Reggel úgy keltem, mint aki egész éjszaka egy percet sem aludt. Igaz, volt éjfél is mire végre lecsukódtak a szemeim, de nagyon álmos vagyok még mindig. Tekintetem az órára vándorolt, ami 9 óra 10 percet mutatott. Kedvtelenül rúgtam le az ágy végébe a takarót, és kimásztam abból. Elhúztam a sötétítőket, aztán kinyitottam az erkélyajtót: a szobámból épp az utcára, onnan pedig a partra lehet látni. Gyönyörű szép látvány volt. Bele is feledkeztem, hogy egy szál francia bugyiban, és toppban álldogálok, így egy ember fütyülése zavarta meg gondolkodásmenetemet. Felsóhajtottam, és visszamentem a szobámba. Felvettem a halványsárga köntösömet, belebújtam a papucsomba, és elindultam le a konyhába.
Ashley Leah-val szembe ült, úgy etette. Apa az asztalnál ült, és mosolyogva figyelte őket.
- Hello. – köszöntem álmosan.
- Jó reggelt. – mosolygott apa. – Hogy aludtál?
- Volt már jobb is. – húztam el a számat, aztán kivettem a hűtőből a narancslevet. Leültem, apámtól távol, és öntöttem a poharamba.
- Ally, készítettem neked reggelit. – mosolygott Ashley. A pulton lévő pirítósra mutatott. Elvettem onnan a tányért és megkentem vajjal.
- Arra gondoltam, ma lejöhetnél velünk a partra. – kezdte Ashley. – Leah szeret ott lenni, élvezi a vizet. – mosolygott. Leah-ra néztem, aki édesen bámult.
- Oké. – egyeztem bele.
- Lányok, mennem kell. Ismét egy 2 órás tárgyalás jön. – apa összehajtotta az újságot, majd felállt az asztaltól. – Szia. – köszönt Ashleynek egy csókkal, majd megsimította Leah arcát. – És szia Allyson. – zavartan rám nézett, mire én intettem egyet. Kisietett a konyhából, aztán egy  ajtócsapódást hallottam.
- Elmehetnénk shoppingolni is. – vetette fel az ötletet a nő.
- Ühm… nekem mindegy. De délután nem baj, hogyha átugrom Kaylahoz?
- Persze hogy nem. – mosolygott, és megtörölte Leah száját. – Kayla Gomez? Ismered?
- Igen, tudod ő volt az egyik legjobb barátnőm.
- Értem. – mondta halkan. Nem nagyon szeretem előhozni a múltat, és ezt Ashley is észrevette.
- Felmegyek, felöltözöm, és elmegyek futni. – a tányért és a poharat betettem a mosogatógépbe és megköszöntem a reggelit. Vettem egy gyors frissítő zuhanyt, felvettem egy passzos, fekete rövidnadrágot, hozzá egy piros toppot. A hajamat copfba fogtam, előkerestem a szekrényből az edzőcipőmet, majd az iPodot felvéve elindultam futni. Szeretek reggel futni egy órát, így utána fitt leszek. No meg persze megvéd a hízástól is.
A járdán futottam, miközben az iPodból a kedvenc együttesem legjobb száma ment.
- If you ask me i don’t think i can explain. My heart knows the truth but hasn’t told my brain. Sometimes i wish i could fly away, cause i don’t know how much longer i can stay.- énekeltem. Szeretem ezt a kanadai együttest, ám nem olyan híresek nálunk.
Hirtelen egy ütést éreztem, majd azt, hogy a földön ülök. A fülemből kiesett a fülhallgató is.
- Oh, bocsi. – segített fel a földről egy barna hajú srác. – Nem láttalak. – Most vettem észre, hogy deszkás.
- Semmi baj. – legyintettem, bár a térdem eléggé égett. Megnéztem, vajon vérzik-e és lám: igazam volt. Elég csúnyán felsértettem. – Sszz… - sziszegtem mikor hozzáértem.
- Elég jól elintézted magad. – húzta el a száját. – Nem kéne orvoshoz menned?
- Nem, dehogy. Semmiség. – mosolyogtam. Fájt, de orvos az már túlzás lenne.
- Akkor gyere, öhm lekezelhetem. – na, hát ez most nagyon máshogy jött, ki. Aranyos srác volt.
- Itt lakok a közelbe, ne fáradj.
- Akkor hazakísérlek. Nehogy más baj érjen. – mosolygott, és felkapta a kezébe a deszkáját.
- Nem bánom.
- Egyébként Ryan vagyok. – mutatkozott be a srác. (Rögtön anyáék jutottak eszembe, majd amikor hazaérek felhívom őket…)
- Allyson. – válaszoltam, miközben hazafelé botorkáltunk.
- Allyson… - töprengett. – Te most költöztél ide a családoddal? Eddig nem láttalak erre.
