Nagyon finom volt az ebéd. Justinnal nagyon jól elbeszélgettünk a múlton. Rájöttem, hogy a lelke mélyén teljesen más ember, mint akit megismertem a színpadon. Romantikus, kedves és nagyon illedelmes. Egy átlagos tini fiú, akinek csak egy ugyanolyan átlagos élete volt. De a tehetség… megváltoztatott mindent. Nem vágyik vissza a múltba, de szívesen átélné, még egyszer előröl ezt a hosszú utat, amit a színpadon tett meg. Beszálltunk a kocsiba, s megköszöntem neki ezt a csodálatos napot.
- Nincs mit! Én köszönöm, hogy ilyen gyönyörű lánnyal tölthettem a napot. – elképzeltem a legelső találkozásunkat…
Majd befordult az utcánkba és megállt a házunk előtt.
- Öhm… Köszönöm, hogy hazahoztál. – kiszálltunk, majd elkísért az ajtóig.
- Délután megyek le a partra úszni. Nem vagyok egy profi úszó. Eljössz velem? – kérdezte, majd mélyen a szemembe nézett.
- Hát nem is tudom.
- Na, gyere, nálam lesz a telefon, bármikor csöröghetsz Jessicára. – viccelődött, majd én is elkezdtem rajta nevetni.
Életem végéig ezzel fog piszkálni? De tőle aranyos volt hallani…
- Ha hozod, a telefont ott leszek! – nevettem.
- Rendben.
És hirtelen egy puszit adott a számra, s megölelt. Nem akartam elutasítani, őszintén életem végéig szerettem volna ölelni, s érezni a férfias illatát.
- Akkor megyek is! – mondtam, majd még egyszer utoljára megpusziltam az arcát.
- Szia!
Mikor beértem becsuktam az ajtót, neki támaszkodtam, majd a földre huppantam.
- Húúúhh… álom pasi! – álmodoztam…
- Húúúhh, valaki itt nagyon szerelmes. – nevetett Ashley, majd visszateremtett a valóságba.
- Rohanok, felhívom apát, hogy eleged-e délután a partra! – mondtam.
- Rendben. – mondta Ashley, s nézte tovább a tv-t.
Remek, apa beleegyezett, szabad vagyok. – beszéltem magamban.
Felvettem a fürdőruhámat, magamra vettem egy hófehér egybe szoknyát, majd elindultam a partra.
Rengetegen voltak a parton, néhány régi ismerőst is láttam. Persze őket csak látásból ismertem.
- Hófehérke! – hallottam Justin hangját. Futott felém a tökéletes testével, s kilátszott a hófehér mosolya.
- A szupersztár! Te csak itt egyedül?! Hol a testőröd, majd valaki megtámad! – viccelődtem.
- Akkor kettőnket is viszik. Én, nem hagylak itt! – nevetett.
Furcsa érzés volt, mintha megszűnt volna a külvilág, s csak mi ketten lettünk volna. Mindig próbáltam magamat visszahozni a valóságba, de mindig rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság.
- Na, megyünk be? – kérdezte Justin.
- Mehetünk. – levettem a ruhámat, majd Justin törölközőjére dobtam.
Befutottunk a vízbe, s elmerültünk a mélységbe. Csak úsztunk, úsztunk, majd egyszer csak Justin eltűnt. Felmentem a víz felszínére, majd Justin a hátam mögött megijesztett.
- Ha még egyszer megijesztesz, ordítok egyet, hogy emberek itt van Justin Bieber, és akkor nincs menekülés.
- Ezzel még viccelődni se merjél! – nevetett.
- Gyere, mutatok neked valamit! – szólt Justin.
A part felé úsztunk. Egyszer se mentem fel a víz felszínére, hisz Justin fogta a kezemet, és nem szerettem volna elengedni. Kiértünk egy sziklás részhez. Kimentünk a partra, majd egy barlang szerűségbe kötöttünk ki.

- Íme! Itt szoktunk lógni a haverokkal. – mondta Justin.
- Wáóóó! Tátva maradt a szám. – ájuldoztam…
Leültünk egy sziklára, s Justin közel bújt hozzám és átkarolt. Testem bizsergett, vágyat éreztem a közelsége iránt.
- Van barátnőd? – kérdeztem, de jól tudtam, hogy nincsen, s ezzel a csendet szakítottam félbe. Zavarba jöttem, csak azért kérdeztem meg…
- Ha lenne, itt ölelgetnék egy ilyen gyönyörű lányt, s ezt mondanám neki: Szeretlek?! – nem tudtam megszólalni.
- Nem tudom. Bízok benned. - a szívem diktálta a ritmust, s a fülébe súgtam:
- Amúgy én is szeretlek! – kuncogtam, majd ő hirtelen felém fordult, megrázta a haját, s megcsókolt.
Eszem ágába se lett volna visszautasítani. De apa. Nem hívtam, biztos ki lesz akadva…
- Öhm… Justin én is szeretnék veled lenni, de megígértem apának, hogy felhívom, s most nem tudja, hogy hol vagyok…
- Rendben, de utána folytatjuk. – nevetett.
Gyorsan visszaúsztunk a partra, s rohantam ki a telefonomhoz. Hívtam apát, kicsörgött, de nem vette fel. Írtam neki egy sms-t, s lehuppantam Justin törölközőjére.
- Ugye nem baj? – kérdeztem Justintól.
- Ez csak természetes! – nevetett.
Leült mellém, s átkarolt. Megpusziltam az arcát, s megrázta a haját.
- Ez a haj! Dögös! – nevettem.
Nagyon jól éreztem magam, de tudtam, h a parton mindenki minket bámul. Mint már említettem a külvilág teljesen megszűnt.
- Akkor mi most? – kérdezte halkan, kissé félénken.
- Járunk? Ha nem ezt akartad volna kérdezni, akkor bocsi… - mondtam, sőt rávágtam egyből.
- Hát valójában csak azt akartam kérdezni, hogy akkor mi majd elmegyünk fagyizni? És járunk? – kérdezte viccelődve.
Láttam még régebben az újságba, hogy kedves, szép szemű és mosolyú lányt keres, kitűnő humorérzékkel. Már értem miért…
- Persze! Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. – ajkaim felforrósodtak, s gyorsan ráharaptam.
- És most mosolyt! Csíííz! – egy gonosz paparazzi volt, akinek sikerült lefényképeznie minket.
- Nem lehet egy kis magánélete? Jesszusom, 16 éves, megérdemli. – ordítottam a paparazzira.
- Remek, holnap mi leszünk a címlapon. – mondtam Justinnak, majd pirult arccal felé fordultam.
- Ebből a nézetből hátránya van a hírességnek.
Felálltunk, átkarolt majd elkezdtünk sétálni vissza, az utcák felé…