20.rész
Miranda 2010.05.21. 17:54
- Mi? Hozzád?... Nem szeretem, hogy ha ismertlen emberek tartanak el, vagyis érted... ismertlen emberek etetnek, vesznek nekem kaját satöbbi. - sajgott a gyomrom, és a szívem is hevesen kalapált, amikor hozzáért a kezemhez.
- Nem szeretném, hogyha árvaházba kerülnél... és nem ismertlenek, hanem olyan emberek akik már egy látogatás után megszerettek téged, és a család tagjává váltál. Ha érted, hogy gondolom. - bólinottam. Felültem az ágyba, majd megöleltem. Éreztem az illatát... ahogyan szuszog. Ez hiányzott. A pillangók a gyomromban heves csapdosásba kezdtek, majd szépen engedtem az ölelésből. Elengedtük egymást, és nem érdekeltek a doktrok véleményei, felálltam az ágyból, visszaöltöztem normális ruhába, és elindultam az ajtó felé.
- Nah, jössz? - erőltettem egy mosolyt a számra.
- Persze. - megfogta a kezemet, majd megsimogatta a hátamat. Kiértünk a kórházból, és az a Range Rover várt, amivel a Kanada Star műsorba utaztunk.
- Szállj be nyugodtan. - nyitotta ki az ajtót nekem. Beültem az autóba, majd ő is beszállt mellém.
*csrr.*
- Mirandaaa! Istenem, hallottam a hírt. Jól vagy ? - Emily hangja volt az. De rég hallottam már felőle. Úgy hiányzott... olyan jó volt már hallani. Elmeséltem, hogy mi történt velem, azt is, hogy az anyukám meghalt, éshogy a hugom is. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk a helyi kávézóban.
- Jól vagy? - ölelt meg Justin. A keze a térdemet szorongatta, simogatta. Mélyen a szemembe nézett. A szemei csillogtak. Sokkal... sokkal jobban mint akármilyen gyémánt, vagy drága kő. Ez szerelmes tekintet volt, és egyszerre kacérkodó is.
- Persze, meg vagyok...- a szemem már majdnem lecsukódott, de muszáj volt ébren maradnom.
- Gyere, feküdj ide. - mutatott acombjára. Ráfeküdtem, majd egy puha, hideg kéz érintette meg az arcomat.. Erős bizsergést éreztem az orrom mellett. Majd minden elsötétült.
- Miranda... kelj fel. - JB simogatta a hajamat. Felkeltem a combjáról, majd egy nagyon ásítottam.
- MI.. hol is vagyok?... - próbáltam észhez térn, de nem nagyon sikerült. Jus öle, olyan kényelmes volt...
- Gyere, itthon vagyunk...- kiszáltt az autóból, majd megfogta a kezemet és engem is kisegített. A Range Rover elhajtott, és mi meg besétáltunk az ajtón.
- Szokj hozzá.. - puszilta meg az orromat.
- Hé, ez az én szokásom. - nevettem fel.
- Mi is? -tette a hülyét Jus.
- Hát, én szoktam az orrodat puszilgatni.
-Akkor most már én is fogom a tiédet. -nevetett. Olyan édesen mosolygott rám, hogy el is felejtettem, hogy ez a valóság. Rá mosolyogtam, majd szorosan magamhoz öleltem, és beszívtam az illatát.
- Akkor, megyünk a strandra? Még csak 15:22 körül lehet. Lemehetünk még, és amúgy is. Száz ágra süt a nap. - a mosolyának nem tudtam ellenálni, de..
- Nézd, most vesztettem el a családomat, és ...
- Figyelj, szeretném, ha elterelődne a figyelmed. És nem, nem azt szeretném, hogy elfelejtsd őket. Isten ments! Csak azt, hogy légy boldogabb mint most vagy... - megfogta a kezemet, majd felhúzott az emeletre.
- Szerencséd van, hogy van itt fürdőruha. Mármint női... Anya rendszeresen hordja haza, hogy ha majd lesz barátnőm akkor blabla... érted. -nevetett.
-Oké -mosolyogtam. Oda adott egy kétrészes napsárga fürdőruhát, majd besuhantam a fürdőszobába és felvettem. Majd belegyömöszöltem egy fehér táskába naptejet, és törülközőt.
- Akkor gyere. - megfogta a kezemet, majd kimentünk a bejárati ajtón, bazárta, és az utcán kézenfogva sétáltunk. Régen sétáltam már kézenfogva valakivel... és Justin puha, meleg keze, olyannyira kellemes érzéssel töltött el, hogy szólalni sem tudtam. A lelkem nyugodt volt, és a szívem is a normál tempóban dobogott. Mire észheztértem, már lent is voltunk a parton. Ledobtam a táskát a homokra, majd kivettem belőle a törölközőt, és kiterítettem a puha, forró homokra.Éreztem a hátamon a nap erőtelejes sugarait. Levettem a ruhámat, majd fürdőruhában leültem a törölközőre, majd Jus is mellém huppant. Ő is levette a a pólóját.
- Bekenjelek? - mosolygott rám.
- Ha megtennéd... - pusziltam meg az orrát. Nyomott egy kis naptejet a hátamra, és szétkente. Olyan.. érzékien csináltam, hogy a libabőr járta át a karomat.
- Megyünk úszni?- fogta meg a kezemet.
- Uhm, persze mehetünk. - álltam fel. - Várj. Csinájuk Baywatch-osan. Fussunk bele a vízbe! - megfogtam a kezét, majd nevetve belefutottunk a vízbe, ami már derékig ért. Láttam, hogy Jus beljebb és beljebb úszik.
- Ne menj beljebb kérlek...
- Jól úszik nyugi. - próbált felvágni előttem.. De sikertelenül. Nagyon féltettem, hiszen ahol már ő járt, nem érhetett le a lába. Megfordultam, és megnéztem, hogy még ott van-e a cuccunk a parton.
- Mir, MIRA.. MIRANDA!. Segíts.. - megfordultam a víz felé, de már seholsem láttam Justin.
- JUSTIN! Hol vagy ?
|