- Nem igazán. – mosolyodtam el. – Csak én költöztem ide. Tudod a szüleim elváltak, és… szóval az anyámmal elköltöztünk innen, ő talált Kanadában egy pasit, most kapott egy remek állást, és én visszaköltöztem apámhoz. – meséltem el röviden és tömören.
- Értem. És hol laksz? – kérdezte kíváncsiskodva.
- Ott. – mutattam a házunkra. Ryan elmosolyodott, és megállt a ház előtt. Szembefordultam vele, aztán a kínos csöndet megszakítva megköszöntem neki.
- Köszönöm, hogy elkísértél. – pirultam el.
- Ugyan. – legyintett vigyorogva. – Bocsi még egyszer a térded miatt. – bökött a térdemre. Megráztam a fejemet, és elindultam a házba.
- Szia. – köszöntem el zavartan.
- Várj… - szólt utánam. Visszafordultam. – Öhm… este lesz Justinnál egy buli. Eljöhetnél.
- Öhm… nem is tudom. – zavartan néztem minden felé.
- Na, gyere már el. – bevetette macsó mosolyát.
- Hát… elmehetek. – Végül is csak egy buli, nem?!
- Oké. – vette elő telefonját. – Megadod a számod? Mármint azért mert… este eljövök érted. Szóval hogy tudjak szólni. Érted. – látom Ryan is zavarba jött.
- Megadom. – mosolyogtam és lediktáltam a számot. Tony még mondott pár szót az estéről, hogy medencés party lesz, aztán eldeszkázott. Kábultan ballagtam be a házba: ez a srác!
- Máris itthon vagy? – kérdezte meglepetten Ashley. Épp ebédet készített.
- Aha, történt egy kis baleset. – még mindig kába voltam.
- Baleset? Úr Isten, mi történt veled?- aggódva pillantott rám.
- Elütött egy deszkás. – nevettem. – De semmi komoly, csak felsértettem a térdemet.
- A fürdőszobában van sebtapasz. – Valószínűleg nagy kő esett le a szívéről. A fürdőbe sétáltam elővettem a fertőtlenítőt, és a sebtapaszt, majd lekezeltem a sebemet.
- Ashley. – miután visszatettem mindent a helyére a konyhába mentem Ashleyhez. – Szerinted apa mit szólna ahhoz, hogyha este elmennék… bulizni? – halkan szótagoltam ki a buli szót.
- Huh. – lepődött meg. – Szerintem elengedne. – mosolygott egyet. – Tiszteletben kell tartania, hogy nem vagy már kisgyerek.
- Egy jó hír. De... francba. – csaptam homlokomra.
- Mi a baj?
- Fürdőruha. – sóhajtottam. - Nem hoztam egy darabot se. Mondjuk Kanadában nem is volt alkalmam strandolni nagyon.
- Veszünk. Úgy is shoppingolni indultunk. – kacsintott.
- Mikor megyünk? - kérdeztem.
- Most. Átveszem a cipőmet. Hoznád Leah-t? – kérdezte és az etetőszékben ülő kislányra nézett. Bólintottam, mire ő átment az előszobába a cipőért. Most jutott eszembe hogy ez a futós cucc nem lesz jó.
- Ashley. – mentem utána. – Átveszem a ruhát. – néztem végig magamon.
- Rendben. Siess, itt várunk. – felhúzta a lábára a magas sarkút és visszament a konyhába. Felszaladtam a szobámba, kivettem a szekrényből egy kék mini ruhát, majd kivettem a dobozból a fehér Converse cipőmet. Ez még nem is volt a lábamon… Gyorsan lezuhanyoztam, és belebújtam a ruhába. A hajamat kiengedtem és felvettem a cipőt. Kicsit ideges lettem mikor a bulira gondoltam, hisz nem lesz ott senki, akit ismerhetek, csak Ryan, de őt is alig ismerem.
- Mehetünk? – kérdezte kedvesen Ashley. Leah a babakocsiban csücsült, és egy játékot nézegetett.
- Aha. – mosolyogtam. Elindultunk a butik sorra, miközben jókat beszélgettem vele. Kiderült Ashley nem egy gonosz mostoha, aki arra pályázik, hogy apa elküldjön egy bentlakásos suliba. Nem. Ő egy rendes… mostoha. És Leah. Oké, lehet első benyomásra féltékenységet váltott ki belőlem, de rájöttem, nem is olyan vészes. Aranyos, és valahol jó érzés hogy van egy húgom, már ha mostoha is.
- Ez hogy áll? – léptem ki a próbafülkéből. Egy rózsaszín fehér csíkos fürdőruha volt rajtam. Nekem nagyon tetszik!
- Szerintem nagyon jó. – bólintott elismerően Ashley.
- Akkor ez lesz. – boldogan ballagtam vissza a próbafülkébe. Visszavettem a ruhámat, aztán kifizettük a bikinit és távoztunk. Egy órácskára elfelejtettem azt, hogy este idegenekkel fogok fürödni, de hát hogy is van? Élj a pillanatnak!