Ekkora hasított belém a szörnyű tudat. Justin megcsalt?!  Nagy léptekkel leszaladtam a lépcsőn, már-már majdnem leestem. Cleo a konyhaszéken ült, egy almát evett, és Justin pedig a kanapén ült, és még mindig a fejét fogta. Leültem Jus mellé. Felnézett rám azokkal a nagy aranybarna álmodozó szemeivel. Becsuktam szemeimet, nem akartam, hogy a hatalma alá kerítsen.
- Te mikor csaltál meg? – kérdeztem tőle rekedt hangon.
- Soha. – még mindig a szemembe nézett. Éreztem, hogy az igazat mondja.
- Akkor mégis hogy lehet gyereke? – próbáltam vele halkan beszélni, nem akartam felidegesíteni.

- Tudod, ez még 2009-ben volt mikor vele voltam. Mi csak… nem feküdtünk le. Csak.. – nagyon zavarban volt. Az arca rákvörös volt. Bíztatóan ránéztem, hogy folytassa, ha már belekezdett. –Pettingeltünk. És lehet hogy nem vigyáztunk. De.. én tudom, hogy nem történt semmi. Érted? – láttam az arcán, hogy már nagyon fáradt, és nem maradt lelki ereje. Teljesen megértettem.
- Cleo, mi lenne ha elmennénk egy doktorhoz? Ismerem a város legjobb orvosát! – mosolyogtam rá bíztatóan. Ijedten felém fordította a fejét, majd rávágta.
- NEM! AAAAAZ NEM LEHET! NEM MEHETÜNK! – válaszolta idegesen. Elmosolyodtam magamban.
- Hát, akkor én nem is vagyok biztos ebben a gyerek ügyben. –húztam a számat.
- Akkor nem lesz itt semmi esküvő…
- MILYEN ESKÜVŐ? – Pattie lépett be az ajtón. Justin és én nagy kerekszemekkel, és leesett állal figyeltük őt. Körülbelül fél  percig néztük így Pattiet. – Jaa, bocsi, hogy nem szóltam. Hamarabb el tudtunk szakadni a munkától. Jeremy is hazament, és most nála alszanak a gyerekek. – Pattie meglóbálta barna haját, majd letette a csomagokat. Jus gyorsan odaszaladt anyukájához, és szorosan megölelte. Én is odamentem, majd adtam két puszit neki. Mosolyogva átölelt, majd felhúzott szemekkel nézett Cleora. – Te meg mi a francot keresel itt már megint? – eléggé mérges lett.
- Gyerekem lesz Justintól. Csak ennyi. – megrántotta a vállát. Pattie elszörnyedt szemekkel váltogatta a tekintetét Justin és Cleo között.

- Tessék?!
- És azon gondolkodtam a szüleimmel, hogy összeházasodhatnánk. Még a héten. Anya és apa bele is mentek. – mosolygott bájvigyorral rám. Én csak a szemem húztam, és röhögést színleltem. Justin és az anyukája leültek a kanapéra, és együtt gondolkodtak.
- Elviszünk egy orvoshoz. Csak hogy mi is lássuk a leletet.  gondolkodott Pattie hangosan. – De várjunk… ha Cleonak felmerült a gyerek kérdés... Justin, ti lefeküdtetek? – fordult a szerelmem felé.
- Majd később megbeszéljük. Most inkább menjünk el az orvoshoz. – fejem lüktetni kezdett. Mi lesz, ha tényleg terhes lesz? Odaveszik minden álmom. Álmunk…. És ha nincs Justin és én, akkor nekem is már helyem ezen a Földön… Annyira elgondolkodtam, hogy már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülünk, és a kórház felé hajtunk. Justin mellett ültem a hátsó ülésen. Nem szóltunk egymáshoz. A jövőn töprengtünk. Homlokomat vállának támasztottam s mélyen beszívtam pólója illatát.
- Csak hogy tudd… - felemelte a fejemet. Fergeteges szemeivel az enyéimet bogarászta. Éreztem, hogy elpirulok, s hogy innen már nincs visszaút. – Te vagy a múltam, a jelenem, és a jövőm is. Akárhogyan is hozza a sors. Akármi is lesz. Együtt leszünk. Ezt megígérem. – ajkam csak pár centire voltak az övéhez. Lángolt köztünk a levegő. Úgy éreztem… hogy ismét átkerültem abba a másik világba. Ahol nem számít az órák múlása, ahol önmagam lehetek. És azzal vagyok, akit igazán szeretek, akivel kölcsönös az, amit érzünk.

