32.rész
alex 2010.05.29. 21:12
-Miranda! Kelj fel. Kérlek. Nem gondoltam komolyan. Én csak...-ezek a hangok fogadtak, mikor a világ világosodni kezdett. Az esőcseppek az arcmon végig folytak, és hallottam, ahogy a távolban dörög az ég.
- Mi van? -tértem magamhoz.-Hol van Nat?-kérdeztem Justól. Erre olyan dühös lett az arca, hogy elengedte a fejemt, ami hangosan a vizes földön hangos koppant.
-Áu.
- Bocs de. Nem értem.. azt hittem már kiszerettél belőle. De úgy látszik nem. Nézd, ez így nem mehet tovább.-a szemei könnyel voltak tele. A haja csurom víz volt, és éreztem, hogy én is bőrig áztam az esőben.
-Nem. Nézd, én csak mentem volna haza, és akkor elém ugrott Nath.
- Áh, szóval szeret ugrándozni.-vette a szememre gúnyosan.
-Nézd, ha ezt akarod, akkor tessék. Mond csak ki!-kiabáltam vele. Nem érdekelt már az sem, hogy ha szakítanánk. Legalábbis pórbáltam ezt elhitetni magammal. Ha dobna, akkor a szívemet törné össze. Az is tuti, hogy egyből utána a híd felé venném az irányt. Justin megfogta a kezemet, felhúzott az útról, majd édesen, lágy hangom a fülembe suttogta...
It’s like an angel came by, and took me to heaven
(like you took me to heaven)
’cuz when I stare in your eyes
It couldn’t be better
(I don’t wanna go, no no no)
Take my hand, let’s just dance
Watch my feet, follow me
Don’t be scared, girl I’m here
If you didn’t know, this is loovee
A hangja erős bizsergést indított el a testemben. A kezem remegni kezdett, majd Justin a háza felé húzott. Kinyitotta az ajtót. Megfogta a vállamat, majd végig húzta a kezét egészen az újjaim végéig. A szívem gyors fokozatra kapcsolt, a pulzusszámom az egeket verte. Megfogta a kezemet, közel húzott magához, majd táncra invitált. A lépéseket teljesen úgy tettük, mint akik ezer éve ezt csinálnák. Tudtuk előre, hogy mi lesz a következő lépése.
- Nem akarom, hogy elmenj. Nem akartalak megbántani. Nem tudom, hogy mi volt velem, de nagyon ideges voltam. Olyankor nem tudom, hogy mit teszek vagy mondok.-a szemében láttam a csillogást és a remény egy halványka pislákolását. Teljesen magáévá tett, és ennek nem tudtam ellenállni. Sőt. Nem is akartam. Nem válaszoltam semmit a kijelentéséhez. Éreztem, hogy az arcom rákvörös lett, és ez gondolom elég volt a válaszra. Elengedte a kezemet, majd szorosan magához húzott. Az ajkait halkan a számra illesztette. Az egész testemet elöntötte a forróság, és az izgatottság. Annyira lágyan csókolt. Megfogtam a derekát. Igaz, hogy pólóban volt, de éreztem, hogy a háta meleg volt.
- Csinálok szendvicset.-mondta halkan a fülembe.
- Gondolatolvasó vagy.-kacsintottam rá. Ki ne tudna ellenéllni egy Justin féle szendvicsnek?
Elindult a konyhába, majd pakolni kezdett.
- Kint leszek a teraszon.-szóltam Justinnak, aki egy mosollyal nyugtázta.
Már éjfél körül járhatott, de még mindig esett az eső. A villámok az égen cikáztak, majd hangos dörrenéssel a tudtomra adták, hogy hamarosan ideér a vihar. Egy kicsivel később nyílt az ajtó, majd Jus két tányérral a kezében ült le mellém a lépcsőre.
- Köszi.-majd megpusziltam az orrát, mire ő édesen elmosolyodott.-Olyan szép.-mutattam az égboltra.
-Reméltem,hogy félni fogsz.-harapott be a szendvicsbe.
- Mire gondolsz?
- Hát tudod, ha félnél, akkor magamhoz szorítanálak és...
- IH!-éppen egy nagy dörrenés hallatszódott, majd gyorsan félénkséget színleltem.
- Most jött el az én időm.-nevetett, majd szorosan magához szorított. Az egész nyakamat össze-vissza csókolgatta, amit én egyáltalán nem bántam. Mikor alábbhagyott ezekkel a mozdulatokkal, megint szorosan magához ölelt. A kezét áfonta a derekamon, majd a hátamat simogatta. A fejemet rátettem a vállára, majd onnan néztem ahogyan a villámok az egéen össze vissza cikáztak. Beszívtama pólója édes illatát, majd behunytam a szememet.
|