Party. Egész buli alatt Jessicaval beszélgettem. Na, jó, néha belemerészkedtem a medencébe, de amúgy senki sem vett emberszámba.
Este, 9 óra fele járhatott az idő, mikor egyre több ember jött, s egyre többen „ütötték” ki magukat: közben hoztak ennit is. Kinn ültünk Jessel és Chelseaval a medence szélén, mikor csörögni kezdett a mobiltelefonom.
- Halo? – szóltam bele.
- Allyson, azonnal gyere haza! Mégis mit képzelsz? Nekem nem szólsz, hogy elmész? – hallottam az apámat.
- Apa, már nem vagyok gyerek. 17 éves leszek. – sóhajtottam.
- Nem érdekel! Nem engedtelek el, és most azonnal hazajössz! Amúgy is csak jövőre leszel 17! – értetlenkedett apa.
- Megyek. – nem akartam vitázni. Kinyomtam köszönés nélkül a telefont, aztán visszaraktam a táskámba. – Mennem kell. Apa kivágta a hisztit, hogy nem szóltam. – szem forgatva vettem fel a vállamra a táskám.
- Máris? – kérdezte meglepetten Chelsea.
- Tudod, az apám szeret aggódni. – nevettem.
- Oké. Várj, szólok Justinnak, hogy elmész. Azt mondta mindenkitől szeretne elköszönni. – Chelsea felállt és eltűnt.
- Beszéltél már Kaylaval? – kérdezte Jess halkan.
- Igen. És hallottam, hogy összevesztetek.
- Hát igen… miután elmentél minden megváltozott. Még a mi barátságunk is Kaylaval.
- Sajnálom. – mondtam. – Nem próbálnál meg ismét barátkozni vele?
- Ally… 4 éve egy szót sem szóltunk egymáshoz. Most álljak elé, hogy hello Kay, gyere már el velem moziba?! Szerinted mit gondolna? És amúgy is… rátaláltam az igazi barátaimra.
- De… Jessica nem emlékszel arra, hogy mit fogadtunk meg? Legjobb barátnők örökre. És az a gyűrű. – mutattam az ujjamra. Mind hármunknak volt egy ugyan olyan gyűrűje, így jelképezve a barátságunkat. Tudom, hogy csak 11 évesek voltunk, de mindent komolyan gondoltunk!
- Benn van az ékszerdobozomba. – vállat rántott a lány, majd a Red Bullt szürcsölte.
- Ally… máris mész? – hallottam a házigazda, Justin hangját. Felálltam, aztán bólintottam.
- Igen, tudod, az apám kicsit túlreagálja, hogy az apám. – nevettem.
- Gyere, kikísérlek. – átkarolt, aztán kifelé vettük az irányt. Még visszaköszöntem Jessnek, és Chelseanak aztán tényleg kimentünk.
- Köszönöm szépen, hogy itt lehettem. – néztem Justin szemébe. Hirtelen melegség fogott el, de ez más volt, mint Ryannél. A szemei… nem tudom mit éreztem.
- Igazán nincs mit. Megtisztelő, hogy egy ilyen széplányt megismerhettem. – mosolygott. Kicsit elpirultam.
- Hát, akkor megyek is.
- Hazavihetlek? – kérdezte vigyorogva. – Nem tudni milyen alakkal futsz össze. – viccelődött.
- Öhm… haza tudok… - kezdtem bele, mire ő vigyorogva megcsóválta fejét, s megfogta a kezem.
- Gyere már, itt áll a kocsim. – egy fekete, Range Rover-re bökött, ami a ház előtt parkolt. Nem bántam, beültem mellé, aztán hazafurikázott. Út közben elmondta, hogy szeretne találkozni ismét velem. Én is így éreztem.
- Szóval, holnap mit csinálsz? – kérdezte óvatosan, nem tolakodóan.
- Szerintem semmit. Miért?
- Lesz egy kis fellépésem. Itt Clementében. Eljöhetnél, utána meg beülhetnénk valahova ebédelni. – mondta, aztán befordult egy utcába.
- Rendben. – mosolyogtam.
- Oké, szerintem Jessell el tudsz jönni. Ő tuti kint lesz… Ryan miatt. – nevetett.
- Ryan és ő? – kérdeztem meglepetten. Ryan miért hajt akkor másokra?
- Ó nem. Vagyis… Jessica szereti. Ryan meg olyan rock ’n’ roll életet él. Mikor volt a promóciós turném… na, az csúcs volt. Minden nap más lánnyal volt. Voltunk. – nevetett ismét.
- Akkor Jess azért volt ilyen furcsa. – bámultam az utat. Nem értettem a buli elején Jess reakcióit.
- Talán. Szóval itt laksz? – parkolt le a házunk előtt. Honnan tudta? Eszembe jutott, hogy meg se mondtam neki hol lakom.
- Ismerem a családodat. Mármint az apádat és Ashleyt. – válaszolt.
- Aha… hát akkor még egyszer köszönöm, hogy ott lehettem, és hogy most hazahoztál.
- Nincs mit. – sejtelmesen elmosolyodott.
- Holnap akkor eljössz? – kérdezte érdeklődve, majd a „kiskutyaszemeit” az enyémre meresztette.
- Persze és akkor, szia. – kiszálltam a kocsiból, és becsuktam az ajtót. Még hallottam tőle egy „sziát” aztán elhajtott. Lassan, de magabiztosan sétáltam be a házba…

Aznap este megkaptam apától a fejmosást. Elmondta, hogy többé szó nélkül sehova ne menjek el, és hogy nem érdekli, hogy Ashley tudta. Szeretné, ha nem esne bajom, és szeretné, ha nem lenne pasim. Könyörgöm, ez már tiszta diliház. Pár napja jöttem, az apám kiborult, mert szórakoztam, és megtiltja, hogy legyen barátom. Nagyon nem tudja, hogy nem vagyok az a lány, aki mindenféle pasinak odaadja magát. Nem! Én olyan srácokat kedvelek, aki „megdolgozik” azért, hogy szerelmes legyek belé, és hogy a barátom legyen.

Már 11 óra fele járt az idő, mikor felhívott anya.
- És mesélj, kicsim. Milyen apád veled? – kérdezte anya. Nem akartam elmondani neki hogy mennyire kiakadt, így hazudtam.
- Átlagos. Még barátkozik a gondolattal, hogy itt lakom. De amúgy rendes.
- Értem. És a barátaid? Kayla és Jess? – kérdezett ismét.
- Kaylahoz átmentem, és nagyon jól elbeszélgettünk. Jessicaval is találkoztam, ő is örült. – adtam a tömör választ.
- Látom nem vagy nagyon jó kedvedben… mi a baj?
- Semmi, fáradt vagyok. Azt hiszem, leteszem… - ásítottam egyet.
- Rendben. Szeretlek, szia! – köszönt el.
- Én is. Szia. – köszöntem el, és kinyomtam. Ledobtam magam mellé a telefont, és a párnába fúrtam a fejem.