- És be is tartod? – kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Ez csak természetes. Neked mindenem odaadnám. Bár már minden a tiéd. Legfőképpen a szívem. – szemeibe néztek. Tele voltak vággyal és szenvedéllyel. Én is épp így éreztem.

Hirtelen az autó fékcsikorgására lettünk figyelmesek.
- Remek hangulatgyilkolás. – húzta a száját Justin. Még mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, és apró puszit nyomta az orrára. Hatalmas mosoly ült ki az arcára. Bementünk a kórházba, és Dr. Ginger felé vettük az irányt. Justin megfogta a kezemet. Olyan hihetetlenül puhák voltak a kezei. Leültem az ajtó előtti székre Pattieval együtt. Justin és Cleo pedig bementek.
- Szerinted… Justin és Cleo… tudod.. – itt nagyon vörös lett az arca. – lefeküdhettek?
- Nem. Ebben biztos lehetsz. – rá mosolyogtam Pattiera. Arcára kiült a békesség.
- Tudod, nem szeretném ha Justin olyan lányokkal veszítené el, mint Cleo. Sokkal inkább örülnék, ha.. tudod. Veled tenné meg. – végig a szemembe nézett. Most én lettem vörös. De annyira, hogy a rákok irígykedve néztek volna rám. Szerintem Pattie fogta az adást, mivel olyan kis gonosz vigyor ült ki az arcára. – Úgy érted, hogy te meg Justin… - nem akartam, hogy folytassa, inkább közbe vágtam gyorsan.
- Ezt majd még megbeszéljük közösen. – idegesen felnevettem, majd bámultam magam elé. Justin hatalmas mosollyal jött ki, Cleo pedig égett a vörösségtől.

- Nah?! – szaladtam oda Justinhoz. Nagy szemekkel néztem rá. Nagyon ideges voltam, remegett minden végtagom.
- Ez a vigyor a képem, nem elég egyszerű válasz? – nevetett fel. Szívemről hatalmas kő esett le s irdatlan állapotban dobogni kezdett mint még soha. Amennyire erősen csak tudtam magamhoz öleltem. Mélyen beszívtam pólója illatát. Lelkemet könnyembnek éreztem. Mostmár végre megint tudunk álmodzni a jövőnkről, anélkül, hogy akárki is beleszólna az életünkbe. Pattie is nagy mosollyal az arcán odaszaladt hozzánk. Mind a hárman ott ölelgettük egymást. Nem lepődtem volna meg,  ha hülyének néznek. De ez most nem is érdekelt. Annyira boldogak voltunk. Justina nyakába vett, majd elindultunk kifele. Összeborzoltam haját. Mind a hárman együtt nevettünk újdonsült művemen.
- Anya, nem megyünk lifttel?
- Ti mehettek, de én klausztrofóbiás vagyok. – nevetett Pattie. Justin letett a földre, majd megnyomta a lift hívógombját. – Akkor majd lent találkozunk. – mondta, majd elindult a lépcsőkön lefele.
- Akkor… - gonosz mosoly jelent meg Justin arcán.
- Akkor? – közelebb lépkedett felém, és a lift sarkába szorított. Egyik kezével a liftet támaszotta, másikkal pedig a karomat simogatta.
- Tudod, szeretném, ha most megállni az idő, és…

*zíííííííííííííííííííííííííííí krgssh*

És a lift végszóra megállt. Nagy szemekkel néztem körbe. Hihetetlenül megilyedtem.
- Ezt te csináltad? –néztem rémült tekintettel Justinra.
- Nem, de gondoltam erre… - édesen elmosolyodott, majd ismét engem figyelt. Justinnak hirtelen csörögni kezdett a telefonja. – 2 óra? … De hát.. Addig levegő nélkül… nem bírjuk ki… Oké, de mondd meg hogy siessenek! Szia.. – elrakta a telefonját a zsebébe.
- Mi a baj?
- 2 óráig itt leszünk bezárva. Valami elakadás vagy mi. – húzta a száját.
- Oh…
- De, addig legalább kettesben leszünk, és.. – karja ismét a falat támasztotta s a másik kezével a combom felé nyúlt.