Ledőltem a hotelszobában lévő ágyra, s azonnal mély álomba kerültem.
- Hahó, kicsim! Indulunk a koncertre. – keltegetett Justin, s a homlokomra nyomott egy puszit.
Azonnal felébredtem, „rendbe hoztam magam”, s elindultunk a koncert helyszínére. Justin 5 számot adott elő, meg a dob-szólóját, amit minden koncerten előad. Nyugodtan ültem a színpad mögött, s egy lányra lettem figyelmes. A nézőtéren állt, láttam rajta, hogy nagyon feszült, s alig kap levegőt. Megragadtam a pillanatot, s odamentem hozzá, kihúztam a kordonok mögül.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle.
- Igen, köszi, csak egy kicsit nem kapok levegőt. Azonnal bevittem, s megmutattam az orvosoknak. Megvizsgálták, majd közölték velünk, hogy csak az izgalom miatt nagyon felzaklatta az idegrendszerét, s ez okozta a levegővételi problémát.
- Allyson vagyok! – mutatkoztam be a lánynak, aki eléggé szimpatikusnak tűnt.
- Katie, és köszönök mindent. – mosolygott.
- Van kedved itt maradni a színpad mögött? – kérdeztem.
- Fantasztikus lenne. – sóhajtott egyet, majd láttam rajta, hogy nagyon boldog.
- És te mit keresel itt a backstage-ben? – kérdezte Katie kíváncsian.
- Justinnal vagyok. – mondtam feszültem. – Ha van, kedved itt maradhatsz velem, míg lejön.
- Szerencsés lány vagy! – láttam Katie arcán, hogy kissé zavarba jött.
- Köszönöm a mai délutánt, ti vagytok a legjobb rajongók, vigyázzatok magatokra. – futott le Justin a színpadról, s az ásványvizes palackját letette egy székre. Azonnal odajött hozzánk.
- Justin, ő itt Katie! – mondtam. – A közönség közül húztam ki, alig kapott levegőt.
- Megmentetted az életemet. – mosolygott Katie, majd Justin kezet rázott vele.
Csináltunk közös képet, és autogramot is kapott.

Elindultunk vissza a hotelbe.
- Sajnálom, ha zavarba hoztalak! – szólaltam meg.
- Mikor? Te? Ugyan már Ally! – megfogta a kezemet Justin. – Szeretem a rajongóimat, ők juttattak el idáig, s nagyon hálás vagyok nekik.
Justin átkarolt, majd az útra vetettem szemeimet. Felmentünk a szobába, s lehuppantam az ágyra. Kimerült voltam, de Justin is. Mellém feküdt, majd átkarolt.
- Sokat jelentesz nekem! – suttogta.
- Nekem is. Nem akarlak elveszíteni. – válaszoltam.
Pihentünk, majd visszaindultunk, haza, San Clemete-be. Furcsa, hogy már a hazámként tekintek rá újra, s milyen benyomásokkal tértem ide még nyár elején. Bevallom, még csak 3 hete vagyok itt, de nyár végén sem szeretném elhagyni újra. Nem tudom, hogy még mi vár rám.

Justin autója a házunk előtt megállt, majd kiszálltam belőle. Elköszöntünk, s felmentem a szobámba. Kikellett pihennem magamat.

