- Mondom �n, hogy csak k�nozni tudsz. – nevetett fel�m.
- V�rj, lehet anya el sem enged… m�g nem besz�ltem vele. – mondtam neki szomor�an.
- Jaj ne csin�ld m�r.. csak elenged. Ha ennyi ideig t�vol voltak, �s egyed�l volt�l, �s nem esett semmi bajod, akkor vakon b�zhat benned. – kacsintott r�m Justin. Felnevettem. L�ttam, hogy csillog a szeme, majd elmosolyodott. Szorosan mag�hoz h�zott, �s a nyakamat kezdte puszilgatni.

-  Sosem voltam egyed�l. Mindig mellettem volt�l. – mosolyogtam r�. – T�nyleg. Mivel k�sz�nhetn�m meg neked a sok f�radoz�st miattam? – k�rdeztem f�l�nken.
- Sohasem volt f�radoz�s miattad b�rmit is tenni. Mindig melletted leszek. – esk�sz�m, hogy ott helyben folytam volna sz�t  szavait�l, de nagy nehezen visszar�ntottam magam a jelenbe. – Ink�bb nekem k�ne adnom neked valamit.
- H�, nekem olyat adt�l amit soha senki m�snak nem tudsz m�r. – eszembe jutottak a Baham�kon elt�lt�tt id�k. Csodasz�p eml�kek… r�szben.

- Igaz, de �n valami aj�nd�kra gondoltam. – mosolygott r�m.
- Ha b�rmit is megpr�b�lsz nekem venni, ak�r egy feh�r lapot, esk�sz�m kitekerem a nyakadat. – mondtam neki „m�rgesen”.
- M�r k�s�. – kacsintott r�m.
- Ne m�r Justin… ne tedd ezt velem k�rlek. Tudod, hogy nem szeretem.

- Tudom, de el kell viselned.
- Ahj. – forgattam a szemeimet, hogy l�ssa, t�nyleg nem szeretem, ha valaki vesz nekem valamit. Vissza�ltem Justin mell�.
- Mi a baj? – n�zett r�m szomor�an.
- Mi lenne?
- H�t hogy elment�l t�lem.
- Mindj�rt ott lesz�nk. Kicsit furcsa lenne, hogy ha any�m �gy l�tna minket. �s �gy v�gk�pp nem engedne el veled.
- Milyen okos bar�tn�m van nekem. – mosolygott, majd a v�llamn�l �t�lelt, �s mag�hoz szor�tott. – Am�gy mondtam, hogy ma „titkos” koncertem lesz a v�rosban? 20: 30kor…
- Mi van? �n pedig mindig az utols� pillanatban tudok r�la… MEGINT.

- Nyugi m�r. K�rlek gyere el velem. Am�gy is… m�r 20:00 �ra van. – belen�ztem Justin csillog� szem�be. K�r volt. �gy �reztem, mintha nem is �nmagam lenn�k… teljesen mag��v� tett. Nem tudtam mit csin�lni.
- De egyb�l a baleset ut�n koncertezel? Nem tesz t�l j�t ... – v�laszoltam zavartan. �reztem, hogy az arcom kezd elpirulni, �gy gyorsan elkaptam a fejem. Tal�n kicsit t�l gyorsan.
-  Agg�dsz �rtem? Aranyos vagy! – mondta, majd m�g jobban mag�hoz szor�tott. Az eg�sz testemet �tj�rta a libab�r. Nem v�laszoltam, hiszen �gyis tudta a v�laszt. Feladn�k �rte mindent.
Az aut� lassan f�kezett a h�zunk el�tt.
- Akkor elj�ssz velem? – k�rdezte mosolyogva, k�zben kivillantotta h�feh�r fogsor�t. Most mit csin�ljak? Nem b�rok ki n�lk�le t�l sok id�t.

- Rendben, de cserl�be k�rek egy puszit. – mondtam kac�ran.
- Akkor mentek Justin�khoz? – hajolt be anya a letekert ablakon. B�lintottam, majd l�ttam, hogy anya �s Emily bemennek a h�zunkba. Jus sz�lt a sof�rnek, hogy hova menjen. �t perc m�lva m�r ott is voltunk.
- Megv�rna minket? R�gt�n j�v�nk. – sz�lt Jus a vezet��l�sen �l� f�rfinak, aki b�lintott. Megfogta a kezemet, majd elindultunk a bej�rati ajt� fel�.
- Az�rt sajn�lod az aut�dat? – k�rdeztem szomor�an Justint.
- Persze. A 16. sz�let�snapomra kaptam. Sokat jelentett. �s j�n egy szem�t alak, aki ha figyelt volna, nem j�rtunk volna �gy. – el�kereste a kulcsot, majd kinyitotta az ajt�t.
- Mindj�rt j�v�k. – mondta kedvesen, �s egy puszit nyomott a sz�mra.

- Azt hittem, hogy m�r sohasem kapom meg. – kacsintottam r�.
- T�bbet is kaphatsz. – ki�ltott az emeltr�l. Le�ltem a kanap�ra, majd 5 perc m�lva m�r hallottam is, hogy Justin l�pked lefele a l�pcs�n. Egy piros p�l�t, barna nadr�got, �s egy piros Supra Skytop cip� volt rajta. Nagy szemekkel meredtem r�, hogy: „wow, ilyen pasit nem lehet a piacon kapni, � az �n pasim”. L�ttam, hogy a kez�ben hoz valamit.

- Tess�k. – dobta nekem oda azt az �gsz�nk�k ruh�t. Elkerekedett szemekkel k�rdeztem.
- M�g megvan?
- M�g sz�p. Gyorsan �lt�zz �t, azt�n megy�nk. – odaszaladtam hozz�, �s megpusziltam az orr�t. Felnevetett. Amikor hallom nevetni a sz�vem gyorsan elkezd kalap�lni. Nem tudom mi�rt csin�lja ezt velem Justin. Teljesen az ujja k�r� csavart. Beszaladtam a lenti f�rd�szob�ba, �s gyorsan �tvettem. A v�res ruh�mat otthagytam a szennyes tart� tetej�n.
- Aztaa. Nem vagy semmi. – n�zett r�m a nagy, gesztenye barna szemeivel.
- Te se. – kacsintottam r�.
- Mehet�nk? – b�lintottam, majd elindultunk, �s besz�lltunk az aut�. A helyi f�rd�be �rkezt�nk. Rengetegen voltak, �s rettent�en hangosak voltak. M�r k�s�sben voltunk, �gy Jus megfogta a kezemet, �s gyorsan szaladtunk a sz�npadhoz. Az sz�nfalak m�g�tt meg�lltam, �s onnan n�ztem.

� felszaladt a sz�npadra, majd �dv�z�lte a rajong�it, �s elkezdte �nekelni a „Common Denominator”t, {magyarul: K�z�s nevez�-alex}.

L�ttam, hogy k�zeleg fel�m, �s a kez�t ny�jtja. Megfogtam, �s maga mell� h�zott, �s tov�bb �nekelte a dalt.
- Miranda, ez az �n vil�gom. –k�zben a v�llamat �lelte �s a k�z�ns�g fel� mutatott. Nem b�rtam tov�bb, a szememb�l patakk�nt kezdett folyni a k�nny, majd folytatta tov�bb. – L�nyok, fi�k, � Miranda Shay. – mutatott r�m. A k�z�ns�gre n�ztem, l�ttam p�r gy�l�lk�d�, �s k�nnyes szemet.
- Szeretlek. – suttogta a f�lembe.