Szerettem volna így maradni órákon át, de…
- Miranda, feküdjetek már le! Hajnali 3 óra van. –hallottam Lucie hangját az ajtó mögül. Nem szóltam semmit, csak halkan felkacagtam. Mikor hallottam, hogy Lucie becsapja a saját ajtaját kimásztam Justin öléből.

- Látod, még a húgod is azt akarja, hogy…
- Sssh. – odatettem az ujjamat a szájához, majd folytattam. –Sem az idő, sem a hely nem akalmas. Kibírod.-rámosolyogtam, majd megpusziltam az orrát.
- De…-a kiskutyaszemei az enyémet fürkészték, de nem hagyhattam. Még nem. Felállttam az ágyról, majd csúnyán Justinra néztem.
- Feküdj le.-nem bírtam tovább csúnyán nézni rá, ezért elnevettem magamat.
- Nincs pizsamám…-nézett rám kacéran.
- Akkor így fogsz aludni.  - kacsintottam rá, majd bebújtam az ágyba. Ő is lefeküdt, majd hátulról átölelte a derekamat.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg, és egyszerre a meleg is átjárt. Hirtlen minden elsötétedett, és mély álomba zuhantam.

Reggel 7:25.

- Miranda, Justin. KELLJETEK MÁR FEL AZ ISTENIT! –mikor kinyitottam a szememet, Lucie gonosz pillantásai fogadtak. Most féltékeny vagy mi van?
- Mi van? Hány óra van?-Justin is felébredt, felült az ágyra.
- Lucie, kimennél?-néztem rá kiskutyaszemekkel. Lucie fogta magát, és morcosan távozott, majd hangosan becsapta az ajtót.
- Mi a baja a húgodnak?-nevetett Justin.
- Te.-mondtam közömbösen. Elindultam a szekrény felé, majd elkezdtem kereségélni a ruháim között.

- Én?! Áh, szóval féltékeny ránk. - kuncogott.
- Gondolom, hogy féltékeny, de igazából nem tudom. Megyek tusolni. – Justin egy fejbólintással jelezte, hogy „oké”.  Meg fogtam a kiválasztott ruhámat, majd belibbentem a fürdőszobába. Megnyitottam a tust, majd a csavaróival babráltam. Nem bírtam beállítani, de már nem is nagyon érdekelt. Kiléptem a zuhanyzóból, majd megtörölköztem. Felvettem egy francia bugyit, meg persze melltartót, egy világoskék gombos inget, meg egy fekete nadrágot. Benyitottam a szobámba és Justin láttam meg félemeztelenül. Éreztem, hogy fülig pirul az arcom.

- Oh, bocsi, azt hittem, hogy már felöltöztél. - már éppen becsuktam volna a szoba ajtót, mikor elkapta a kezemet.
- Nem vagyok szégyenlős. Előtted. – elindult felém. Halkan becsuktam az ajtót. Már nagyon közel volt, éreztem, hogy minden porcikám remegni kezd, a libabőr járta át az egész testemet. Míg végül odaért. Átkarolta a csípőmet. Én átfontam a kezemet a derekán. A kezemen éreztem a meleg testét. Lassan csókolgatni kezdte a nyakamat, majd elkezdett hátrafelé húzni. Mármint a kanapé felé. Leültem majd lassan ledöntött a kanapéra. Egy-egy csókot lehet az ajkaimra, miközben a nyakamat puszilgatta.

- Ne…  Jus. Ne itt. –mondtam neki zavartan. Nem akartam, hogy elmenjem. Nem akartam, hogy itt hagyjon.  Együtt akartam vele lenni. Örökre. Nem hallgatott rám, teljesen elterelte a gondolataimat. Csak magunkra tudtam gondolni, semmi másra.

klikkl*

Hallottam, amint az ajtómon benyit valaki, de már nem volt idő arra, hogy legalább Justin felvegyen  egy pólót.
- Miranda,  Justin! Mi a francot csináltok!?
-Anya? Oh. hát ő. Izé.