Mikor hazaértem felfutottam a szobámba, a pulóverem ledobtam az ágyam mellé, s az Ipodomat a fülembe dugtam.   – I’ve know since I met you, You’re an angel sent to me, I remember that when you looked in my eyes, I feel in love with your smile. – aludtam el az utolsó sorokra. Reggel arra ébredtem, hogy csöngetnek. Apám már munkába mehetett, Ashley meg valószínűleg a kicsi Leahval a parton vannak, mivel senki sem nyitott ajtót. Vártam, míg háromszor csengetnek, majd felvettem a köntösömet és lerohantam ajtót nyitni.
- Jó reggelt álomszuszék! – Justin háttal állt nekem, majd az ajtó nyílására megfordult.
- Még korán van, mit keresel te ilyenkor itt? – kérdeztem majd egy nagy sóhajtással ásítottam.
- Gondoltam reggel együtt frissülünk fel, a koncertem előtt, ahova ugyanis te is jössz, One Less Lonely Girl-ként. – nevetett, majd megfogtam a kezét és befelé húztam a nappaliba.
- Kérsz valamit? Inni, enni? – kérdeztem, majd ő leült egy székre.
- Nem, de egy jó reggelt puszi jól esne. – nevetett. Egy puszit nyomtam az arcára, majd leültem vele szembe.
- Anya tegnap kérdezősködött, hogy ki ez a gyönyörű lány?! Szerette volna, ha velünk vacsorázol. – mondta Jus.
- Tudom és köszönöm, de tudod… apa. Most ő „vigyáz rám”, ahogy már mondtam. – elmentem egy bögréért, s töltöttem bele kakaót.
- Biztos nem kérsz? – kérdeztem. Justin csak bólintott egyet.
- Akkor én elmegyek, letussolok, utána felhívom apát. Addig nyugodtan foglald le magadat, érezd magad otthon!
Gyorsan lefürödtem. Mikor kiléptem a fürdőmből Justin az asztalomnál ült, s nézegette a kiskori képeimet. Mióta elköltöztünk San Clementéből, azóta kint porosodnak. Justin háta mögött magamra kaptam egy fekete, szegecses pólót, egy farmer shortot, s a barna Converse cipőmet.
- Indulhatunk. – mondtam Justinnak.
- Rendben, még gyorsan átmegyünk hozzám, átöltözöm én is.
Becsuktam az ajtót, majd beszálltunk Justin autójába. Út közbe felhívtam apát. Furcsa volt, mert mondtam neki, hogy Justinnal megyek el egy koncertre, de nem érdeklődött Justin iránt. Emlékszem még, mikor a party után hogy leordította a fejemet a fiúk kapcsán. Még mindig kislányként kezel.
Felmentünk Justin szobájába. Magára kapott egy fehér pólót, egy fekete nadrágot, s a kedvenc piros Supraját.
- Dögös vagy! – nevettem, majd rám kacsintott.
Az autóba beszélgettünk a múltjáról, s hogy hogyan lett híres. Teljesen más ember a színpadon, mint a való életben. Imádja a rajongóit, s bármit megtesz a barátaiért, családjáért.
Megérkeztünk a koncert helyszínére, s Justin bemelegített a srácokkal. Nagyon jó fej táncosai vannak, biztos jól érzi magát velük. Felszaladt a színpadra. A közönség csak úgy tombolt. Miközben én Justint bámultam egy sereg fotós és paparazzi támadt be a backstagebe és kérdezgetni kezdtek engem. A sok vaku megvakított, a paparazzik kérdései meg érthetetlenek voltak számomra. Elájultam, s megszűnt a külvilág.

