{egy kis segítség, hogy el tudd képzelni: ez Dubai
}

- Justin… múltkor is mondtam már, hogy ha elmegyek engedély nélkül, akkor anyám eltilt tőled.
- Épp ezért hívtam fel Emilyt. Megmondta az anyudnak, hogy nála alszol. – mosolygott rám édesen. Nem tudtam ellenállni neki. Szükségem volt rá.

-  De nincs ruhám…
- Ne keresd a kifogást. – átölelte a derekamat, majd a repülőgép felé húzott.
- De várj. – torpantam meg. - Nem úgy volt, hogy 3-4 napig leszel?
- Úgy volt. Usher azt mondta, hogy még a dedikálás meg ilyenek, és hogy még körül tudjunk nézni Atlantában. De nem nagyon érdekelt Atlanta, főleg, hogy tudtam, vársz rám. És tegnap 23 órakor lett vége a koncertnek, így még el tudtam indulni repülővel. – megfogta a kezemet, és elindultunk a repülőgép felé.
-  Szeretlek. – mondta nekem, majd átnyújtotta a Dubai-ba szóló jegyet.
- Imádod ezt mondani, ugye? – mosolyogtam rá. Ránéztem a tőle kapott jegyre.  A5.. – Hol van az A5-ös ülőhely? – néztem rá. Felcsillant a fény a szemében. – Hm? – néztem rá kérdően. Nem kaptam választ. Megütöttem a vállát, majd kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Amúgy az első osztályon. – mutatott előre.

- Te az első osztályon foglaltál helyet?!
- Nekünk a legjobb jár. – kacsintott rám. Elindultam előre, még végül felpillantottam és láttam a várva várt számot.
- Véégre. Azt hittem, hogy majd a csomag megőrzőben kell majd dekkolnunk egész végig. – körbenéztem, de nem sokan ültünk ott. De annál több szempárral találtam szembe magamat. Ült ott egy szőke, rövid hajú lány, aki olyan gyilkos szemekkel nézett rám, hogy meg tudott volna ölni. Szó szerint.
- Végülis. A csomag megőrzőben… - tudtam hogy mire gondol, de inkább elcsitítottam. Végtére is mindenki hallja.

- Justin…!
- Jól van na, okéé. Értem én. – leültem a helyemre, és Justin is mellém ült. Bejött egy légi kisérő, és mondta, hogy csatoljuk be az övet, mert indul a gép. Nem is tartott sokáig. A gép elindult a kifutópályán. Megfogtam Justin kezét. Ő erősen szorította.
- Jártál már Dubai-ban? – nézett felém csillogó szemekkel.
- Nem, soha.
- Pedig gyönyörű hely. – mosolygott rám. A repülőgép elérte a légteret, szóval most már nyugodtan lehetett járkálni a gépen.
- Justin?
- Mondd. – megrázta a haját. Istenem.
- Hol a WC ?
- Elkísérlek. – mondta ragyogó szemekkel.

- Nem, nem kell. Akkor inkább maradok. – néztem hidegen előre.
- Jaj, ne csináld már. Nem akartam semmi rosszat. – nézett felém a kiskutyatekintetével. Annyiszor nézett már így felém, hogy azt hittem már immunis vagy erre. De nem tudtam ellenállni neki.
- Biztos igazad van. – kacsintottam felé. Hosszas csend következett. Nem szóltunk egymáshoz. Kinéztem az ablakon. Csodás látvány volt. De már annyira álmos voltam, hogy nem bírtam már ébren maradni tovább. Fejemet Justin vállára hajtottam. Kezemet átfontam a bal karján. Felnéztem rá. Ő is rám nézett. Annyira ragyogott a szeme… mint mikor először látott meg. Lecsuktam a szememet, és mélyen magamba szívtam Justin ingjének az illatát. Olyan érzésem volt, mint aki füvezett volna. Aztán mély álomba merültem.

Nem tudom, meddig aludhattam ott a vállán, de 2 órát biztosan. Kinyitottam a szememet, majd nagyon nyújtózkodtam.
- Jó reggelt álomszuszék. – mosolygott felém Justin. Felém hajolt, és egy puszit nyomott az orromra. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam ujjainkat.
- Szeretsz? – kérdeztem halkan.
- Nem, Miranda utállak. – nevetett felém.
- Jó poén. – forgattam a szemeimet.
- Ugyan, tudod, hogy mindent feladnék érted. Az a szó, hogy „szeretlek” túl kevés ahhoz, amit irántad érzek. Sokkal többet érzek irántad, mint a „szeretlek” szó. – soha nem mondta még. ezt el. Éreztem, hogy tényleg komolyan gondolja, és komolyan is mondta. Annyira megkönnyebbültem. Szívem békére talált.
- Őrült vagy. – mondtam halkan, majd felé hajoltam, és megcsókoltam. Nyelvünk összeért egy kisidőre. Belekuncogtam csókunkba.

- Imádlak. – suttogtam.
- És még én mondom mindig ezt? – mosolygott rám ártatlanul.
- Igen. – újra megcsókoltam. De most sokkal gyengédebben, mint az előbb. Éreztem bőre illatát. Beletúrtam a hajába. Annyira kellemes érzés töltötte el a szívemet, mintha egész életemben erre vártam volna.
Az egész utat végig beszélgettük, míg végül leszálltunk a dubai repülőtéren. Már a repülőtér is csodálatosan nézett ki. Tele volt pálmafákkal. És a fű is szépen gondozott volt. Elindultunk az apartmanunk felé. Az úton rengeteg paparazzis fényképezgetett minket.
- Honnan tudták, hogy itt leszünk? – néztem kíváncsian Justint, majd erősebben fogtuk egymás kezét.
- Ezek mindenhol ott vannak. – húzta a száját.
- Először a partra menjünk. Kérlek. Nagyon kíváncsi vagyok. – néztem Justinra
kiskutyaszemekkel.

- Persze. – mosolygott rám. Ránéztem. Justin arcára hirtelen kiült a rémület. A pupillái kitágultak, és a szája is szó szerint leesett. – Úristen. – mutatott előre. Arra néztem. A szívem leállt egy pillanatra, majd az állam is leesett. Az anyám volt, ott és egy pasival beszélgetett. Térdig érő, fehér-piros ruha volt rajta.
- Ha meglát itt minket, akkor kicsapja a biztosítékot egy életre! – mondtam neki.
- Forduljunk meg. Gyorsan. – mondta Jus idegesen.
- Ne, ne gyorsan. Az feltűnő. Csak szép lassan. – hosszú hajamat összefogtam a kezemmel, és a bal vállamra tettem. Így hátulról nem tűnhet olyan hosszúnak.
- MIRANDA SHAY?! – anya hangját hallottam meg. Nem fordultunk meg, csak szépen mentünk tovább.
- MIRANDA SHAY! OTT ÁLLJ MEG! – hallottam, ahogyan anya papucsa csattog, és egyre közelebb ért, míg végül elénk nem állt.