Olyan fél 2 körül lehetett mikor felébredtem. Csak a szemet nyitottam ki, és éreztem, hogy Justin ölében fekszek, és ő is mélyen alszik.  Megpróbáltam kimászni az öleléséből, mivel magyon kellett vécéznem. De nem mertem elmenni, mivel eszembe jutott egy régi horror film. Lehet nevetségesnek tűnök, de féltem kimenni a WC-re. Sikerült felállnom a kanapéről, és aztán gyorsan futásnak eredtem a bőröndjeim felé. Kivettem belőle egy hosszú barna tunikát, egy fekete leggingst, fehérneműt és besuhantam a fürdőszobába és átvettem a ruhámat, majd elmentem a WC-re. Iszonyatosan pisilnem kellett már... Mire vissza mentem láttam, hogy JB eltűnt.

-Justin! Hol vagy ? -kiabáltam, majd körbenéztem. Hirtelen előttem termett. A horror film után rettentően megijedtem.
-Áá! Justin, ne ilyesztgess!-nevettem.
-Hé, ennyire ilyesztő vagyok?-nevetett, majd beinvitált a konyhába.-Reméltem éhes vagy.-két szalámis szendvics volt az asztalon. Milyen aranyos tőle. Elmosolyodtam magamban. Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen fiúm van. Nem válaszoltam a kérdésére, egyből megcsókoltam, majd egy puszit nyomtam az orrára. Teljesen elpirult. Nem is értem, hogy miért.
-Gyere, együnk. -leültünk az egmással szemben lévő tányérokhoz. 5 perc alatt megettem. Isteni finom volt, ahoz képest, hogy szalámis szendvics, és hogy egy hímnemű készítette.

-Örülök, hogy ízlett.-mosolygott, majd kivillantotta a hófehér fogsorát. Megfogta a két tányért, majd beledobta a mosogatóba.
- Álmos vagyok... -mondta, majd ásított egyet.
- Még szép, hisz hajnali 2 óra van.
- Menjünk fel a szobámba aludni.-nézett rám kacéren Justin.
- Aludni...? Oké. De ha nagyon zavarok akkor haza megyek.
- Miranda, te nagyon butus vagy. Sohasem zavarnál. Tudod jól...-átölelte a derekamat, majd a kezei a fenekemre tévedtek. Megfogtam a kezét, majd felhúztam az emeletre. Gyorsan befeküdtünk az ágyba, majd JB oldalról átkarolt. A kezei puhák, és langyosak voltak. Mivel a tunika nem egy tapadós ruha, ezért a hasamat simogatta. Halkan felkuncogtam, majd elaludtunk.

*csrrrrrrrrrrrr*

- Rohadt óra...-tápászkodott fel Justin az ágyról. Én már rég ébren voltam, de nem akartam eltávolodni tőle. Érezni akartam a bőre illatát, a kezét a hasamon, és a közelségét, ami teljes biztonságot nyújt nekem. Visszafeküdt mellém, majd végig csókolgatta a nyakam minden egyes négyzetcentiméterét.

- Éhes vagyok. Csinálsz nekem szendvicset? -mosolyogtam rá kiskutyaszemekkel.
- Ennyire ízlett?-mosolygott rám, majd gyorsan megrázta a haját.
- Még szép. Ha egy ilyen helyes pasitól kap valaki szendvicset, akkor jóhogy ízlik.-hízelegtem neki, mire ő teljesen elpirult.
-Akkor gyere. -megfogta a kezemet, kimásztunk az ágyból, majd lementünk a konyhába. Legalábbis azt hittem oda megyünk. De a kanapéra ültünk le. Elkezdett énekelni egy dalt. Nem is a hangjára koncentráltam, hanem a szövegre. Nekem írta. Rólam. Rólunk. Olyannyira meghatott, hogy nem bírtam magammal. Ledöntöttem a kanapéra, és hevesen csókolóztunk. JB levette rólam a tunikát, majd érzékien kikapcsolta a melltartópántomat. Én is levettem róla az inget, majd a farmere gombjával bíbelődtem. Ahoz képest, hogy az első alkalommal mennyire remegett a kezemt, most ennek jelét sem láttam. Lehúztam róla a nadrágot és csak egy alsógatya volt rajta. A hátamat simogatta, és a leggingsemmel bénázott. Felnevettem, mivel nem tudta lehúzni rólam.

*csrggggg*
Arra eszméltünk, hogy valaki egy kulccsal babrál az ajtóban. Nem volt semmi esélyünk se elfutni, se elbújni.
- Szevasz Bieb, hoztam a leme... mi a francot csináltok?-nem láttam az arcát, de éreztem, hogy furán néz ránk.
- Usher? Hello, mi csak... - dadogott JB. Hogy a francba fogunk ebből kimászni?!