- Gyorsabban nem tud hajtani? – kérdeztem idegesen a sofőrtől. Ő nem is méltatott válaszra. Végülis, megértem.
- Hölgyem. – szólt hátra a sofőr. Adtam neki 20 $-t, reméltem elég lesz, ha nem akkor majd visszaszól. Rögtön rohantam be a repülőtéri várakozóba. Emily már ott várt.
- Minden rendben van? – kérdeztem halkan, mélyen belenézve Emz szemébe.

- Persze, de nekem most mennem kell. Maradj itt. – és el is szaladt. Nem értem mit akarhat. Csak üljek itt és várjak a sült galambra? A karláncomat birizgáltam. Mikor megszorítom, olyan érzés mintha itt lenne mellettem.

Annyira hiányzik. Az érintése, a csókjai. Hol lehet most? Talán még alszik, vagy éppen valakivel… nem. Ezt nem tenné meg. De az az utolsó csók, annyira… annyira érzéki, és szenvedélyes volt. Szeretném újra megölelni, és az „szeretlek”. A hangja… a nevetése. Ami mindig újabb és újabb pillangókat idézett elő a gyomromban. Nincs rá garancia, hogy az élet egyszerű. Most nincs fény, ami megtörje a sötétséget. De tudom, hogy egyszer minden rendben lesz, és egy nap még talán nevetek ezen az egészen. De ma még nem. Nem érzem jól magam. Belül össze vagyok zavarodva. A holnap még rejtély a számomra. Nevettet amíg énekelek, mosolyt csal az arocmra míg alszok. Hipnotizál. És most itt kell ülnöm egy repülőtéren. Tiszta hülye vagyok, komolyan mondom. Körbenéztem. Lehet, hogy most itt van Ashton Kutcher, és épp engem hülyítenek? El tudnám képzelni… Hirtelen csönd az egész repülőtéren, és csak annyit hallottam, hogy „ssh”, majd egy ismerős hang zengte be az egész helyiséget.

And it's you and me and all other people
And I don't know why, I can't keep my eyes off of you
and me and all other people with nothing to do
Nothing to prove
And it's you and me and all other people
And I don't know why, I can't keep my eyes off of you

What day is it?
And in what month?
This clock never seemed so alive

Megfordultam, és ott volt Justin, hátán a kék táskával. Ő énekelt. Olyan érzés volt, mint amikor a hullámok elárasztják a partot. Hát mégis megtalálta a hazavezető utat. A gyomromba újabb pillangók gyülekeztek, és nem hittem a szememnek. Olyan volt, mintha csak álmodnék. Ez egy tündérmese. Vissza fojtott lélgezettel vártam a következő lépést. A lábam a földbe gyökerezett. Mintha ő lenne a mennydörgés, és én lennék a villám. Úgy éreztem, hogy szikrák szállnak szerteszét, képtelen vagyok megszólalni, az egész testem gyenge. Mint az első szerelem. Mert az iránta érzett szerelmem igazi. A térdeim remegnek. Oda futottam hozzá, ő pedig felkapott. Megcsókoltam. Az egész külvilág megszűnt a számomra. A levegőben sétálok. Hosszan csókolóztunk ott mindenki előtt. De nem tűnt fel. Olyan volt mint egy földre szállt angyal, aki arra vár, hogy együtt menjünk a mennybe.

- Hiányoztál. – mondta könnyes szemmel. Forgott velem két kört, majdnem elszédültünk, de nem érdekelt. Itt volt velem. Éreztem az illatát, az érintését, a közelségét. És láthattam, ahogy megrázza a haját.
- Szeretlek. – öleltem át a nyakát. Még mindig tartott. Hosszasan néztünk egymás szemébe majd megrázta a haját. Úgy éreztem, mindjárt ott folyok szét a boldogsától.
- Kitaláltunk Emilyvel valamit. – mondta s letett a földre. Mosolyogva nézett a szemembe. Kezem remegni kezdett a közelségétől.
- Mit? – mondtam, éreztem, hogy arcomon folynak a könnycseppek. Nem a szomorúságtól sírtam. Hanem hogy újra láthatom, azt az aranyos arcát.
- Elmegyünk egy napra Dubai-ba. A tengerparton foglaltam apartmant. Kérlek. – a mogyoróbarna szemei olyannyira megnyugtattak…