- Sajn�lom amit veled… m�rmint veletek tettem. Nem volt sz�p t�lem. – Nat ott �lt mellettem a padon. M�lyen a szemembe n�zett. Sz�vem m�g hevesebben verni kezdett.
- �n sajn�lom, hogy megcsaltalak. – mondtam alig hallhat� hangon.
- Meg�rdemeltem. – h�zta a sz�j�t.
- Szerintem ink�bb hanyagoljuk a t�m�t. – fels�hajtottam. Kezdtem megint nagyon ideges lenni. A bez�rts�gt�l van. Mivel egy kicsit klausztrof�bi�s vagyok.
- Mi a baj? –k�rdezte Nathan l�gy hangon. Nem v�laszoltam, csak a fejemet fogtam. „ Justiiin, k�rlek, gyere. Gyere…” mondogattam magamban.
- Semmi… vagyis… csak furcsa t�ged �jra l�tni.
- Akkor egy v�lem�nyen vagyunk.  – k�nos csend k�vetkezett. V�g�l �n t�rtem meg a hallgat�sunkat.

- �s most van bar�tn�d? – k�rdeztem t�le, tal�n kicsit t�l f�l�nk hangon.
- �hm… van. – olyan �rz�s �nt�tt el hirtelelen, mintha egy t�rt sz�rtak volna a sz�vembe. Tartottam k�t m�sodperces hat�ssz�netet. Be kell, hogy ismerjem… el�g neh�z, de f�lt�keny vagyok. �s nem akarom, hogy ezt Nathan �szrevegye.
- Juliett. – mondta s fels�hajtott.
- Az a Juliett, aki mindig piszk�lt, kisz�rt �s megvert engem �s t�ged hatodik oszt�lyban?! – h�borodtam fel. Tal�n t�ls�gosan is felt�n�en. Hogy j�rhat Juliettel…? Az a csaj egy pl�zacica.
- Igen…
- Oh, �rtem. H�t akkor sok boldogs�got. – h�ztam a sz�mat, de az�rt er�ltettem egy mosolyt �s Natra n�ztem.
- �s mi�js�g Justinnal? – k�rdezte, majd �desen r�m mosolygott.
- Semmi…

- Bocs, hogy ha tolakod�nak �rzed ezt a k�rd�st, de volt m�r …AZ? – Nathanra n�ztem, �s l�ttam , hogy egy kicsit elpirult, s maga el� n�zett.
- Volt… - mondtam halkan. Teljesen el�nt�tt a forr�s�g. Eszembe jutott a Baham�kon t�lt�tt id�. Sz�vem m�g hevesebben vert. Nathan nem sz�lt semmit, csak n�zett maga el�.
- Valami baj van? – tettem fel neki a k�rd�st halkan.
- Nem tudom, csak… hi�nyzol. – suttogta alig hallhat� hangon. – Figyelj.. elmondom. –fel�llt a padr�l. - Nem b�rom m�r! NINCS SEMMILYEN JULIETT! R�D V�ROK! – el�m �llt, majd leguggolt. Mutat�ujj�val felemelte  a fejemet. – Hi�nyzol. Rettent�en.  K�t �v minden eml�ke bennem kavarog. Eml�kszel mit tervezt�nk? – szemembe k�nnyek sz�ktek, mikor ezt a mondatot elmondta. – Hogy k�t �v, harmadik h�napban, v�gre… beteljes�lt volna a szerelm�nk. �s ez pont m�ra esett. Ma lett volna k�t �v, h�rom h�nap. – nem tudtam tov�bb magamban tartani a k�nnyeimet. Patakk�nt folytak v�gig az arcomon. Ajkamba haraptam. Nem mertem Nathanra n�zni. Nem b�rtam… fel�lltam a padr�l. A fejemet fogtam. Eddig fel sem t�nt Nat hi�nya.
- MI�RT �BRESZTESZ BENNEM B�NTUDATOT?! – ord�tottam fel�.
- Miranda… nyugi. – nevetett fel�m. Emiatt nagyon d�h�s volt. Az ajt� el� l�ptem. Er�sen d�r�mb�ltem, h�tha meghallja valaki.

