- Ju… - a torkomban akkora gomb�c vert s�trat, hogy nem b�rtam szabadulni t�le. Nem b�rtam t�bb sz�t kiny�gni. Odal�pett el�m. Egy fekete p�l� volt rajta, k�k fullcap sapka, kock�s t�rdnadr�g, meg egy Nike fekete cip�. Hm.. hova lett a Supra..?
- Miranda, �s sajn�lom. – let�rdelt el�m, �s a szemembe n�zett. Gy�ny�r�en ragyogtak. Mintha csak az els� cs�kj�ra k�sz�lne. Kir�zott a hideg, kezemen libab�r futott �t.
- �n sajn�lom. Kimehettem volna, de ism�t csak gondot okoztam. – ker�ltem a szemkontaktust. Nagyon ideges voltam. Nem tudtam mi k�vetkezik. K�nos csend k�vetkezett. A m�sodpercek teltek, de nekem a napok m�l�s�val volt egyenl�. Hihetetlen�l lassan telt az id�.
- Szeretlek. Im�dlak – szeretlek… szeretlek… szeretlek… szeretlek… szeretlek… mondogattam magamban. Szememben megjelentek a k�nnyek. Ajkam remegni kezdett.
- �n is. – borultam a nyak�ba. Fel�lltunk. Megfogta a kezemet, �s a parkett k�zep�re h�zott. Pr�b�ltam ellenkezni, de nem sok sikerrel.
- T�ncolunk? – f�loldalasan r�m mosolygott. Nem tudtam ellen�llni az aj�nlat�nak. B�lintottam. Kiny�jtotta a kez�t s �n megfogtam. Sz�vem ki-ki hagyott n�h�ny dobog�st. Fel sem fogtam, hogy mi t�rt�nik k�r�l�ttem. Justin �jra visszaj�tt hozz�m. A kez�t fogom. Soha nem fogom elengedni… Kezem remegni kezdett. Ezt biztosan � is �szrevette.
- Nyugi… - mondta nyugtat� hangj�val. Belen�zett a szemembe. Olyan volt mint egy er�s �t�s. Hirtelen elsz�llt minden gondom. Csak magunkkal t�r�dtem. Senki nem �rdekelt. Megsz�nt a k�lvil�g.
Megfogta a derekamat, �s er�sen mag�hoz szor�tott. �tfonta karjait a derekamon. Hirtelen le�llt a zene, �s minden f�ny kialudt.
- Ez egy meglepet�s. – r�n�ztem a karomra. M�g mindig ott volt a t�le kapott karl�nc. Justin nyak�ban is ott l�gott a nyakl�ncom. Becsuktam a szememet. Fel kell hogy �bredj! Ez csak egy �lom! Hey, ennyire nem kegyes hozz�d az �let. – mondogattam magamban.
- Mit akarsz Justin? – k�rdeztem t�le f�lve. M�g mindig iszonyatosan s�t�t volt. Nem l�ttam semmit. De �reztem Justin k�zels�g�t, �s ez mindenn�l t�bbet jelentett. Semmi nem adhatja vissza ezt az �rz�st. Soha.
Hirtelen minden l�mpa r�nk ir�nyult. L�ttam, ahogyan a t�meg k�rbe �ll minket. Mindenki minket n�zett. Minden szemp�r. A hangsz�r�kb�l felcsend�lt egy ismer�s dal.

-„El kell jutnom, oda ahol vagy
   Lehet, hogy nem vagy olyan messze
   Te vagy a hang a fejemben
   Te vagy az ok, ami�rt �neklek.
   Te vagy a hi�nyz� darab, amire sz�ks�gem van.”– �nekeltem halkan. Karjaimat a v�ll�n�l fontam �t, �s t�ncoltunk. Olyan r�gen t�ncoltunk m�r. M�lyen belen�ztem aranybarna szemeibe. Sz�vem �r�lt kalap�l�sba kezdett. K�zel hajolt a f�lemhez.
- Hi�nyozt�l. Hihetetlen�l neh�z volt ez az id�szak. Olyan mintha �vek �ta nem tal�lkoztunk volna. – suttogta halkan s lassan. K�zben fogai s�rolt�l f�lcimp�mat. Kir�zott a hideg, s egyszerre j�rt �t a melegs�g. Nem akarta (�s �n sem) hogy ezt m�s meghallja. Nek�nk is van mag�n�let�nk. �s ez pont r�nk tartozik.
- Hihetetlen�l d�g�s ez a ruha. Nem akarsz m�skor n�lam is �gy flang�lni? Vagy ruha n�lk�l is lehet nyugodtan…- mondta sz�les mosollyal. De ebbe a mondatba m�g � is belepirult. R� mosolyogtam, majd elnevettem magamat.
- Ezt m�g otthon megbesz�lj�k. – kacsintottam r� sejtelmesen.
- Istenn� vagy. – mosolygott r�m f�loldalasan. A k�vetkez� pillanatban, l�ttam, hogy becsukja a szem�t, fej�t elford�tja, �s k�zel hajolt ajkamhoz. Nem akartam most cs�kol�zni. Egyszer�en nem. Ez pedig most el�g ok volt. Fejemet gyorsan homlok�nak t�masztottam. Becsuktam szememet. M�g mindig t�ncoltunk p�r l�p�sben. �reztem, ahogyan szuszog. Meleg lehelete arcomat simogatt�k.
- Bocs�ss meg. Bocs�ss meg. Bocs�ss meg. Bocs�ss meg. – suttogtam halkan. – Nem akarlak elvesz�teni. Soha. Soha.
- Im�dlak. – homlokunk m�g mindig egym�snak volt t�masztva. Nem b�rtam m�r tov�bb. Musz�j volt �reznem �t. Ajkamat a lehet� leggyorsabban az �v�ire nyomtam. Szememet becsuktam. Nyelv�nk �ssze�rt. Testemen kellemes bizserg�s futott �t. Belet�rtam a haj�ba. �reztem, hogy elmosolyodik. �n is elmosolyodtam. Ajka forr�n �gett az eny�men. Nem akartam, hogy b�rmi, b�rki elszak�tson minket egym�st�l. V�gytam r�.
- Menj�nk hozz�m. – k�rlelt halkan. Abba hagyta a t�ncot, de nem engedett el. Szorosan mag�hoz szor�tott. Fejemet mellkas�nak t�maszottam.
- Most? Biztos vagy benne? – pillantottam fel r�. M�lyen besz�vtam p�l�ja illat�t. Most er�sebben �reztem.
- Teljesen.