – h�tamat simogatta. B�lintottam. – M�g ma el kell kezdeni az el�k�sz�leteket, �s tal�n egy h�ten bel�l k�sz is.
- Meg van a dal?
- Igen. – mosolygott r�m kivillantva h�feh�r fogsor�t. – Mikor el�sz�r tal�lkoztunk, m�g aznap �rtam egy dalt. – felemeli a fejemet. Ujja forr� nyomot hagy az �llamon. M�g mindig nem merek a szem�be n�zni. – N�zz a szemembe. – t�tov�zok. De nem tudok ellen�llni annak, hogy l�ssam ragyog� szem�t. Tekintet�nk tal�lkozik. Sz�vem egyre gyorsabban ver, leveg�t hangosabban veszem. – Nem b�rn�m ki, hogyha nem l�thatn�m azt a k�t sz�p gesztenyebarna szemedet. – m�g mindig a szemeimet f�rk�szte. �reztem, hogy arcom egyre v�r�sebb �s v�r�sebb lesz. – Zavarba hoztalak? – kuncogott.
- Ez nem egy�rtelm� v�lasz? – mutattam az arcomra. Felnevetett.
- Am�gy. Ne haragudj anyuk�dra. – �sszesz�k�lt szemekkel n�ztem r�. – � nevelt fel. Mindent megadott neked, amit csak tudott. Ne hagyd cserben �t. F�leg most. V�ls�gos helyzetben hagytad most mag�ra. �n is ezt tettem volna, hidd el. De… ott van Lucie is. Testv�redk�nt szeret t�ged, �s te is �t.  Am�gy mi anyuk�d neve? – n�z r�m nagy szemekkel. Hihetetlen, hogy mennyire meg�val ragad� tud lenni ilyenkor…
- Felisa. – b�ktem ki.
- Olasz. – mosolyog r�m kedvesen. – Ler� r�lad, hogy spanyol v�r cs�rgedezik benned. – nevet r�m.
- Anya egyszer azt mondta, hogy spanyol, �r �s olasz. Nem tudom ebb�l mennyi az igazs�g. – h�zom a sz�mat.
- Hidd el neki. Gy�ny�r� l�ny vagy. Rengetegen irigykednek r�m, hogy milyen j� csajom van. – kacsint r�m sejtelmesen. – Olaszos a szemed. A hajad spanyol, a b�r�d meg �r. – mosolyog r�m kedvesen.
- Ezt honnan szeded? – n�zek r� nevetve.
- R�lad. – mosolyog r�m. – Megy�nk enni? �gy �rzem felfaln�k egy t�l bolognait.
- Akkor ne csak �rezd. – fel�lltam, �s magammal h�ztam Justin-t is. – Egy�nk is!

Oda�rt�nk az �tteremhez.
- Amedo’s Restaurant? – n�z r�m �rtetlenkedve Jus.
- Itt lehet kapni a vil�g legjobb pizz�j�t.
 - Pizza? – n�z r�m k�rd�en. Biccentek, majd le�l�nk a b�rpult el�tti sz�kre.
- Mirandaa. Mit hozhatok? – j�tt oda hozz�nk Amedo. Kedves akcentusa van. – �s, ki a kis bar�tod? –biccent mosolyogva Justin fel�.
- Justin. Bieber. – �reztem, hogy arcom elpirult. Nem szoktam kiejteni a „Bieber” nevet. – A szok�sos pizz�t. – Amedo r�m kacsint, �s m�r be is l�pett a konyh�ba.
- Szok�sos? –f�lig �r� sz�jjal b�lintok. – Tudod, �n egy men� �tterembe vittelek volna, ahol egy erk�lyen enn�nk, �s romantikusan besz�lgetn�nk. – r�n�zek, de csak a szememet forgatom.
- Nem kell „men�” hely, hogy j�l �rezd magad  ott ahol vagy.
- Nem is ezt mondtam. – vonja meg a v�ll�t. – Csak ez nem olyan romantikus. – h�zza a sz�j�t.

- Eleget romantik�zunk mi majd a turn�n nem gondolod? – n�zek r� kih�v�an. L�tom, hogy arca l�ngv�r�ss� v�lik. K�nzom m�g egy kicsit. – H�nyszor gondolsz ARRA egy nap? – arca m�g v�r�sebb lesz. Pr�b�lja leplezni a haja igazgat�s�val. Mutat�ujjammal felemelem a fej�t, �s kiskutyaszemekkel n�zek r�.
- Most komolyan k�rdezed? N�gyszer, �tsz�r. – nevet�sbe t�r�k ki. – Ma nem akarsz? – n�z r�m, s az eddigi v�rv�r�s arc�t felv�ltotta a cs�bos tekintete.
- De n�lad otthon vannak.. – h�zom a sz�mat.
- �-�. Az eg�sz csal�dom a st�di�z�ssal van lefoglalva. – annyira vonz�an n�z r�m, hogy nem tudok ellen�llni neki. Annyira ennival�, �des �s angyali. Angyali? Nem. Justin nem angyali. Egy kis�rd�g. Egy irt�zatosan j�k�p� sr�c b�r�be b�jt kis�rd�g.