- Ne..-nyögtem ki.
- Nem is akartam.-nézett rám meglepődötten.
- De. Látom a szemedben.-mélyen belenéztem a szemébe, mire ő hajrázást színlelve elkapta a fejét. Kimásztam Jus alól, majd felültem az ágy szélére. Oda mászott hozzám, majd átölelte a derekamat.
- Oh... szóval nem akartad mi?-nevettem felé.
- Hé! Ez egy új plafon?-próbálta terelni a szót Jus.
- Ne tereld a szót.-mosolyogtam rá. Átöleltem én is a derekát, majd megpusziltam az orrát. Felnevetett.

- Min nevetsz?-néztem rá.
- Olyan régen kaptam már ilyen puszit.-rám mosolygott, majd megcsókolt. Olyan jól esett. Az ajkai édesek és puhák volt. Mint mindig. De most volt benne valami különleges.
- Nathan.
- Tessék?!-néztem rá furcsán. Nem rétem mit akart ezzel.
- Eszembe jutott.

- Jaj Jus.-megöleltem. Ő nem ölelt át, csak lógtak a kezei.
- Most jöttem rá. Annyira belédestem, hogy egy több mint 2 éves kapcsolatot szakítottam szét.-lesütötte a szemét. Nem mert a szemembe nézni. Megfogtam az állát, majd szem magasságba emeltem.
- Jól is tetted.-többet nem is akartam mondani neki.
- De nem érteD? Én csak most jöttem erre rá.
- Ahj. De veled önmagam lehetek. És soasem voltam még ennyire szerelmes. Soha nem kaptam még ennyi szeretet és odaadást SENKITŐL. Tedd túl magad ezen az egészen.-mondtam neki, majd megcsókoltam.
- Hiányzol.

- Hogy érted?-mondtam neki.
- Nem tudom.-erőltetett egy mosolyt a szájra.
- Justin! Mi a franc van veled?-mérgesen felálltam az ágyról. Nem akartam ilyen mérges lenni, de most ez kellett. Éreztem.
- Sajnálom. Ott egy repülő uborka...-az egész feje falfehér lett, szédelegni kezdett, majd a plafonra mutatott.
- Már félre is beszélsz?! Nee... Jus. Kicsim mi a bajod?!-leguggoltam a lába elé, hogy a lehajtott fejének ellenére is a szemébe tudjak nézni.
- Nem jól vagyok...-mondta. Megfogtam a homlokát. Szinte már égette a kezemet, annyira meleg volt. Leszaladtam gyorsan a lépcsőn, persze halkan, nehogy felébresszem a családomat♥. Elővettem egy doboz aspyrint, majd visszaszaladtam a szobámba. Benyitottam majd az ágy mellé ledobott takarót odadobtam Jus mellé. Letettem az aspyrint is, majd elmentem a tv mellett álló üveg ásványvízért. Odavittem Jusnak, majd odaadtam egy szem aspyrint is. Bevette, majd lenyelte. Nagyon rosszul nézett ki.
- Szeretlek...-suttogta halkan. Egy szem lélekerő sem volt benne. Túlnyomás uralkodott az egész testében.

- Én is.-majd megpusziltam a száját. Mélyen lélegzettt.-Menj, feküdj le.-nem szólt semmit, bebújt az ágyamba. Betakartam, majd láttam, ahogy becsukódnak a szemei.
- Jó éjt.-rá mosolyogtam, majd én is befeküdtem mellé. Nem érdekelt sem az utcai ruha, sem az hogy holnap mehet is mosásba az egész ágynemű-huzat. Egy volt a lényeg. Justin. Soha nem láttam még ilyen betegnek. Ha rosszabbul lesz, muszáj kórházba szállítani. Mocorogni kezdett, majd rámsandított.
- Mi történt?-nézett rám. Az arca piroskás volt, és a haja is össze volt gubancolva. De nem érdekelt. Remélem jobban van.
- Rosszul lettél. Jobban vagy ?
- Persze...
 

*csrg* - Jus telója csörgött.

- Haló? Milyen youtube videó? Fent van? Hogy hogy? Jéézusom. Helo, köszi.
- Mi a baj? -néztem rá bűnbánóan.
- Tudod, amikor azzal az emberrel beszéltünk, aki átadta a videót, nah és mikor meginterjúvolt minket, azt az interjút feltette a netre, sőt még valami kis rejtett kamera volt az ingjében, és az is fenn van a YouTube-on.