-Gonosz kislány vagy ügye tudod?-nevetett felém.
-Oh, hát rájöttél?-nevettem, majd megpusziltam az orrát. Hangosan felnevetett. A hangja olyan lebilincselő érzéssel töltött el, mint még soha. Éreztem, hogy a kezem remegni kezdett, a szívem felgyorsult. Nem tudtam mi következhet. Az ajkát hirtelen az enyémen érezetem. Lágyan megcsókolt, majd a nyakamat kezdte puszilgatni. Kirázott a hideg. A teljes testemet átjárta a libabőr, de melegem is volt. Ledöntött az ágyra, majd a hasamat kezdte le csikizni.

- Ne..-nevettem, nagyon csikis vagyok. Nagyon, nagyon. -Tudod, hogy ezt nem szeretem.-még mindig a hasamat csikizte. Aztán hirtelen az ajkait éreztem a hasamon. A hideg, és a melegség kevert érzése a testem minden egyes négyzetcentiméterét átjárta.
- Tetszett?-nevetett, majd mellém feküdt. A fejemet a mellkasára fektettem, mire ő elkezdte simogatni a hátamat.

- Nagyon.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.
-  Kaphatsz még.-mondta felém kacéran.
-  Most mást kérnék. -nevettem. Fölém hajolt és megcsókolt. A kezével megpróbálta lehúzni rólam a pólót…
- Ne..-nyögtem ki.

- Sajnálom…- mondta szomorúan.
- Figyelj. Én is szeretném, de ez nem megfelelő alkalom. Anya is, és a húgom is itthon van.-a szemébe néztem mélyen, mire ő megsimogatta a hajamat.-Nem bírsz várni?-mondtam neki nevetve.
- Túl szexi vagy ahhoz.-éreztem, ahogyan elpirulok. Nem szoktak nekem ilyeneket mondani…
- Nem kell a fagyi tölcsér. -vágtam hozzá mosolyogva.
- Fagyi tölcsér?
- Tudod. Itt egy kis valami, és légy boldog vele, ami 5 perc múlva már nincs is.
- De butus vagy te.-nevetett.- Soha nem tennék veled ilyet. Te is jól tudod.-lágyan belenézett a szemembe.
- Jól van na.-tettem a „haragszom”-ot.

- Héhé. Meg ne sértődj. Még a végén kikapsz.-mosolygott rám. A testem minden porcikája remegni kezdett.-Tudod, hogy nekem két nap múlva Atlantisba kell utaznom, hogy kiadjam a My World 2.0-át, aztán pedig a First Dance-t kell forgatni.-bólintottam, majd Jus folytatta.
- Szeretném, ha velem jönnél.-mélybarna szemeivel az enyéimet fürkészte. Láttam a szemébe, hogy vágy rám.
- Nem tudom, hogy anyu engedné-e… tudod, most, hogy visszajöttek.
- Miranda.. én nem tudok nélküled sehova sem menni. Veled szeretnék menni. Majd én megfűzöm anyudat.
- Szeretlek. –át karoltam, majd a fülébe suttogtam. Éreztem a karján, hogy kirázta a hideg. Tetszett, hogy zavarba bírom (még mindig, ennyi idő után is) hozni.-Anyudék mikor is jönnek haza németből?-ültem fel az ágyon.

- 2 hónap. Még két teljes hónap édes egyedüllét. Tudod… Ez tetszik.-majd ő is felült, és a fülemet kezdte puszilgatni. Ahogy a szája, majd a foga is súrolta a fülemet, a hideg kirázott. Minden egyes testrészem remegett. Átkaroltam a derekát, és magamhoz húztam. Beleültem az ölébe, majd lágyan csókolgatni kezdett. Még jobban szorítottam magamhoz. Nem akartam, hogy elmenjen, nem akartam, hogy egy centi távolság is legyen köztünk. Vágytam rá.