- Csak beszélgetni szeretnék. Semmi több. -mondtam neki halkan.
- Bocs, de nem. Szia. -lecsapta a telefont. Hát igen. Erre számítottam, nem többre.
Kimentem a fürdőszobába, mivel rettentően rosszul éreztem magamat. Egy kisebbfajta gombóc keletkezett a torkomban, majd késztetést éreztem, hogy a WC fölé kell, hogy hajoljak. Meg is lett az eredménye. Hánytam. Nem értem, hogy miért, mivel nem ettem semmit, meg .. amikor Justinnal lefeküdtem, akkor is használtunk gumit. Vagy ez csak járvány. Hát. Remélem...

Lementem a konyhába mivel nagyon éhes voltam. Kinyitottam a hűtőszekrényt, majd kivettem belőle vajat meg szalámit. Bekapcsoltam a kistévét, majd elővettem egy kenyeret és hozzákezdtem a szendvics készítéséhez.
" Justin Bieber rosszul lett miközben a Baby c. számát énekelte, ezért le is mondta a koncertjét ebben a hónapban. Még mindig émelyeg. Mi lehet a gond?"-hallottam ahogy a TVben Bieberről beszélnek.
"Miranda, ha nézed az adást, kérlek nézd meg ezt a videót"-mondta Jus a TV-ben.

Bejátszottak egy videót, amin JB volt meg Victoria, és Victoria lekapta Justint, de Ju ellökte magától. Nem hiszem el... nem hittem Justinnak. Hogy lehetek ennyire béna barátnő?

"Miranda, kérlek, bocsáss meg"-kérlelt Justin a TV-ben.
Nem tudtam, hogy mit gondoljak, vagy hogy mire gondoljak.
Rossz érzés volt Justint így látni.
Elkészítettem a szendvicset, de végig Justin járt a fejemben. Kivettem egy doboz tejet a hűtőből, kiöntöttem egy bögrébe, majd visszatettem a tejet, és leültem megenni a szendvicset. Egész végig Justinra gondoltam. Olyan jó lenne ha most rögtön betoppanna az ajtón...

Belekortyoltam a kakóba, majd a szó szoros értelmében sugárba köptem ki. Annyira elmerülhettem a gondolataimban, hogy nem is tejet öntöttem a bögrébe, hanem narancslevet. Szóval kakaós-narancslevet ittam. Undorító volt, de azonnal fel kellett rohannom a fürdőszobára, mivel nagyon kellett pisilnem. Mi a franc van velem? Amúgy meg .. jézusom! Két hete kellett volna megjönnie a menstruciómnak. Nah ne... Okéé. lehet lekéste a buszt. De akkor is..
-MIRANDA! ITTHON VAGY?-Justin hangját hallottam a fölszintről. Leszaladtam hozzá, és szorosan magamhoz szorítottam. Elvégeztem az ilyenkor szokásos dolgot ... beszívtam az illatát, amit egy életre megyjegyzek.
- Nézd, beszélnünk kéne. Fontos...-megfogtam a kezét, és leültettem az ebédlő asztal melletti székre.

- Figyelj.. ha el akarsz hagyni akkor... -folytatta volna, de én nem erről akartam vele beszélni.
- Nem érdekel. A lényeg az, hogy most jól figyelj.-Justin elmosolyodott. A kezem hihetetlenül remegett.
-Mi a baj? Mentsruálsz?-nevetgélt. Pedig szerintem egyáltalán nem volt vicces.
- Épp ezaz, hogy NEM! -vágtam vissza. Justin arcára kiült a rémület.
- Azt akarod mondani, hogy...-nézett rám nagy szemekkel. Láttam a szemébe a rémületet, az együttérzést. Féltem, hogy ha tényleg terhes vagyok, akkor lehet hogy el fog hagyni, mint engem az apám.