Mikor felébredtem egy kórterembe találtam magamat, s Justin a kezemet fogta.
- Jobban vagy? – kérdezte Justin, de az arcát még mindig nem láttam tisztán.
- Nem tudom, talán. – nem tudtam biztos választ adni, hisz egyszer csak elsötétült minden a backstageben.
- Mi történt? – kérdeztem Justintól, majd láttam az arcán, hogy ő is megijedhetett.
- Mikor én fent voltam a színpadon, te hátul a sok újságíró vakuja miatt elájulhattál. Hívtam apukádat a telefonon, hamarosan ő is itt lesz.
- Nagyon megijedtem. Kenny, a testőröm szólt, hogy hívtak hozzád mentőt. Amint meghallottam lerohantam a színpadról, s bejöttünk veled a kórházba. A koncertet lefújtuk, s most Scooter is kinnt ül a folyosón.
- Sajnálom Justin! Könnyek gördültek le az arcomról, amik egyenesen a fehér, kórházi takarón landoltak.
- Itt vagyok! Amint tudtam siettem hozzád! Allyson, kicsim, jól vagy? – hallottam apám ijedt hangját, s az ajtó csapódását.
- Igen. Justin elmesélte, hogy mi történt. Ő mentett meg, s az óta bent van velem. – mondtam apának, s próbáltam mosolyt csalni az arcomra, h kissé viruljon ő is fel, hisz nagyobb bajom nem történt.
- Köszönöm Justin! – mondta apa Justinnak. Jó volt őket látni, hogy megértik egymást. Apa egy puszit nyomott a homlokomra.
- Megvárjuk, míg megjön a labor eredményed! – szólt apa.

Negyed óra múlva bejött a nővér, s apa kezébe nyújtotta az eredményt. Nem történt nagyobb bajom, csak a kisujjamat törtem el. Annyira izgultam, s megrémültem, hogy elájultam.
- Ha készen álltok haza mehettek ebben a pillanatban! – mondta a nővérke, s behajtotta maga után az ajtót.
- Hát rendben, akkor induljunk. – mondta Justin, s összecsomagoltunk. Nem volt sok cuccunk ott, csak Justin evett, meg hozott nekem innivalót.
Apával mentem haza, s Justin a saját autójával jött hozzánk. Kiszálltunk, s bementünk a házba. Egyből Ashley ölelt meg, s ijedten kérdezte nem-e esett bajom. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott miattam. A kicsi Leah persze fel se fogta mi történt, csak játszott tovább a játékaival.
- Majd reggel elmesélem! Sajnálom, csak fáradt vagyok! – mondtam Ashleynek, majd felmentem a szobámba.
Apa a földszinten maradt Ashley-vel és Leahval. Justin jött fel utánam a szobámba. Átöltöztem, s ledöltem az ágyra. Justin mellém feküdt, s a vállára hajtottam a fejemet.
- Biztos, hogy jobban vagy?! – kérdezte.
- Persze, csak még kicsit az ujjam zsibbad, de az orvos szerint ez normális.
Délután 3 óra lehetett, mikor elaludtunk, majd egy óra múlva Justin kiment a szobából. Láttam, ahogy bezárja az ajtóm, de nem mentem utána, hisz a szemeim azon nyomban már csukódtak is vissza. Nagyon fáradt voltam.
- Ally elaludt, én nem is zavarok tovább. – mondta Justin apáméknak.
- Rendben. Köszönöm Justin! Örülök, hogy te vagy a lányom barátja. – hallottam hangokat a földszintről. Az utolsó szót szín tisztán hallottam, de Justin erre nem reagált, majd később megszólalt.
- A mai dolog az én hibám. Jobban fogok rá vigyázni, ígérem! – a szívem melegséggel fogott el, mikor hallottam, hogy Justin nem szól hozzá apám mondandójához. Ezek szerint már hivatalosan is a barátom.
Még az este folyamán egyszer felkeltem, s elmentem a mosdóba, de szerencsére átaludtam az egész éjszakát.

Reggel ébresztő nélkül keltem fel. Felvettem egy térdig érő szürke nadrágot, a legújabb fekete UGG csizmám, és egy fehér trikót, egy narancssárga kardigánnal, majd a nappali felé vettem az irányt.
- Jó reggelt! – mondtam Ashleynek.
- Szia „kicsim”! – na, itt majdnem leállt a szívem, s majdnem kerülhettem vissza a kórházba.