Reggel nem tudom miért, de boldogan keltem fel. Elhúztam a függönyömet, s az erkélyemen reggeliztem. Gyönyörű volt a táj. Felhívtam Kayla-t, s beszéltem vele. Sok mondanivalóm volt neki, így átmentem hozzá. Gyorsan felöltöztem. Felvettem a fürdőruhám, rá egy halványrózsaszín trikót, s egy fehér nadrágot. Elindultam Kayla háza felé.
- Allyyyyy! – ugrott nyakamba az anyukája. A szüleink mindig jóban voltak, a pótmamámként tekintettem rá.
- Szia Allyson! – jött ki Kayla, majd behúzott az ajtón.
Felsiettünk a szobájába, leültünk a teraszon.
- Na, milyen volt a party? Sokan voltak? Mesélj már! – kérdezősködött Kayla.
- Teljesen más volt Jess. Elmondta ő is, hogy mi történt a barátságotokkal. – tartottam szünetet, majd folytattam.
– Figyelj Kay! Én nagyon sajnálom, ami köztetek történt, nekem mindig is a barátaim maradtok. Ha visszamegyek, ha nem. – mondtam.
- Ne hülyéskedj már! Még csak most kezdődött a nyár, előttünk áll még minden. – bíztatott.
- És bepróbálkozott Ryan? – kérdezte, majd rám kacsintott.
- Ő és Jes…, szóval bonyolult. – mondtam.
- Egyértelmű válasz. Jessnek csak a rossz fiúk jönnek be. – nevettünk.
- De Justin… - félénken mondtam.
- Ó! Justin, Justin… Csak nem? – kérdezte.
- Szóval… vele összejöttem. Tudom, hogy gyors a tempó, de nagyon szeretem. – mondtam.
- Ezt nagyon furcsa volt tőled hallani, hisz mindig is az a 3 hét és járhatunk típus voltál. – nevetett.
- Tudom, de ha nem mondok neki igent, akkor lehet, hogy elvesztem. Bár nem is tudtam volna neki nemet mondani…
- Ha igazán szeret, akkor vár rád… De, örülök, hogy végre boldog vagy. – ilyenek a barátok…
- Eddig is boldog voltam. Újra együtt lehetek a barátaimmal. – mosolyogtam.
- És mesélj még Justinról. – bökdösött Kayla, majd a kezembe nyomott egy tál fagyit.
- Justin… Justin Bieber. – sóhajtottam.
- Jézusom Allyson! Végre egy jó pasi. – emelte meg a hangját.
- Köszönöm. Ezek szerint utáltad az eddigi „pasijaimat”. És neked is bejön? – kérdeztem. Kicsit féltékeny lettem.
- Nem rossz a srác, de nem nekem való. És nem arról van szó, de ő más, mint a többi. – mosolygott.
- Tudom. Ezért mondtam neki igent.
Még sok mindenről beszéltünk.
 Csajos dolgok, meg azok az ügyek, amiket magam után hagytam, mikor elköltöztem anyámmal. Sokat jelentenek számomra a barátaim. 2 óráig lehettem Kaylanál, majd hazajöttem. Aznap családi ebéd volt, megbeszéltük az otthoni dolgokat. Míg ők nyaralnak, én vigyázok házra. Amint kiteszem, a házból a lábamat mindig hívom őket előtte. Ha bármi gond van, és ők nem vennék fel, átmehetek szomszédba, ők a család régi barátai. Mikor végeztünk az ebéddel felmentem a szobámba. Justin járt az eszembe. Valaki kopogott az ajtómon.
- Nyitva! – kiabáltam.
- Justin! – mikor megláttam odafutottam hozzá, s megöleltem.
- Ennyire hiányoztam? – kérdezte nevetve.
- Igen! – szipogtam, de nem sírtam.
- És mi a helyzet? – leültünk az ágyamra.
- Ma családi ebéd volt. Apáék holnap utaznak el reggel. – mondtam.
- És nehéz volt tőlük elválni? – kérdezte.
- Nem. Még el sem mentek. Kicsikét „szabad” leszek telefonfelügyelettel. – nevettem.
- Csak mi. Ketten. – csillogtak szemei.
- Igen…
Odahúzta a csuklómat az arcához, a kezünk még mindig egymásba kulcsolódott. Ledőltünk az ágyra. Láttam, hogy a szemei lecsukódnak, s az arcán előjön a mosoly.
- Tudom, hogy nézel. – nevetett.
- Csak elbambultam… - belefeledkeztem hirtelen felizzó, aranyszín szemébe. Tudtam, hogy nem látom, de elképzeltem.
Magához húzott, majd…