Mikor fel�bredtem egy feh�r szob�ban tal�ltam magamat. K�rh�z „szag” volt, k�rben�ztem. Megl�ttam magam mellett Justint is. A sz�vemr�l hatalmas k� esett le. � m�r fenn volt, �s engem n�zett. R� mosolyogtam. A m�lybarna szemei az �n szemeimet f�rk�szt�k. Kett� m�ter t�vols�g volt k�zt�nk. T�l sok. Meg akartam fogni a kez�t, hogy min�l k�zelebb legyen hozz�m. Hirtelen anya hangja z�kkentett vissza a val�s�gba.

- Miranda… Miranda! N�zz�tek felkelt! Emily, gyere gyorsan! – anyu hangj�t hallottam.
- Tess�k? Fel�bredt? Jesszusom.  – egy ismer�s hangot hallottam meg.
- Emily….? – mondtam ny�sz�r�gve. F�jdalmas volt besz�lni. �gett a torkom. R�n�ztem a kezemre, �s hossz� v�g�s nyomok voltak rajta. A l�bam hihetetlen m�don nem f�jt…
- Miranda! Olyan r�g l�ttalak! Sajn�lom, hogy eddig nem besz�lt�nk, de csal�di probl�m�im voltak. –mondta Emily szomor�an.
- De most m�r itt leszel mellettem? Annyira hi�nyoltalak, hogy el nem hiszed.
- Igen, egy h�nap sok id�… - a f�le m�g� tette sz�ke hajf�rtjeit, majd le�lt az �gyam sz�l�re.
- Minden r�szletbe be kell avatnod. – kacsintott r�m, majd a szem�vel Justin fel� mutatott. Hallottam, ahogyan Justin felnevet. Olyan j� volt hallani a hangj�t. Azt hittem, hogy soha t�bb� nem hallom a hangj�t.

- Jobban vagy? – l�pett oda hozz�m anya.
- Megvagyok.  De… mi t�rt�nt?
Anya elh�z�dott, ezzel „�tadta” a sz�t Justinnak.
- Tudod, mikor sz�pen ment�nk az �ton, el�nk v�gott egy teheraut�, de k�zben forgalommal szemben is j�ttek, �s akkor a mi aut�nkba beleszaladt egy kamion is. Szerencs�nk volt, hogy a kamionos lassan ment. – mondta Jus lassan. Elmosolyodott, majd t�r�lte a szem�t.

- Justinnak h�la nem lett semmi bajotok. �s m�g ma kiengednek titeket. – mosolygott r�nk anya.
- Nekem? – vonta fel Jus a szem�ld�k�t.
- Nem is tudsz r�la? – vette oda Emily. – Ha f�lre r�ntottad volna a korm�nyt sz�rnyet haltok ott helyben mind a ketten. De mivel egyenesben tartottad a korm�nyt, nem lett semmi bajotok.
- Az �n h�s�m. – mosolyogtam JB fel�. L�ttam, hogy elpirult. Becsukta a szem�t 5 m�sodpercre, majd �jra kinyitotta. Megint belen�zett a szemembe. �reztem, hogy annyira er�s a kapcsolatunk, hogy semmi, �s senki nem szak�thatja sz�t. Ennyi mindent az�rt nem sok ember �lt �t.
Anya fel�m b�lintott, majd Emilyvel egy�tt az ajt� fel� s�t�ltak.
- J�jj�n m�r. Tartson sz�netet. Mag�nak is kij�r. Meg am�gy is, hadd legyen kettesben. – kacsintott Emily a biztons�gi �rre.
- H�t v�g�lis, igazad van. – �s ezzel kis�t�ltak �s v�gre kettesben lehettem az  „�n h�s�mmel”.

- Mi lesz a mi k�t napunkkal? – n�zett r�m boci szemekkel Justin.
- Mi lenne? Ma hazaengednek. Ugyan�gy fognak telni a napjaink mint ahogyan eddig. R�szben.
- Rem�lem igazad lesz. – a plafont b�multa.
- Nyugodj meg.
- Gyertek, megy�nk. – nyitott be anya az ajt�n. Mind a ketten kipattantunk az �gyb�l. De hirtelen a sz�vem ki-ki hagyott egy-egy dobban�st, mikor r�n�ztem Justin ruh�j�ra. Az lila r�vid ujj� p�l�ja tiszta v�r volt, a d�gc�dul�ja m�r sehol sem volt. A sz�ja felszakadt, �s a szem�ld�ke pedig meg volt varrva. A haja kicsit borzosan �llt. Mosolyt csalt az arcomra.

- Min mosolyogsz? – k�rdezte JB. Odal�ptem hozz� v�lasz n�lk�l, �s m�g jobban �sszek�coltam a haj�t. Annyira aranyos volt. Megr�zta a haj�t, s �gy m�r a megszokott m�don �llt.
- Most elrontottad a m�vemet. – nevettem fel�.
- M�r �gy jobban �ll? – lehajolt �s megr�zta a haj�t. Vicces volt n�zni, hogy amikor kiegyenesedett �ssze vissza volt k�col�dva a haja.

Elindultunk kifele, a k�rh�z kapuja fel�. K�rh�z. Eszembe jutott, amikor Justinnal voltam itt utolj�ra. Mikor felmer�lt a k�rd�s, hogy „terhes” vagyok… olyan mintha m�r ezer �ve egy�tt lenn�nk. Annyi minden t�rt�nt vel�nk…
Ki�rt�nk a k�rh�z el�, ahol m�r egy fekete aut� �llt. Rengeteg rajong� tolongott a k�rh�z ell�t. A biztons�gi �r el�re ment �s utat t�rt nek�nk. Persze ott v�rakoztak az aut� el�tt a riporterek, akik Justin �llapot�r�l k�rdez�sk�dtek (volna ), de mi azonnal be�lt�nk az aut�ba, �s a sof�r a g�zra l�pett. Justinnal egyed�l �lt�nk a h�ts� �l�sen. R�d�nt�ttem a fejemet a v�ll�ra.

- Ne k�nozz. – mondta Justin.
- Tess�k? – nevettem fel�.
- Minden egyes �rint�sed �ram�t�sk�nt �r. Tudod az ember nem b�r olyan sok�ig v�rni. – a szemembe n�zve mondta. Tudtam, hogy komolyan gondolja, �s nem viccb�l csin�lja ezt az eg�szet.
-  B�rd ki, m�r csak egy nap.
- Nem fogom kib�rni. Szeretlek. – mondta, s az �l�be h�zott. Egym�ssal szemben voltunk a l�bammal az � l�b�ba kapaszkodtam, majd szorosan magamhoz �leltem.