Még aznap haza kullogtam. Justin hazakísért. Próbált vígasztalni, de miután belátta, hogy semmit sem ér, abba hagyta a pórbálkozást, és csak csendben egymás mellett mentünk. És ez.. jó volt.
- Megyek. Jó éjt.. és szia.. - megfogtam a kezét, és egy puszit nyomtam a szájára. Megint éreztem az illatát. Olyan kellemes volt. Egész életemben el tudnám viselni ezt az illatot.
- Neked is, szia. Várj.. majd.. hívhatlak? - ragyogtak a szemei. Azok a barna szemei megbabonáztak.
-Persze, gond nélkül. - mosolyogtam.
Majd kinyitottam a kaput, fel mentem a szobába. Anyu és hugom nincsennek itthon. Apu régebben elköltözött. Mindegy. Elővettem a telefonomat, és elrejtettem a számomat. Kikerestem Nathan telefonszámát, és már majdnem megnyomtam a hívás gombot, de épp akkor csörögtt a telefonom. Nathan volt az...
- Szia..
- Szia.. figyelj, beszélnem kell veled. Még ma, most! - el sem hiszem.Remélem megbocsát. Bár ez 1 a millióhoz. Talán én leszek az az egy. Vagy nem. És ez teljes szomorúsággal töltött el.
- Oké, a 86th utcán, a kisbolt előtt? - remegett a hangom.
- Rendben. Indulok. Szia. - elköszönt. Gyorsan összekaptam magamat. Rohantam. Már ott várt rám.
- Szia. - köszöntem.
- Szia.. beszélnünk kellene. Gyere .. üljünk le. - leült a padra. Én is leültem mellé. Elég sokáig hallgattunk, és csak ültünk egymás mellett. Csendben. Végül megtörte a csendet.
- Mi... miért csináltad? Mit nem adtam meg?- remegett a hangja.
- Nem.. tudom. Semmiben nem volt hiányom. Csak.. nem tudom. - már a sírás határán voltam..
- Lehetünk barátok.. de ez .. nem menne. Nem bízok benned.
- Ne kérlek Nathan... én még mindig nagyon szeretlek. - a könnyeimmel küszködtem.
- Én is. Sőt, mindennél jobban. Még most is..- folytatta volna, de én közbevágtam.
-Gyere el hozzánk. Kérlek. - néztem rá. Éreztem, ahogy ő szeret, és ahogy én is szeretem őt.
- Rendben. - mire hazaértünk, már elmúlt éjfél is. Kinyitottam a kaput, és bementünk a szobámba. Levetette magát az ágyamra. Mellé feküdtem, és átkarolt. Mikor felkeltünk, úgyan úgy ébredtünk fel.. egymást átkarolva. Olyan kellemes illata volt. Bár annyira nem, mint Justiné..
-Jó reggelt. - mosolygott rám.
- Neked is. - szorosabban átöleltem a hasát.
- Elkésünk a suliból.... - mondta.
- Én nem megyek. -semmi kedvem bemenni a suliba...
- De nekem muszáj.. nincsen már szülői igazolásom. Nem akarom, hogy az anyukám "fenyegetéseket" kapjon. -  a szemembe nézett.
- Jól van. De ha kérdezik, hogy hol vagyok, mondjad, hogy rosszul éreztem magamat. - mosolyogtam.
-Akkor szia. - egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia. - mosolyogtam rá.
*csip-csip*
Sms-em jött.
" Remélem jobban érzed már magad. Amúgy ma megmutattam a menedzseremnek a videót, amin a barátnőddel hülyéskedtek. Nagyon tetszett neki! Sorozat- főszereplő ajánlatot ajánlott! Gyere az Islands Records kiadó kapujához. Ott várlak. Nagyon szeretlek. Justin"