Lehúzta rólam pólót. De úgy éreztem…
- Ne… Jus. – suttogtam halkan. Gyorsan szedtük mind a ketten a levegőt.
- Miért nem? – nézett rám kiskutya szemeivel.
- Justin… ezt most el kell magyaráznom? – húztam a számat. Visszavettem a pólómat, és felálltam az ágyról.
- Ne legyél ilyen gonosz. – felpattant az ágyról, és átölelt hátulról. Beszívtam pólója illatát. Testem minden egyes négyzetcentiméterét elárasztott a melegség. Kezeit a derekamon fonta át, majd egyre lejjebb csúsztatta.
- Kérlek. – kiszabadítottam magam a kezei közül s nagy szemekkel néztem rá. Arca szomorkássá vált, és bűnbánóan nézett rám. – Sajnálom, csak most valahogy.. nem megy. – bíztatóan néztem rá. Szemében felcsillant a remény. Ezen elmosolyodtam.  – De.. hol a sapkád? – nem bírtam sokáig nevetés nélkül. Ránéztem Justinra, és teljesen elpirult. Rákvörös lett.
- Hát ő. Szóval. Kidobtam. Ami. Benne volt. – dadogott. Felnevetettem.
- Legalább becsomagoltad újságpapírba? – éreztem, hogy már nagyon vörös lett a fejem a nevetéstől.

- Basszus! – kinyitotta az ajtót, és gepárdgyorsasággal leszaladt a földszintre, és újságpapír után nézett. Én is lassacskán lementem, és onnan figyeltem, ahogyan egyik sarokból a másikba rohangál, és nem talál újságpapírt.
- Meg van? – kérdeztem kacérkodva.
- Niincs. – dühöngött, de elkezdett ő is nevetni.
- És az ott mi? – mosolyogva mutattam a kanapé mellett heverő egy nagy halom kupac papírra.
- Áhhh! Zseni vaaagy! – csillogott a szeme. Gyorsan odaszaladt, letépett egy oldalt az újságból, és a kuka felé vette az irányt. Még mielőtt csinálta volna a „feladatát”, rám meredt kérdően. – Ezt ügye soha nem mosom le magamról? – bűnbánó tekintete annyira megigéző volt, hogy az valami káprázatos. Kuncogva megráztam a fejemet. Még egy utolsó rám mosolygott, s az újságpapírt rádobta a „cuccra”.
- Kész vagyok. – odajött mellém, és szorosan átölelt, majd a mosogató felé fordult. – El kéne mosogatni. – húzta a száját, majd nagy szemekkel rám meredt.

- Nyugi, segítek. – megfogtam a kezét, és a mosatlanok felé húztam. – Szóval. Te mosogatsz én törülgetek. – kacsintottam rá.
- Hé. Ez nem ér! – nézett felém gonoszan. – Ezért még kapok valamit cserébe!
- Még szép, hogy kapsz. – közel hajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam az orrára. – Egy aranyos puszit arra a kis aranyos pisze orrodra. – kacarásztam.
- Másra gondoltam. – elővillantotta rosszfiús mosolyát, amitől megint a padlóról kellett felmosni. Elolvadok az ilyen nézéseitől… Justin megfogta az első tányért és mosogatni kezdett. Körülbelül 15 perc alatt végeztünk is. Biebs megfogta a mosogatószert amiben alig volt több a felénél. A csap alá tartotta, így az üveg tele lett habbal.
- Mit csinálsz? – néztem furcsán rá. Nem nézett rám, csak tovább csinálta. Felrázta az egész flakont, majd levette a kupakját.
- Megfürdünk! – megint a rosszfiús mosoly jelent meg az arcán. Felém tartottam a flakont, majd rám locsolta a felét. Hajam és a ruhám tele volt habbal.

- Hééé!  Ezért még kapsz!... vagyis… - megijedtem, hiszen semmivel nem tudtam neki visszavágni. Rémült arckifejezéssel futni kezdtem a kanapé felé. Gyorsan elbújtam mögé. Halkan szuszogtam, nehogy észrevegyen. Ruhámról csöpögött a hab, és egyben a víz is.
- Meg vagy. – rettegő tekintettel ránéztem. Jus odajött hozzám. Megfogta a kezemet és felsegített. Szorosan megölelt. De hirtelen a fejemen megint a mosogatószer habjait  éreztem. Más szóval megint lelocsolt.
- Na most máár..!– egy mozdulattal lehúztam róla a pólóját, és elkezdtem csikizni a hasát. Amit meg is bántam, hiszen újra egy jókora adag hab landolt a fejemen. – Várj… - a szoba falára, és a bútorokra mutattam. Minden tiszta víz volt.

- Ha ezt anyák meglátják… - nagy szemekkel bámulta az „alkotásunkat”. Gyorsan beszaladtam a fürdőszobába egy rongyért, és elkezdtem takarítani. Justin is ugyanígy tett. Öt perc alatt meg is voltunk. Mosolyogva visszavittem a törülközőt a fürdőszobába.
- Szóval ott tartottunk, hogy…. – nagy léptekkel elindult felém Just. Megvártam míg ideér hozzám. Legalábbis megvártam VOLNA , de…

*zzuuuuuty*
Justin egy jókora hátast dobott a frissen felmosott padlón. Annyira kis összeesetten feküdt ott a padlón meztelen felsőtesttel. Telejesen a magáévá tett.

- Jól vagy? – szaladtam oda hozzá nevetve.
- Ennyire vicces volt? – mosolygott rám. Bal kezével a hátát tapogatta, majd óvatosan felállt.
- Neeem. … Na jó. El kell ismernem. Állati vicces volt! – nevettem fel. – Gyere segítek. – mondtam kuncogva. Átöleltem a derekát, és felsegítettem az emeletre.  Benyitottunk a szobájába, és leültünk a barna kanapéra.
Csak ültünk csendben egymás mellett. Odabújtam mellé s fejemet mellkasára fektettem. Mivel nem volt rajta póló, még jobban hozzásimultam. Szívem észveszjtő módba kapcsolt, fantáziámat szabadjára engedtem. Hallottam, hogy szíve dobog. Hihetetlen melegség árasztotta el a testemet.
- Nagyon fáj? – suttogtam halkan remegő hangon.
- Nem. – mosolygott rám édesen.
- Akkor rendben. – átkaroltam hátat s simogatni kezdtem. Közel hajoltam hozzá. Egyre közelebb és közelebb. Éreztem forró lehelletét, amitől még jobban kirázott a hideg. Gyengéden megcsókoltam, majd ismét visszafektettem a fejemet a mellkasára.
Érdekes.. szíve őrült módon kezdett kalapált.
- Ennyire felforrósítalak? – kérdeztem kuncogva.
- Nem is tudod mennyire. – ölébe húzott. Újra megcsókoltam. Beletúrtam a hajába. Éreztem, hogy frissen van mosva. Az én szívem is eszeveszett módon lüktetett. Nem lehetett leállítani.
- Melegem van…  - vizes ruhám a testemre tapadt. Muszáj volt mielőbb megszabadulnom tőlük.
- Hmm… - arcán újra megjelent az a gonosz kis vigyor.
- Mi „Hmmm?” – értetlenül néztem rá.

- Fürdünk együtt?