29.rész
Miranda 2010.05.26. 15:27
- Nem tudom, de ... lehetséges. Sajnálom.-kimásztam a karjai közül.
-De... hogy? Ha vigyáztunk. Nem értem.-mondta Justin szomorúan. Ha ezért fog elhagyni, akkor én tényleg levetem magamat a hídról.
-Figyelj, ha ezért el akarsz hagyni, akkor megértem.-mondtam neki szomorúan.
- Dehogy hagylak el. Sohasem tenném. Mindig veled leszek.-megához húzott és megcsókolt. Hallottam ahogy szuszog, és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Gyere menjünk. -húztam magammal Justint. Bezártam az ajtót, majd elindultunk a kórházba. Zsebredugtam a kezemet, és nagy levegőket vettem. JB kivette a zsebemből a kezemet és erősen megszorította.
- Nyugi. Meg fogjuk oldani. De... én még nem állnék készen egy ekkora felelősségre. De szerintem te sem. Azért remélem megérted.-megálltunk, és mélyen a szemébe néztem. Ragyogott a szeme, majd megrázta a haját.
- Persze, én sem állnék készen, de ha-folytattam volna a mondatomat,de Justin közbevágott.
- Semmi "de ha". Veled vagyok. Hidd már el. Tűzön, vizen. Együtt. Megoldjuk akármi is lesz.-a szavai olyan jól estek, hogy az egész testem beleremegett. Meleg érzés futott át rajtam, mint valami kisebb villamcsapás.
-Hihetetlen, hogy te vagy a pasim. Mármint hogy ilyen pasim van. Nem is gondolod mennyire szerencsés vagyok. Nagyon kevés az olyan srác mint te.-majd egy puszit nyomtam az orrára, amitől teljesen elpirult. Felnevetett, majd én is nevettem, bár tudtuk, hogy fel kell készülnünk a legrosszabbra.
- És nagyon kevés az olyan lány, aki csak betette egy bulin a lábát, és teljesen magáévá tett. Nagyon kevés. Sőt. Csak EGY ilyen lány van.-rámmosolygott, majd mentünk tovább kézenfogva. Az egész testem bizsergett. Még mindig a szavai hatása alatt voltam. Soha nem mondott még nekem ilyet senki.
Kinyitottuk a kórház ajtaját, majd a recepcióra mentünk.
-Jó estét. Dr. Ginger-hez jöttünk, 20:30-ra.-mondtam a recepciós nőnek, majd éreztem, hogy elpirultam. Iszonyatosan kínos volt, hiszen még csak 15 éves vagyok, és egy pasival jövök egy terhességi vizsgálatra.
-203.-ennyit mondott a nő, majd elmutatott balra. Elindultunk fel a 2. emeletre. Lépcsőn mentünk mivel egyikőnk sem szeret liftezni. Éreztem, hogy remeg a keze, de hát ilyenkor kinek ne remegne. Bekopogtunk a 203-as ajtón, majd benyitottunk.
- Jó estét. Te vagy Miranda?-köszönt Dr. Ginger doktornő. Vállig érő szőke haja volt, és egy fehér köpenyt viselt és olyan 25 éves lehetett. Nagyon kedves és közvetlen volt.
- Jó estét. Igen.-köszöntünk egyszerre Justinnal. Amikor a nő meglátta JB-t a szája is leesett.
- Justin Bieber?-kérdezte nagy szemekkel, majd végig méregette.
-Öhm, igen.
- A lányom nagy rajongód. Aláírnád ezt neki?-a nő ragyogó szemmekel Justin orra alá dugott egy lapot, mire ő készségesen alá is írta. Meg is köszönte, majd a nagy monitor melletti ágyra invitált. Lefeküdtem, felhúztam a pólómat, majd bekente a hasamat valami síkosítóval vagy mivel. Iszonyatosan hideg volt. A kezem minden centijén a libabőr jelentkezett. Rárakta a hasamra azt a valamit, amivel a gyereket szokták nézni...
- Hát. Van egy rossz hírem. Vannak arra utaló jelek, hogy lehet, hogy itt van valami életjelenség, de nem látok semmit.-mondta a doktornő a képernyőt bámulva. Végülis az jó jel, hogy lát semmit. De hogy vannak rá utaló jelek telejsen letört. Dr. Ginger letörölte a hasamról a síkosítót, majd felállt. JB szorosan megölelt, majd a fülembe suttogta alig hallható hangon.
- Ne feledd.. tűzön, vizen. -kimásztam a roszors öleléséből, majd adoktornő belekezdett a mondanivalójába.
- Akkor majd még ma felhvílak és megmondjuk, hogy mi lesz, vissza kell-e jönni, meg ilyenek.-elköszöntünk egymástól, majd a lépcső felé vettük az irányt. Lassan lementünk, és egymás kezét fogtuk. Kimentünk az ajtón, és JB törte meg a csöndet.
- Menjünk hozzám.-mosolygott rám.-Ott legalább nyugalom van.-rámosolyogtam, majd bólintottam.
- Sajnálom.-mondta Justin szomorúan.
- Még is mit?
- Hát, hogy ez az egész miattam van. Ha nem megyünk el a Bahamákra, akkor nem történt volna meg ez az egész.-sütötte le a szemét. Megálltam majd ő is. A mutatóujjammal felemeltem az állát. Mélyen a szemébe néztem.
- Figyelj. Én is akartam. És ha itthon tettük volna meg, akkor most is ugyanez lenne. És nem kell sajnálnod. Nem a te hibád.-magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Teljesen magával ragadott. Nem érdekelt a sok paparazzis aki körül ugrált minket. Nem tudom, hogy hány percig állhattunk ott egymással ölelkezve de nem is érdekelt. Annyira jó érzés volt, csak ott a karjai között lenni. A pillanatot egy csengető biciklis törte meg. Arréb álltunk, majd elindultunk JB háza felé. Benyitottunk a kapun, letettem a telefonomat a konyhapultra, majd leültem az előtte lévő bárszékre.
- Minden rendben lesz.-leült mellém, és megölelt. A melegség minden egy négyzetcentiméteremet átjárta.
* zrrrg.zrrrg.zrggg.* Csörgött a mobilom. Justinra néztem. Bólintott. Remegő kézzel a telefonomért nyúltam.
- Haló?-szóltam bele halkan.
- Jó napot, Dr. Frank vagyok. Ma Önök voltak Dr. Gingernél?-egy középidős férfi hangját hallottam.
- Igen, mi voltunk.Meg lett az eredmény?-kérdeztem remeg hangon.
- Igen, van egy jó hírem. Missis Connor, Ön terhes!-mondta boldogan Dr. Frank. A szívem kihagyott, majd rögtön vissza gondoltam arra amit mondott.
- Mrs. Connor?
|