32.rész
Miranda 2010.05.28. 19:45
- Nem, de azért köszönöm a meghívást.-mondtam a fiatal srácnak. Oké, jó lenne egy album, de a First Dance és Justin fontosabb. A srác letette a mikrofont, majd visszaült a helyére.
- Akkor, Justin, igaz, hogy a barátnőd terhes?-jesszus. Honnan tudja...? Az egész testem görcsbe rándult, forogni kezdett velem a világ..
- Nem, de nem is értem, honnan szedi ezeket a marhaságokat.- mondta Justin idegesen. Látszott rajta, hogy nem szokott hazudni, főleg nem egy elő adásban. De végülis nem is hazudott...
- Miranda?-fordult felém Ellen.-Nem rég egy paparazzis állított be hozzánk, és a kezembe nyomott egy kis kazettát, amit a diktafonjából szedett ki. Nem tudjátok mi áll ezen?-Ellen szúrós tekintettel nézett rám, majd Justinra. Mi a francot fogunk mondani? Ne máár. Felállt a műsorvezetőnő, odalépett egy magnóhoz, és betette a lemezt.
"És akkor mit fogunk modani, ha megkérdezik, hogy terhes vagyok-e?"
Ezek a szavak hallatszottak a magnóból. Az én szavaim. És mostmár az egész világ tudja. Hihetetlen...
- Igen és mi van vele?-Justin szemrebbenés nélkül kérdezte, majd mélyen Ellen szemébe nézett, aki azóta visszaült a piros székébe.
- Hát...
- Jah, hogy azt hitték, hogy terhes vagyok?-tettem a nevetésemet.
- Csak a First Dance-re gyakoroltunk.-vágott közbe Justin. Olyan hihetően mondta, hogy még én magam is meglepődtem. Ellen megforgatta szemeit. Justinnal összenéztünk, nagyon megilyedtünk. Féltünk a következő kérdéstől...
- Akkor köszönöm, hogy eljöttetek, és további jó ...szórakozást.-mondta ellen nevetve. Gyorsan puszit adtunk Ellennek, elköszöntünk tőle, majd megfogtuk egymást kezét JB-vel, és lerohantunk a szinpadról, hogy a műsorvezetőnő nehogy feltegyen még több kérdést.
Kimentünk a parkolóba. Ahogy az autó felé indultunk rengeteg paparazzis és újságíró követett. Mindegyik azzal zaklatott minket, hogy tényleg terhes vagyok-e, meg hogy mikor feküdtünk le, meg hasonló. Már nagyon kezdtem ideges lenni, mikor megfordultam, és az arcukba ordítottam, nagyon idegesen:
- Nem vagyok terhes. Nem bírjátok felfogni?!- de úgy látszik nem bírták, mivel még mindig követtek. Az eső is eleredt, és a villámok cikáztak az égbolton.
Beültünk a kocsiba, majd Jus a gázra lépett.
*csrgg*csrrg*csrrgg*
-Halo?-Justin telefonja csörgött. A füléhez elmelte, majd ideges arcot vágott, és ledobta a telefont.
- Mi a baj?-néztem szomorúan Justinra.
- Egész álló nap azzal idegelnek, hogy tényleg apa leszek-e. Annyira ki vagyok már idegileg.-és ez látszott is rajta. Az arca vörös volt, látszott hogy fel van dúlva.
- Sajnálom. Az egész az én hibám.-néztem bűnbánóan Justinra.
- Igen, a tiéd.-szemrebbenés nélkül vágta az arcomba. A szavai hűvösek, és idegenek voltak számomra. Nagyon rosszul estek. Éreztem, hogy már nem bírok vele több időt együtt tölteni vele.
- Álj meg.-mutatta az útszéli patkára. Justin lelassított majd megállt az autóval.
- Mi a baj?
- TE!-kiléptem az autóból, majd erősen becsaptam magam után. Nagy léptekkel siettem haza.
- Miranda! Mit csinálsz?-ordított utánam Justin. Nem érdekeltek a szavai. Leráztam magamról. Majd gyorsan a gázra lépett. Értitek? Otthagyott egyedül... egyedül a francba. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam máshogy hazajutni, csak úgy, hogy ha elmegyek Justin háza előtt. Nagy léptekre kapcsoltam, majd a hátamon éreztem az esőcseppeket. De nem érdekelt. Az sem, hogy begöndörödik a hajam, hogy elfolyik a sminkem. Semmi. Justin sem.
- Gondoltam, hogy itt fogsz elmenni.-nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki toppant elém.
-Nathan?! Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem tőle óvatosan.
- Igen. Hiányoztál. Beszélni szeretnék veled. Menjünk le a partra és beszéljük meg. Esóban gyönyörű a part.-mosolygott rám Nathan édesen. Éreztem azt a bizsergést, amit 4 éven keresztűl éreztem. Nem tudtam neki ellenállni, sem annak a barna szemeinek.
- Miranda? Nathan? Ti együtt? -Justin jelent meg az utca másik oldalán.
- Csak beszélgetünk.-kabáltam vissza Justinnak.
-Persze! Tudod mit?! VÉGE! ENNYI. NEM AKARLAK LÁTNI!-ordított velem Justin. Majd csak ott állt és nézett minket. A gyomrom görcsbe rándult, és szédülni kezdtem. Az egész világ hirtelen elsötétedett.
|