- Most haragszol?! – k�rdezte Nat f�l�nken.
- SZERINTED???!
- J�l van na, bocs…
- Nincs bocs�nat. Ki akartam b�k�lni veled, de te csak r�h�gsz rajtam! Tudod mikor fogsz megint l�tni! – minden sz�t amit hozz�v�gtam f�jt. Nekem f�jt.
- Most mi a franc bajod lett? – let�r�ltem a k�nnyes arcomat, majd m�g er�sebben �t�ttem az ajt�t.
- SSH! L�pteket hallok! H���! NYISS�K KI! … valaki .. – nem sok leveg� volt abban az apr� helyis�gben. Kezdtem megfulladni.
- Csak k�pzel�dsz. – nevetett megint fel�m.
- Nem �rted hogy maradj csendben?! – er�sebben hallottam a l�pteket. – NYISS�K KI!  - hirtelen �reztem, hogy a l�bam nem b�rj�k a terhel�st, �s feladj�k a szolg�latot. �sszerogytam az ajt�n�l. �s minden els�t�t�lt.

Arra �bredtem, hogy egy kanap�n fekszek. F�l�nken kinyitottam a szememet. A sz�vem hatalmas megnyugv�sra lelt mikor megl�ttam Justint.
- Mi.. t�rt�nt? – k�rdeztem alig hallhat�an, de rem�ltem, hogy Justin meghallja. Odaj�tt mell�m, majd le�lt a marad�k helyre a kanap�n.
- Nagy nehezen kinyitottuk az ajt�t, �s l�ttam, hogy csak t�r�kenyen fekszel ott. R�gt�n hazahoztalak. – fel�ltem a kanap�n.
- Uhh..
- T�rt�n valami… Nathannal? – m�lyen a szemembe n�zett. Keze remegett, �s nagyon f�l�nken n�zett r�m.
- Nem, semmi. – mondtam magabiztos hangon.
- Biztos?
- Nem b�zol bennem? N�lad jobban senkit  nem szeretek…
- Nathan az mondta, hogy cs�kol�ztatok. – nem mert a szemembe n�zni egy r�vid ideig.
- �s te neki hiszel?
- Nem tudom m�r, hogy kinek hidjek!

- HA BENNE JOBBAN MEGB�ZOL, AKKOR NEKEM… vagyis… szerinted �rtelme van annak, hogy nem b�zol bennem, �s egy�tt vagyunk? Mert semmi �rtelme! – fel�lltam a kanap�r�l, �s kiviharoztam a h�zb�l. Hazamentem. Most akkor szak�tottunk?  Vagyis �n szak�tottam vele. �risten. Hogy lehettem ekkora marha?! M�g mindig a fekete ruh�ban voltam.
Kinyitottam az ajt�t, majd bementem.
- Miranda, hol volt volt�l? -  k�rdezte anya. Nem is volt ideges. – Tudod, hogy nem gondoltam komolyan, hogy nem tal�lkozhatsz Justinnal. Dubai-on nagyon felment az agyvizem. – mondta anya, majd aranyosan r�m n�zett.
- Ok�, rendben. K�sz. – felszaladtam a l�pcs�n.
- Mi a baj? –ord�tozott ut�nam anya. – Fiatals�g bolonds�g..
Fejemet a p�rn�ba rejtettem. Zokogtam. Nem b�rtam abba hagyni. Nem is akartam. Valaki kopogott.

- Hagyjatok! – ord�tottam, de k�zben m�g mindig nagyon s�rtam.
- �n vagyok… - ismer�s hangja volt. Oda szaladtam az ajt�hoz, majd r�snyire kinyitottam.
- Justin…?