- Miranda! Te vagy az ? - jézusom. Ez Nathan! Nem láthat meg. Justin szerencsére időben lépett. Kicipzározta a felsőjét, magához húzott, és elbújtatott a felsőjében. Éreztem a teste melegségét, és a pólója illatát. Úgy éreztem nem történhet semmi...
- Miranda.. - Nathan hangja remegett.
- Héhé.. nem lehet egy szabad percem sem? Meg amúgy is milyen Miranda? Azt hittem újságíró vagy, bár sosem lehet tudni...- Justinnak egy kis idegesség volt a hangjában.
- Óh  bocsi, de telejsen úgy nézett ki mint a barátnőm.
-Értem, de most légyszi, hagyj magunkra.
-Rendben. Bocsi, hogy zavartam.- és elment. Értitek? Az én pasim. 2 évnyi együtt töltött idő... de Justin jelenléte minden kétséget elűzött.
-Köszönöm. Tényleg, nagyon köszönöm hogy elrejtettél.
- Nincs mit. De.. hol tartottunk ? - mosolygott. El tudtam volna olvadni, ha nem csókol meg. Csak rá koncentráltam. Az ajkai ismét az enyémen voltak. Elöntött a forróság. Átkarolta a derekamat és még közelebb húzott magához. Egy szem rés sem volt köztünk. És csak ott csókolóztunk. Semmivel sm törődve. Csak magunkkal. Egymással.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Soha. - suttogta a fülembe. Éreztem a meleg lehelletét, amitől kirázott a hideg. Olyan kellemes érzéssel töltött el.. Elkezdte csókolgatni a nyakamat.  A puha ajkai siklottak végig a nyakamon.
-Szeretlek. - ennyit tudtam kinyögni...  Aztán abbahagyta. Nem csókolt tovább. Mit rontottam el?!
-Gyere.. üljünk le a padra.. - megfogta a kezemet. Hihetetlenül puha keze volt. Levette a napszemüveg, zsebre dugta. Leültünk a szökőkút előtti padra.
Leült, és az öléba ültem, féloldalasan. Megint elkezdett csókolgatni. Annyira érzéki.. annyira... érzem, hogy szeret, és hogy tényleg nem akar SOHA elhagyni.
- Tudtam! Tudtam, hogy ti voltatok azok! Miranda! Hogy tehetted ezt velem?! Én tényleg szerettelek! Errefel meg vele.. pont vele.. 2 év neked ennyit jelent? - Nathan jelent meg. Ordított velem. És.. könnyezett.
- Én.. csak.. mi .. csak.. - nem tudtam semmit kinyogni. Már nekem is hullani kezdett a könnyem. Tudtam, hogy egyszer ki fog derülni, de azt, hogy pont most, arra nem számítottam.
- Nat! Kérlek! Várj... - sírtam. Sőt. Bőgtem. Elment. Ott ment el két év... két év .. csókok, ölelgetés, simogatás, együtt alvás, jó, rossz. Minden elúszott. Miattam.
- Miranda...- Justin ölelt meg. Magamhoz szorítottam, ahogy csak tudtam. És sírtam. Nem érdekelt, hogy lát sírni. Hogy lát így összetörve. Az egyetlen ami jól sikerlüt az életemben elúszott.